Legutóbbi írásomra reflektálva írja a Kritikus Olvasó – továbbiakban: KO –: „Jobban tennéd, ha nem írnál a terrorról, ha nem élted át, milyen.” Nem szoktam reagálni az efféle beszólásokra, de most külön megköszönöm a provokálást. Megírom, milyen volt az, amit magam tapasztaltam.
De előtte, kedves KO, kérlek végezz el egy nem túl bonyolult gyakorlatot. Kellesz hozzá te, egy cimborád, egy viszonylag pontos óra (okostelefon is megteszi), egy akkora lábas, amit a fejedre tudsz húzni, valamint egy közepes méretű kalapács. Öltözz fel kedved szerint, és menj ki a lakásodból a szabadba. Az órát/telefont állítsd be úgy, hogy huszonnégy óra múlva jelezzen. E kerek nap alatt nem szabad aludnod egy percet sem. Ha csörög az óra/teló, húzd a lábast a fejedre, és feküdj hasra a sárba, de továbbra se aludj. Itt jön a képbe a cimborád: a feladata, hogy tetszőleges idő múlva a kalapáccsal teljes erőből ráüssön a fejeden lévő lábasra. Ha eszméleted veszted, a gyakorlat sikerült.
Kedves KO, tudom, hogy ennek látszólag semmi köze a terrorizmushoz, pedig mégis van. Kicsit vissza kell ugranom a múltba ahhoz, hogy megmagyarázzam, de mivel az időutazás számomra nem kihívás, megteszem. A cél: 1989. december 23., a helyszín az egyik romániai nagyváros. A kötelező katonai szolgálatom töltöm. Ceauşescu (Kedves KO, hallottál már róla? Ha nem, nézz utána!) már elmenekült a fővárosból, a pokol pedig az országra szabadította egyik elitcsapatát: a román állambiztonságot, a Securitatét.
Az pedig kiválóan végzi a dolgát. Félrevezet, megtéveszt, ver, kínoz, csonkít, gyilkol. Ez az államterrorizmus lényege: az állami vezetés igyekszik belső vagy külső ellenfeleit fegyverrel és egyéb eszközökkel megrémiszteni és így meghátrálásra kényszeríteni. A hatalmon lévők belső ellenfélként ítélik meg a hátrányosan megkülönböztetett egyén vagy csoport fellépését az emberi méltóságért és az esélyegyenlőségért – ezt a kiváltságuk megnyirbálási szándékaként élik meg, s ezért igyekeznek őket különböző eszközökkel megfélemlíteni, nemritkán felszámolni.
Fekszem a sárban, figyelem a számomra kijelölt objektumot. Elég nagy a mozgás, dübörög a csatazaj, egyre nehezebben viselem el. Az egyenruhám átázott, a karabély vasa hideg, a folyóból egyre emelkedik a pára. Rágyújtani nem lehet, mert egyből kiszúrnak. De mindegy, amúgy is kiszúrtak. Ezt nagyjából negyedórával azután ismerem fel, hogy iszonyatos ütést érzek a fejemen, majd eszméletem vesztem.
A teljes írás a Hajónapló oldalán olvasható.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.
Sok szó esett a múltról, kevés a jelenről, a jövőről szinte semmi. Ma, ha jó dolgokra akarunk gondolni, a legtöbb beszélgetés ilyennek mondható. Különösen, ha kárpátaljai magyarok beszélgetnek. Főleg, ha a kultúráról a határon túli régió kapcsán.
Díszpadot avattak Serfőző Simon Kossuth-és József Attila-díjas költő, író, drámaíró tiszteletére szombaton, a Zagyvarékasi Tájház-Faluház udvarán. Az észak-alföldi település fennállásának 700. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen adták át a költő arcképével és az Itt élnem című verséből származó idézettel díszített padot.
"Rettegés és suttogás, megcsalás és becsapás, nyomor és humor tizenkilenc páratlan novellában." – írja Gerencsér Anna kötetéről (Az ajtó másik oldalán) Nagy Koppány Zsolt, aki az Előretolt Helyőrség Íróakadémián egykor oktatója volt az ugyancsak a mai napon debütdíjjal kitüntetett szerzőnkek.