Verebes Ernő: Véletlen találkozások

Lévai Aliz Mária

Versek

Átjár a tél, hetek óta dermesztő
verejtékben forgolódom meleg szobámban.
Tudom, jelen van, ágyam szélén ül.
Lenyeli a fiókban hagyott klonazepám töredéket,
fagyos lehelettel mondja, nem fogok már dideregni.

Lázár Balázs

Versek

Nem tudom, meddig lehet ez így.
Csókunk keserű, fekete íz.
Vádol a csönd is, a másikra rávall.
Isszuk a kávét Ophéliával.

Szauer Ágoston

Versek

A nyelv a képet sűrűn átfedi –
szúnyoghálón át ember, lomb, gyümölcs.
A valóhoz, mely tiszta, isteni,
hallgatni kéne, mint egy messzi bölcs.

Simek Valéria

Versek

Keresed az elmondottak

fonalán az összefüggéseket.

Az ember mindenhatósága…

Kortyolásnyi vigaszért

bukj föl a keserűségből.

Ferencz-Nagy Zoltán

Versek

A mezők végtelenek,
De nem tartanak örökké.
Déli meleg, a táj recés.

Zirig Árpád

A világ végéről

A csodát éld meg, a fényt
rejtsd el az érkező tél elől,
csak magadnak.
Belsődben hivalkodás nélkül
őrizd, büszkén, mintha saját
fényed lenne.

Csikós Szilvia

A csökkentés dicsérete

Az idő rácsai mögött az ember
azért így is elvan, megvan.
Az őr átrendezi a levélszemetet
kinn az utcán és benn a mailboxban.

Sebesi Ernő

Versek

De fájt Néki a Vér és Arany piszka,
hát menekült a halhatatlan, tiszta
nagy Egekbe – és árván hagyott minket,
kik sose láttuk s végtelenre várva
csak Őrá esküszünk: a Prófétára,
mert megbűnhődte minden bűneinket!

Szilágyi-Nagy Ildikó

Téli séták

és magát a férje horgára akasztja, és
vagy kitépi húsából a horgot a sportférj,
vagy benne hagyja, hogy majd amikor a
nő a létezésből elpucol, Mária, majd te
elbíbelődsz vele, akár idegen lélek,
akár a hal, akár te magad halsz bele,
hogy a remény cafatokban lóg, de utoljára
kivilágosodik a titkos szerelem, mely
titkosan kezdődik.

Bolemant László

Versek

álmomban apámat láttam
ahogy kinyitotta a nagykaput
és kisétált rajta