Kövesdi Károly: Utánam

2023. augusztus 16., 08:30
Verebes György: Stigma (olaj, vászon, 120 × 100 cm)

Utánam
jelen lenni jelen lenni
ó igen voltam jelen
elbabirkáltam egy-két jelen
lekoppan majd a kézfejem
mert végül akar nem akar
aki kitakar mindent betakar
test összerándul, pupilla tágul
kihullok isten tenyeréből
mint lepörgő virágszirom
öntudatlan barackvirág
és tovább kacag a világ
masíroznak a katonák
pezsgőznek a hazug diplomaták
várják a karácsonyt a hanukát
a jogvédők papsajtot legelnek
és tovább gazosodnak a kertek
a szomszédot pár fillérért leütik
a kutyákat megmérgezik vagy megeszik
szobrot kap az utolsó jegesmedve
Izland annektálja Dániát
a tenger visszahódítja Hollandiát
Szibériában kiássák Petőfi
tizenötödik női alteregóját
és térdszalag-rendet kapnak a sírásók
bolíviai elnök lesz Tóásó
a magyar törzsek maradékai
visszafordulnak Ázsiába
s történik még egy-két furcsaság
amit nem jelzett előre a Tárki
sem a Századvég sem az ezredvég
sem a vég sem a kezdet

 

Parabola

Minden szép, ami van.
Léted csak egy kaland.
Van belőle kiút?
Bányamély alagút
tárja eléd az ölét,
ontja a Léthe vizét.

Minden út oda fut,
minden vén oda jut.
Őssejt látja magát:
bámulja a halált,
túlnan a roppant, rút
húsra éhes odút.

Meg sem szült az anyád,
szövik haló ruhád.
Lángol az alkonyi rét,
szépség veszti eszét,
vágja a zöld venyigét,
szárba szökkent igét.

Mégis szép, ami van,
egy helyben is halad.
Csak az lesz, ami van,
ami lesz, hátravan.
Semmi sem céltalan,
mindennek partja van.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. júliusi számában)