Pál Dániel Levente: Csoma Sándor naplójából

2024. április 26., 14:32

Holesch Dénes festménye

Már az anyaméhből is hazavágytam,
anyám csecséből az anyatej helyett is
őseim emlékeit szoptam.

Amint járni kezdtem, indultam el,
kis kitérőkkel kelet felé,
ahol előttem nem volt krétajel.
Soha nem olvasott mondatok hágóit
én mind egy szálig meghódítottam,
hátha új és új tudás szirtfokáról
átlátok időn és felejtésen.
És teltek a mérföld hosszú évek,
válaszok helyett
új és új kérdések délibábjai után futottam.

És az utolsó lázas héten,
mikor Dardzsiling hegyeit néztem,
már nem láttam a Kárpátokat –
annyit kerestem az őshazát,
elvesztettem a hazavezető utat.

Csillag Tamás

Másnap – versek

2024. április 20., szombat

A körutak verítékben fürdenek,
nők sétálnak rövidke kabátban.
Lassan felenged a kedvem, hogy legyek,
a fényben most százezer karát van.

Tőzsér Árpád

Ereklye

2024. április 18., csütörtök

Az elhagyott Zetor a réten bizarr ereklye,
s körülötte a letarolt fann-fű is zavarba ejtő. –
Kihullt fogakról révedez a gereblye,
s rég élt lányok markának maradék
melegéről, s őskori sziklákról a fenkő,
s arról, hogy minek ivadéka vajh a faék.

Caliopia Tocală

Vízszobrok

2024. április 16., kedd

Nem vagyok egy hősi végzet elszenvedője,
nem vagyok a történelem, egy diadalmas eposz szereplője,
távol áll tőlem egy Balzac által kitalált
karakter monumentalitása,
egy körbe beleírt személy vagyok, négyzetesbe,
amelyre minden redukálódik

Halmosi Sándor

Behúzom a függönyt

2024. április 15., hétfő

Behúzom a függönyt, maradjon kint
legjobb énünk,
a fény,
amit majd oly sokáig hiányolni fogunk,
csukott szemmel,
menni dühödten a falnak,
éghetetlen áldozatot bemutatni
az összes áldozatért

Bánkövi Dorottya

Nőnek a nárciszok – versek

2024. április 14., vasárnap

Mimózalét. Városelhagyó verébhadak,
migrénné torzuló, lefojtott harag.
Fagy, áprilisban a fagy. Víztükör, szél,
hogy az üresség több a gyönyörnél?
Nőnek a nárciszok, nincs tavasz,
húszéves arcra forrt száz év tapasztalat.