Utam a teljestől a hiányosig vezet,a fortélyosan tagolttól a szerkesztetlenig,csillámló jelzőkön, értelmezőkön át,a magyarázó frázisoktól a csupasz utalószóig,a kötött alárendeléstől az alanytalanhoz,a tökéletesre csiszolttól a dadogás felé.
Nem állt a láthatáron enyhet adó fa,és nem terült körém művelt föld,büdös skorpiók másztak át sarumon,és rusnya sáskák ugrottak lábamra.
Láttam, hogy a zuzmó puszta dacból virágzik.A hűvös barlangokban és szurdokbanvilág elől menekülő remeték tanyáztak, ésegy asszony kisdedével rejtekre lelt sárkánya elől.
A kamera több ízben ráközelített egy antik órára,(rajnai lazac, fémes és dohos ízben)ami nyilván óriási jelentőséggel bírt,de az óra később elveszett, nem találta meg senki
A Gerbaud előtt leszek, az Oroszlános kútnál,– azon a téren, és abban a tekintetben –mert végül kiadják az én könyvemet is.Bölcsnek tűnő soraimmal
Ha majd üzenetet kapunk egy másik,egy biztosan jobb világból,pazar, éteri ajándék lesz az,valami kultúrákon átívelő szuvenír.
Lehet oldható kötésekkel készült hordozható típus,magas térelválasztókkal, hordfogantyúkkal,meg vastag falú védművel, mely az egészet körül veszi,korszerű, bárhol felállítható mobil egység.
semmi szarvasvadászat, semmi ragadozás,
csak a csomagolt párizsi meg a bégetés,
és nem léptem harmadikként a páternoszterbe.
Egy Ábel ivadék.
Nem elszakított országrészekről beszélek,– már arra is emlékeztetni kell, hogy emlékezzek –,csak a szoborról szólok. Szobrokról.
Lekaptunk három szobrot a polcról,– kék lepelbe burkolt, tán női alakok.Nehezen, sőt alig adta őket,tenyerébe fektette, szemével kísérte,majd nagy nehezen a pultra rakta őket.Bocsánat, azokat. Arccal felénk.
De nem azért, nem is a praktikum miatt!
Berendezett szoba, belakott, letisztult,
csak az, amit ő vitt be, csak amit nem engedhet ki,
csak az a lehetőség. Ami a keretek közti.