Juhász Dósa János: Akinek majdnem sikerült kilépnie az apja árnyékából

2024. március 13., 08:50

Sok hasonszőrűvel ellentétben Mikszáth Kálmán nagyon szerette volna, ha három fia közül valamelyik továbbviszi írói tehetségét. Jánoska négyévesen meghalt, így maradt Kálmán László és Albert. Mindketten jogi pályára léptek, de amíg az idősebbik maradt a kaptafánál, s a főispánságig vitte, addig Albert kacérkodott az írással, s Benedek Marcellel közösen Virágfakadás címmel lapot is szerkesztett, s egyetemi tanulmányaival párhuzamosan írogatott is a különböző pesti lapokba. Még a rossznyelvek is elismerték, ha idővel kiforr majd, akár apja méltó utóda is lehet. „Ha halkan szól is lantom pendülése, // Lelkem nevet és én büszke vagyok, // Mert még mint gyermek otthon megtanultam: // Az írás nagy, dicső és szent dolog” – írta a Tollam című versében. Első lépésként befejezte apja elkezdett, de hirtelen halála miatt félkész állapotban maradt Az amerikai menyecske című regényét, és egy évre rá a Légrády-testvérek kiadták első önálló novelláskötetét (Ki vesz majd Palinak cipőt?), amely 18 írást tartalmazott. Iróniával teli, csattanós anekdoták ezek – méltóak lettek volna akár az apja tollához is. De a hirtelen jött súlyos betegség és gyors halála megakadályozta a tényleges írói hírnevet. Előtte már csak egy drámára telt (A szigorú ezredes), de már ez is kiadatlan maradt. „A fiatal Mikszáth lekívánkozik az édesatyja tenyeréről, s maga lábán akar bejutni az irodalomba” – írta róla egyik első kritikusa. Biztosak vagyunk benne, ha adott volna neki a Sors még legalább tíz évet, akkor apja komoly vetélytársa lehetett volna. Így csak egy sírban nyugszik vele a Fiumei úti temetőben.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2024. februári számában)