Az irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat, a Várad 23. évfolyamának első száma, a 2024. januári most került ki a nyomdából, s ezúttal is száz oldalon kínál olvasni- és látnivalót.
Gerendi Enderle Anikó a „szám képzőművésze”, ugyanis az ő műveinek reprodukciói láthatók a folyóiratban, a nagyváradi barokk palotában megnyílt és márciusig még megtekinthető Metamorphosis ephemeralis című tárlatát Balla Tünde kurátorként ajánlja az olvasók figyelmébe. A Restitutio in integrum rovatban ezúttal a hetven éve született, de alig 36 évesen meghalt délvidéki költő, Sziveri János egyik nagyszerű poémáját, a Bábel címűt közli a szerkesztőség. A friss lapszám további költői: a beregi Ferenczfi János, a gyergyói Varga Melinda, a szatmári Pintye László, a Nagyváradon született Farkas Arnold Levente, illetve az itt is élő Lipcsei Márta, a folyóirat egyik alapítója. Prózai írásokkal ezúttal Lőrincz György, Jezsó Ákos, Sztaskó Richard és Wessely Gábor jelentkezik, a kiváló irodalomtörténész Bertha Zoltán pedig egy újabb parádés esszében demonstrálja azt, hogy a magyar költészetet mennyire áthatja a „harangzúgás” – vagy éppen annak a hiánya.
Ezúttal két szerzőnek a filmkrónikája is olvasható a Várad friss számában: egyikük Ciprian Mega 21 de rubini című, Váradon forgatott játékfilmjéről állapítja meg elöljáróban, hogy „valódi drágakő lett”, a másikuk az amerikai David Fincher A gyilkos című alkotását ajánlja a nézőknek. Simú Márton egy marosvásárhelyi költő, Szentgyörgyi László legújabb verseskötetét recenzeálja, míg Tóth Hajnal beszámolót közöl arról az emlékrendezvényről, amelynek során Kelemen Istvánnak, a váradi színháztörténet fontos alakjának a pályafutását és üldöztetését idézték fel a kommunista politikai rendőrség ténykedése fényében. Farkas László ezúttal a nagyváradi Munkásklub történetéhez fűz adalékokat a száz évvel ezelőtti sajtó nyomán. Végül Haraji Adalbert és Fried Noémi Lujza írásait említenénk meg, előbbi a változó világról elmélkedik a népmozgalmi adatok ismeretében, utóbbi pedig a romániai családon belüli erőszakot veszi górcső alá a hivatalos statisztikák mentén.
A folyóirat újságosbódékban, könyvesboltokban vásárolható meg 10 lejért. Előfizethető 3 hónapra 25 lejért, 6 hónapra 50 lejért, 1 évre 100 lejért a Gheorghe Şincai Bihar Megyei Könyvtár pénztárában készpénzzel vagy postán pénzesutalvánnyal (mandat poştal) az „Abonament Várad” megjegyzésnek a feltüntetésével: Biblioteca Judeţeană „Gheorghe Şincai” Oradea; CUI 4687188; Cod IBAN: RO66TREZ07621G330800XXXX, Trezoreria Oradea. Az előfizetők a lapot postán kapják meg, ezért a pontos nevet és lakcímet tudatni kell a szerkesztőséggel személyesen, telefonon vagy elektronikus postán a következő elérhetőségeken: Nagyvárad, Armatei Române utca 1/A, C épület, II. em. 7. ajtó; telefon: 0259/431–257, 116-os mellék; 0771/ 269–647; postacím: 410087 Oradea, str. Armatei Române nr. 1/A, corp C; e-mail: varadszerkesztoseg@gmail.com, bibliobihor@yahoo.com. A korábbi lapszámok a Varad.ro honlapról tölthetők le.
A mai nap ünnep az unitáriusoknak. Ez a nap egyházuk születésnapja, de ünnep nekünk, magyaroknak is, idebenn és odakünn, hiszen 456 évvel ezelőtt a Tündérkert ezen a napon mutatott példát a világnak vallási türelemből és lelkiismereti szabadságból. Olyan példát, minőt amerikai barátaink a Függetlenségi nyilatkozattal csak 1776-ban, a franciák pedig az Emberi és polgári jogok nyilatkozatával csak 1789-ben tudtak fölmutatni. 1568-ban Tordán a tekintetes erdélyi karok és rendek kijelentették, hogy „ki-ki tartsa meg hitét, amelyet akar, az új és a régi szertartásokkal, megengedjük, hogy hitük ügyében azt tegyék, ami nekik tetszik, de bárkinek a sérelme nélkül.”
Harminckilenc esztendősen, 2024. január 2-án méltósággal viselt, gyors lefolyású betegség következményeképp elhunyt Futaki Attila, a kortárs képregény Magyarországon és külföldön is rendszeresen publikáló, meghatározó alakja. A gyászhírt családja közölte a prae.hu művészeti portállal.
A 2010. novemberében alapított, budapesti székhelyű irodalmi műhely, a Juhász Anna Irodalmi Szalon 2024. januárjában új helyszínre költözik. Az irodalmi hagyomány jegyében létrejött közösség célja a kezdetektől a kortárs és hagyományos, klasszikus irodalom szerelmeseinek felolvasószínházzal, beszélgetéssel, zenével - közösségben létezni. A havonta megrendezendő összejövetelek Juhász Anna irodalmár, kulturális menedzser ötlete alapján és házigazdaságával valósulnak meg immár 14 éve.
„Az idő igaz” címmel könyvet küldött a jövőbe a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) és a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ). A Petőfi-bicentenárium zárásaként elhelyezett időkapszulába Petőfi versei mellé ma is élő költők műveit válogatták be.
A Várad című irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának 12. havi, friss száma – akárcsak az előzők – száz oldalon kínál olvasnivalót.
Isten kezében című versének újraközlésével a 130 éve született barcasági poéta, Bartalis János előtt tiszteleg a szerkesztőség, a decemberi lapszám további költői: a temesvári Eszteró István, a székelyudvarhelyi Nagyálmos Ildikó, a micskei Oláh József és a marosvásárhelyi Márton Károly.
Verskarácsonyfával segíti Viola Szandra író, költő a sukorói Vadmadárkórházat, és segíthetjük mi is, ha megvásároljuk a magyar költők soraival ékesített díszek valamelyikét. A verskarácsonyfa-állítás hagyományát még 2014-ben indította el Viola Szandra a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Azóta pedig olyan impozáns helyszínek adtak neki otthont, mint az irodalmi és történelmi múltjáról méltán híres Centrál kávéház. A verskarácsonyfán klasszikus és kortárs versek egyaránt megtalálhatók, amelyek olvasgatása az ünnepek valódi átélését is segítheti.
„Elismerésre és főhajtásra méltó az a kezdeményezés, amit Döme Barbara és Király Farkas a Tegnap.ma portállal csinál. Felismerték azt, hogy van egy hiátus ebben a szakmában, mégpedig az, hogy hosszú távon és szisztematikusan rögzítsék a kortárs magyar írókat, költőket, hangban, képben, alkotásaikkal együtt. Az ő kitartó, sziszifuszi munkájuknak köszönhetően összeáll egy olyan archívum, nemzeti közkincs, amit nemcsak mi magunk fogunk használni, hanem reménységünk szerint az utókor is”