Zendülő húrrá feszül a lélek, értem jönnek ma a tegnapok, gyöngyperc emlékek gurulnak szembe, s reám zúdulnak az illatok.
ha áldás zuhog ég és föld között,fűszerillatban színek, dallamok,s a kerti padra jóreménység ül,Flóra kék szeme mikor rám ragyog.
Jöjjön el az országod, Uram,legfőképpen a földön, itt,mert nagyon eldurvult ez a játék,tébolyt dobol az ártó szándék,s angyalálarcon rozsdafolt.
Milyen lehet az otthon-erdő,rejt-e még regét a vadon,s a patak zsongó imádságotringat-e párás hajnalon?