Szerző |

Bencsik Gábor

AI

Éjszaka szeretem nézni a Földet, amikor nem homályosítja el a Nap fénye. Általában optikai, analóg eszközöket használok, a bolygó által visszavert fényt magát fogom be, ahogy egykor az emberek nézték a csillagos eget. A látványt persze digitálisan följavítom, hogy gyönyörködhessem a kékségében, ne csak egy fénypontnak tűnjék a többi milliárd között a sötét égbolton. Akkorára nagyítom, amekkorának egy teniszlabdát látna egy ember a maga elé nyújtott tenyerén, ha még volnának emberek meg teniszlabdák. Így a kontinensek is kivehetők.

Erdély - Novella

Bencsik Gábor

Pista története (részlet)

Mióta a gazda feleségétől kapott papírt, ceruzát, radírt, Pista már a harmadik rajzot csinálja az istállóban a tehénről. Eleinte dugdosta a rajzait, lopva dolgozott, de már nem titkolja, hogy mit csinál, a majorban mindenki tudja, jönnek megnézni, ahogy dolgozik. Állnak mögötte, nézik, megjegyzéseket tesznek. Van, aki csak odapillant, és már megy is tovább, de van, aki hosszan ott marad mögötte, csodálja, ahogy a rajz kiteljesedik.

Magyarország - Tárca

Bencsik Gábor

Négy és fél méter

Tudom én, nem lett volna szabad elesni. Kilencvenéves kor fölött nem szabad elesni. Mintha az az akaraton múlna! Egy rossz lépés, egy suta mozdulat, és kész, az ember már a földön fekszik. Hál’ Istennek nem törött el semmim, de a fájdalom megmaradt. Annyira fáj az oldalam, a lábam, hogy rálépni sem tudok. Ülök itt a fotelban, és várom, hogy … mit várok? Hogy elteljen valahogy az életemből, ami még hátravan.

Magyarország - Novella

Bencsik Gábor

Cserebogár

Szerettem ezeket az estéket, ahogy mindenki szerette. A sötétben hatalmasra nőttek a fák, a széllel együtt az indulatok is elültek, az éjjeli lepkéktől körültáncolt utcalámpák fényszigeteket rajzoltak maguk köré. Ilyen fényszigeten vertünk akkor is tanyát, ki a fűben ülve, ki állva, ki a biciklijével karikázva a többiek körül.

Magyarország - Tárca

Bencsik Gábor

Félix macska

Néhány napja kis műanyag játék került a kezembe. Ahogy megéreztem az illatát, Félix macska jelent meg előttem, a felfújható, fekete jószág nagy kerek feje, a fehér tappancs lábai, gömbölyű hasa olyan valóságosan, hogy szinte megérinthettem volna. Talán azért volt olyan erős az élmény, azért idéződött föl ilyen intenzíven, mert az első találkozás is ilyen volt. Tízéves gyerekként akkor találkoztam először a Nyugat bőségével. Döbbenetes volt.

Magyarország - Tárca

Bencsik Gábor

Az ismeretlen

Mindig ugyanaz történik. Mindig utólag jön el a felismerés, hogy elmúlt a pillanat, visszavonhatatlanul. Velünk és az utánunk következőkkel is ez lesz majd, nem is lehet másként. De néha talán mégis lehet. Ha az ember az eltűnt idő nyomában indul el.

Lavotta bolyongásai – a koncert

A herceg választ sem várva hátat fordított, a vendégeihez lépett. Lavotta nem tudta eldönteni, hogy a herceg gúnyolódott-e, vagy komolyan beszélt. Az egyik osztrák hegedűs megfogta a könyökét, a zenészek számára odakészített székekhez vezette, leültette. A többi zenészek is letelepedtek, mindenki kinyitotta a maga kottáját az előtte álló állványon. Lavotta nem hozott kottát, fejből készült játszani.

Haydn felesége

Azóta férfias lett, csúnyább, mégis szebb, tetszik a nőknek, jó ránézni. Én tudtam, hogy ilyen lesz, az első percben, amikor a nevetséges nadrágjában belépett a szobába, én tudtam, hogy Josephnek rám van szüksége, nem Theresére, de Therese mindent meg akart kapni, őt is, ránézett a szép kék szemével, ez meg elolvadt.

Vacsora a régi Siposban

Kanalazzuk a halászlét, Gyurkovics harsányan anekdotázik, Csurka döcögve nevet, Hernádi a natúr húst piszkálja a tányéron, Kolozsvári mosolyog, Végh Antal párhuzamosan beszél Galsaihoz, mert nem szereti, ha nem rá figyelnek, Terike benéz az ajtón, kér-e valaki még kenyeret, ott ülünk örök időktől és örök időkig...