– Mióta írsz kritikákat, hol mikor közöltél először?
– 2012-ben jelent meg az első írásom, a Kulteren. Parti Nagy Lajos első Fülkefor kötetéről írtam.
– Korábban mennyire voltál kritikaolvasó? Volt-e olyan kritikus, akinek „adtál a véleményére” és voltak-e fontos kötetek a számodra?
– Olvastam kritikákat, csak nem irodalomról, inkább filmekről és lemezekről. Ez valószínűleg azért volt így, mert engem nagyon sokáig nem kavart fel a kortárs irodalom, már egyetemista voltam, amikor lettek fontos kötetek. Rakovszky Zsuzsától a VS, Szvoren Edina Pertuja, Tóth Krisztina Pixelje számomra érdekes, kérdésekkel teli olvasmányélmények voltak. Olyan kritikus nem volt, akinek kifejezetten adtam volna a véleményére, inkább azt mondanám, hogy nagyon szeretem az extra hosszú, szinte tanulmánnyal felérő kritikákat, amiknek van terük arra, hogy körbejárjanak több kontextust, vonatkozást az adott kötettel kapcsolatban. Ezeket rendre újra is olvasom.
– Mi vonzott az irodalmi pályára, hogy lettél latinos–magyaros bölcsész?
– Gyerekkoromban sok minden akartam lenni, ha nagy leszek, a régész és a színésznő után a magyar–történelem szakos tanárnál ragadtam le. A latint pedig gimnáziumban szerettem meg annyira, hogy végül erre a szakpárra jelentkezzem. Aztán persze később kiderült, hogy a tanításnál sokkal jobban szeretem az olvasós-értelmezős részét a pályának.
– A szépírói pálya nem vonzott?
– Sosem, de egyszer próba kedvéért összeférceltem egy szapphói strófát. Annyira sok idő és meló kellett ahhoz a négy sorhoz, az eredmény pedig annyira rémes lett, hogy megnyugodhattam abban, nem maradt le a magyar irodalom semmiről azzal, hogy nem próbálkozom az írással.
– Nehéz vagy könnyű váltani tudományos munka és kritikaírás között?
– A szakterületem a 16‒17. század magyarországi irodalma, így néhány évszázadot ugrani kell a váltáshoz, ami nekem elég nehezen megy, szóval vagy az egyiken vagy a másikon dolgozom.
A teljes interjú a Pannon Tükör Online oldalán olvasható.
Verskarácsonyfával segíti Viola Szandra író, költő a sukorói Vadmadárkórházat, és segíthetjük mi is, ha megvásároljuk a magyar költők soraival ékesített díszek valamelyikét. A verskarácsonyfa-állítás hagyományát még 2014-ben indította el Viola Szandra a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Azóta pedig olyan impozáns helyszínek adtak neki otthont, mint az irodalmi és történelmi múltjáról méltán híres Centrál kávéház. A verskarácsonyfán klasszikus és kortárs versek egyaránt megtalálhatók, amelyek olvasgatása az ünnepek valódi átélését is segítheti.
„Elismerésre és főhajtásra méltó az a kezdeményezés, amit Döme Barbara és Király Farkas a Tegnap.ma portállal csinál. Felismerték azt, hogy van egy hiátus ebben a szakmában, mégpedig az, hogy hosszú távon és szisztematikusan rögzítsék a kortárs magyar írókat, költőket, hangban, képben, alkotásaikkal együtt. Az ő kitartó, sziszifuszi munkájuknak köszönhetően összeáll egy olyan archívum, nemzeti közkincs, amit nemcsak mi magunk fogunk használni, hanem reménységünk szerint az utókor is”
Rendhagyó, kettős kötetbemutatónak adott helyet a Benczúr-ház, ahol a teltházas díszterem irodalomkedvelő közönsége egy sokoldalúan alkotó házaspár, Tallián Mariann színművész, író és Lázár Balázs színművész, költő, a Törvényen kívüliek és Karanté(ny)ek című, legújabb könyveivel ismerkedhetett meg. Az est felvezetésében kiderült, a két szerző ugyan a közös projektjeik, a versszínházi előadásaik révén sok időt tölt együtt, egy térben, az íráshoz, az alkotáshoz viszont mindkettőjüknek magányra, csendre van szüksége.
Új kiállítás nyílt december 1-jén a Magyarság Háza Galériában Krisztus születésének misztériuma címmel. Alapvetően Lukács evangéliuma révén, a festészet eszközeivel kapcsolódtak a művészek Krisztushoz, a születéshez és a misztériumhoz.
Kulturális öngondoskodás, szövetség, közösségépítés, válságálló struktúra kialakítása – ilyen kulcsszavak köré épül Demeter Szilárd vezetői koncepciója, melyet a szakmai bizottság a részletes meghallgatást követően egyhangúlag támogatásra javasolt.
Bánatot váltunk szerelemre – ezzel az idézettel szólította meg a Nagy László és Szécsi Margit szerelemtörténetét és kicsit élettörténetét is felidéző műsor a Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében, Juhász Anna, Vecsei H. Miklós, Hegedűs Bori és Tempfli Erik közreműködésével az irodalom iránt érdeklődőket november 29-én, a MOMKult Kupolatermében. A program egyik apropója, hogy idén lenne 95 éves Szécsi Margit költő, és 45 éve halt meg Nagy László költő.
Vajon miként rezonál a Kárpát-medence és a diaszpóra kortárs magyar festőművészeinek lelkében a kétezer éves téma, Krisztus születésének misztériuma? Milyen képi világot álmodnak vászonra ma, 2023-ban, megidézve a szent szöveget? Ezekben a kérdésekben fogalmazódott meg a Krisztus-kiállítás létrehozásának alapgondolata.
Díjátadó gálára invitálja az irodalomkedvelőket a Tegnap.ma kulturális és irodalmi portál, ahol a Magyar Írószövetség és a határon túli írószervezetek ajánlására irodalmi díjat vehet át két író-költő. A díjazottak kilétét a december 1-jén – 18 órától – tartandó gálán fedi fel a Tegnap.ma két alapító főszerkesztője, Döme Barbara és Király Farkas a Kello Tankönyvcentrumban.
A Magyar Írószövetség, az Orpheusz Kiadó és az Arany János Alapítvány kettős könyvbemutatóra invitálja az érdeklődő közönséget, melynek keretében Tallián Mariann Törvényen kívüliek és Lázár Balázs Karantén(y)ek című kötete kerül a fókuszba. A két alkotó – és Rózsássy Barbara szerkesztő – már több közös projektben is részt vett, nevükhöz tucatnyi versszínházi előadás köthető.