Ma egy éve, 2019. június 3-án halt meg Térey János. Hét őt ismerő, szerető és értő embert kért meg a Magyar Hang, hogy árulják el, melyik (most épp) a kedvenc Térey-versük, és miért. Balajthy Ágnes, Haklik Norbert, Kemény István, Lanczkor Gábor, Nagygéci Kovács József, Sárközy Bence és Szirák Péter gondolatait olvashatják.
Térey János József Attila és Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díjas költő, író, drámaíró, műfordító 1970-ben született Debrecenben, több, mint húsz önálló kötete (versek, drámák, prózai írások) jelent meg. Halálának évében a Petőfi Irodalmi Múzeum ösztöndíjat alapított középkorú íróknak, amelyet róla neveztek el. Az ösztöndíjbizottság első elnöke Térey János özvegye, dr. Harmath Artemisz. A Térey János-ösztöndíj egy magyar irodalmi alkotói ösztöndíj, amit a Petőfi Irodalmi Múzeum indított el 2020-ban, hogy a 35 és 65 év közötti, magyar nyelven alkotó szerzők számára nyugodtabb alkotói körülményeket biztosítson.
Haklik Norbert: A jövő újratervezésének verse
Avartalanítod
Biztosan van Térey Jánosnak az Avartalanítod címűnél jobban megírt verse. Ha azonban nem a legjobb, hanem a legfontosabb Térey-költemények toplistáját akarom összeállítani, akkor ezé az aranyérem. A posztumusszá kényszeredett kötet, a Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba harmadik verse ugyanis két oldalban zanzásítja azt a problémakört, amellyel végeredményben János összes munkája viaskodott az utóbbi időben, és amellyel foglalkozni a legnagyobb lehetőség, felelősség és – hadd merjem leírni – talán kötelesség is korunk magyar írói számára.
Az Avartalanítod ugyanis csak látszólag szól a történelemről. Valójában a közös jövő újratervezésének verse. Olyan szöveg, amely tüntetően felvállalja azt a – Trianon centenáriumának idején, 1944 hetvenötödik évfordulóját épp csak magunk mögött hagyva – sürgetően aktuális írástudói feladatot, hogy eljátsszunk a „mi lett volna, ha” kérdésével. Amiből logikusan és elkerülhetetlenül következik a „mi lehetne, ha” felvetése. A „huszadik századi erdő” avartalanítása, a „kitalálod jobban” munkája ugyanis leszámol azzal a feudális attitűdre jellemző, a polgári létnek homlokegyenest ellentmondó hozzáállással, amely elkerülhetetlen, a fátum által ránk mért csapásokként tekinti a történelmi tragédiákat és nehézségeket, ha pedig valami jó történik, azt a sors kegyének és könyörületességének köszönhető jótéteményként éli meg. Az Avartalanítodban megverselt történelemváltozat csábító alternatívája a huszadik századi magyar históriának: „Lembergen túl sose jártál, / Senki se préselte vagonba / A szatócsból lett kávéház-alapítókat, / A máramarosi mosónőket meg a váradi delnőket. / Bomba se hullott rank, front se vonult át, / Mivel nem is üzent senki hadat csúcsbirodalmaknak. // Hagytunk felnőni néhány korosztályt. / Hát így vagyunk mi az elcsatoltakkal, / A lemészároltakkal, a meg sem születettekkel együtt / Pár millióval többen, mint igazából. / Pont ez a néhány millió kéne a jókedvünkhöz.” Aztán jön persze a kiábrándító végkövetkeztetés, a „Mire mi?” kérdésre adott válasz: „Mire mi lehúzzuk a fojtó iszalagot az ágakról, / Az idegen sarjak özönét megfékezzük, / És akkortól csak mi vagyunk.” Na, ehelyett kellene itt egy másik befejezést kiagyalni közösen.
Mindemellett ez a vers nekem egy másik síkon is szól egy lehetséges, ám meg nem valósult jelenváltozatról. Ez pedig a derékba tört Térey-életmű síkja. Hogy milyen Térey-művek íródhattak volna 2019. június 3-a után. Hogy János a korszellemtől inspirálódva biztosan megpróbálta volna alternatív történelmi regényben is boncolgatni az Avartalanításban feltett kérdéseket, amely egy ilyen, már soha meg nem íródó Térey-mű szinopszisa is lehetne akár. És hogy miféle ötleteket meríthetett volna A Legkisebb Jégkorszak szerzője a koronavírus-járvány teremtette helyzetből.
De rögtön a Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba következő oldalán ott van az utóbbi évben oly sokszor idézett, Anyakönyvi kivonatra című Térey-egysoros: „Amikor a tervrajz túléli a házat.” Ez a két vers így, egymás szomszédságában mintha figyelmeztetés és feladatkijelölés is volna az itt maradt Térey-kortársak számára. Intés arra, hogy vállalnunk kell és érdemes e jövő-újratervezés felelősségét és feladatát. Tavaly június óta már őhelyette is.
A teljes cikk és benne a megidézett versek a Magyar Hang oldalán olvashatók.
