Helyőrség: Interjú Móré Tünde kritikussal

2021. április 07., 07:18

Tavaly ünnepelte fennállásának huszonötödik évfordulóját és ebből az alkalomból irodalmi díjat alapította a Pannon Tükör kulturális folyóirat. A díjazottak között van Móré Tünde irodalomtörténész, kritikus, vele készített interjút Nagygéci Kovács József.  

Dr. Móré Tünde kritikus - Fotó: Pannontükör.hu

– Mióta írsz kritikákat, hol mikor közöltél először?

– 2012-ben jelent meg az első írásom, a Kulteren. Parti Nagy Lajos első Fülkefor kötetéről írtam.

 – Korábban mennyire voltál kritikaolvasó? Volt-e olyan kritikus, akinek „adtál a véleményére” és voltak-e fontos kötetek a számodra?

– Olvastam kritikákat, csak nem irodalomról, inkább filmekről és lemezekről. Ez valószínűleg azért volt így, mert engem nagyon sokáig nem kavart fel a kortárs irodalom, már egyetemista voltam, amikor lettek fontos kötetek. Rakovszky Zsuzsától a VS, Szvoren Edina Pertuja, Tóth Krisztina Pixelje számomra érdekes, kérdésekkel teli olvasmányélmények voltak. Olyan kritikus nem volt, akinek kifejezetten adtam volna a véleményére, inkább azt mondanám, hogy nagyon szeretem az extra hosszú, szinte tanulmánnyal felérő kritikákat, amiknek van terük arra, hogy körbejárjanak több kontextust, vonatkozást az adott kötettel kapcsolatban. Ezeket rendre újra is olvasom.

– Mi vonzott az irodalmi pályára, hogy lettél latinos–magyaros bölcsész?  

– Gyerekkoromban sok minden akartam lenni, ha nagy leszek, a régész és a színésznő után a magyar–történelem szakos tanárnál ragadtam le. A latint pedig gimnáziumban szerettem meg annyira, hogy végül erre a szakpárra jelentkezzem. Aztán persze később kiderült, hogy a tanításnál sokkal jobban szeretem az olvasós-értelmezős részét a pályának.

 – A szépírói pálya nem vonzott?

– Sosem, de egyszer próba kedvéért összeférceltem egy szapphói strófát. Annyira sok idő és meló kellett ahhoz a négy sorhoz, az eredmény pedig annyira rémes lett, hogy megnyugodhattam abban, nem maradt le a magyar irodalom semmiről azzal, hogy nem próbálkozom az írással.

– Nehéz vagy könnyű váltani tudományos munka és kritikaírás között?

– A szakterületem a 16‒17. század magyarországi irodalma, így néhány évszázadot ugrani kell a váltáshoz, ami nekem elég nehezen megy, szóval vagy az egyiken vagy a másikon dolgozom.

A teljes interjú a Pannon Tükör Online oldalán olvasható.