Három ok miatt vagyunk ma itt az összenyitott Károlyi-kert avatóján.
1. Amikor lassan bő négy évvel ezelőtt átvettem a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatását, akkor még volt udvara. Vagyis ha egészen őszintén akarok fogalmazni: akkor itt egy kerítéssel elzárt zugparkoló üzemelt. Kinéztem az irodám ablakán, és néma autók gyűrűjében csak Petőfi szobrát láttam, mint akit a parkolóban felejtettek.
Márpedig Petőfi izgága költő és szabadságharcos volt, keresztül-kasul bejárta a Kárpát-medencét. Leginkább gyalog vagy szekéren. Tér kell még a szobrának is. Az akkor még közelgő kétszázadik születésnapjára adott volt tehát a feladat: szabadítsuk ki Petőfit. Adjunk teret neki!
2. Ráadásul a múzeumnak az is a dolga, hogy megmutassa: az aktuális országhatároknak nem kell mentális határokká merevülniük. Sem a földi dolgok, sem égi másaik nem ismerik az országhatárokat. Ha egy medvének kedve szottyan átrándulni a Tátrából a Mátrába, nem fog útlevelet igényelni – mint ahogyan egy kéziratnak is mindegy, hogy Budapesten vagy Berlinben őrzik. Nekünk nem mindegy.
3. A magyar múzeumnak az a többletküldetése, hogy elősegítse mindannak az összenövését, ami összetartozik. Ezért nem lehet értéksemleges. Nekünk kiemelten kell foglalkoznunk a magyar örökséggel – nem azért, mert jobb lenne, mint a másoké, hanem azért, mert ez a miénk.
Így lesz egy udvarból – kert. Zugparkolóból egy szerethető zöld sziget. Ha ma kinézek az irodám ablakán, fiatalokat látok a fűben ülve beszélgetni, családanyák követik óvó tekintettel, ahogy a csemetéjük triciklivel, biciklivel vagy rollerrel teker körbe az ülősávon. Turisták sétálnak, dolgukra igyekvő polgárok rövidítenek a kerten keresztül. Autók némiképp fenyegető csendje helyett a nyüzsgő élet zaja szüremkedik be, felnézek Tamási Áron íróasztala mögül, és bólintok magamnak, én ezt az Európát akartam: amiben a mi történelmünket a maguk természetességével a mi gyermekeink lakják be. Ez a valahol szabadságának fundamentuma. Ennek elősegítése egy múzeumigazgató dolga.
És itt nem állunk meg. Mesélik az idősebbek, hogy nem is olyan régen itt délutánonként kulturális műsort adtak a fővárosi polgároknak. Terveink szerint felelevenítjük ezt a hagyományt is, direkt így terveztettük újra a kertből ránk eső részt.
Nem véletlenül fogalmazok így. Itt szeretném megköszönni a belvárosi önkormányzatnak, kiemelten Szentgyörgyvölgyi Péter polgármester úrnak a fővárosi önkormányzati kultúrában némiképp szokatlan nyitottságot és bátorságot, hogy a kertösszenyitás felvetését elfogadták és támogatták.
Bíztam a kezdeményezés sikerében, mert csak azt támasztottuk meg ilyenformán, ami egyébként természetes kellene hogy legyen a közszolgálatban: az enyém és tiéd a legkönnyebben a miénkben békül össze.
A Károlyi-kert tehát nem a PIM kertje, nem a Belváros kertje, hanem a mi kertünk.
És itt be is fejezném a beszédet, mert székely-magyarként és az európai eszmetörténet örököseként a kertről egy dolog jut rögtön eszembe: vár a munka ránk benne.
(Elhangzott a Károlyi-kert avatóünnepségén 2023. június 2-án)
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.
Sok szó esett a múltról, kevés a jelenről, a jövőről szinte semmi. Ma, ha jó dolgokra akarunk gondolni, a legtöbb beszélgetés ilyennek mondható. Különösen, ha kárpátaljai magyarok beszélgetnek. Főleg, ha a kultúráról a határon túli régió kapcsán.
Díszpadot avattak Serfőző Simon Kossuth-és József Attila-díjas költő, író, drámaíró tiszteletére szombaton, a Zagyvarékasi Tájház-Faluház udvarán. Az észak-alföldi település fennállásának 700. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen adták át a költő arcképével és az Itt élnem című verséből származó idézettel díszített padot.
"Rettegés és suttogás, megcsalás és becsapás, nyomor és humor tizenkilenc páratlan novellában." – írja Gerencsér Anna kötetéről (Az ajtó másik oldalán) Nagy Koppány Zsolt, aki az Előretolt Helyőrség Íróakadémián egykor oktatója volt az ugyancsak a mai napon debütdíjjal kitüntetett szerzőnkek.