A tavasz végéhez közeledve lassan ideje felvenni a ritmust és belekóstolni a nyári fesztiválszezon kínálatába. A Néprajzi Múzeumban megtartották az ország legnagyobb összművészeti fesztiváljának, a Művészetek Völgyének a sajtótájékoztatóját, mely – a nagyszabású kulturális rendezvényhez illően – egy rövid zenés előadással, kedvcsinálóval indította a 32. alkalommal szervezett fesztivál programtervezetének, újításainak bemutatását. Hogy pontosan mire is számíthat a Völgybe ellátogató kultúrakedvelő július 21. és 30. között, azt lehetetlen néhány mondatban körülírni, viszont Vecsei H. Miklós és Szirtes Edina Mókus, a fesztivál két emblematikus udvargazdájának előadásából nagyszerű ízelítőt kaphattunk abból a hangulatból, amely mindig is jellemző volt a fesztiválra. Az elhangzott két Cseh Tamás-dalra, a Keresztben jégeső és a Csönded vagyok című dalokra Oszkó-Jakab Natália, a Művészetek Völgye igazgatója és egyben a sajtótájékoztató levezénylője úgy reflektált, hogy ez a csönd és egyben a sokszínűség az, ami évről évre, most már 32. alkalommal fogja összehozni az embereket Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden.
A Veszprém–Balaton régió egy közös pályázattal nyerte el a 2023-as Európa kulturális fővárosa (EKF) címet, amelynek így részese lehet a Művészetek Völgye is. Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter szerint ez a fesztivál tökéletes példája annak, hogy a kultúra nemcsak a szabadidő eltöltésének módja lehet, hanem egy olyan tényező is, amely – regionális szinten – közösségeket hoz mozgásba, ugyanakkor gazdasági tényezővé is tud válni, munkahelyeket tud teremteni; olyan lehetőségeket kínál az ott élő embereknek, amelyek tágítják a perspektíváikat.
Závogyán Magdolna, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára ugyan nem tudott jelen lenni a sajtótájékoztatón, de szavait a fesztiváligazgató tolmácsolta a sajtó munkatársainak. Az államtitkár beszédében főként a fesztivál különleges atmoszféráját hangsúlyozta: ,,Aki belép, olyan közösség részévé válik, amely szavak nélkül is egy nyelvet beszél, melynek egyenrangú része a látogató, a vendég fellépő, a szervező vagy bárki, akinek dolga, célja és egy álma van itt. Azt hiszem, hogy ez az együtt alkotási érzés a fesztivál másik igazi vonzereje, az összművészeti palettán túl. Itt eltűnik a távolság színpad és nézőtér, művész és rajongó, alkotó és látogató között.”
Oszkó-Jakab Natália a közel 2200 programból sorolt fel néhányat, ezután arra is kitért, hogy a tavalyi évhez képest a szervezők mennyi és milyen újdonságokkal várják a fesztiválozókat. Így kerültek szóba az új helyszínek: a Közlekedési Múzeum, az Egyetemi Udvar, de a Családi Kultúrtér is először lesz jelen az idei fesztiválon, és saját udvarral jelentkezik majd a Magyar Jazzszövetség is.
A Kőbánya Udvarként ismert ikonikus helyszín idéntől, Póka Egon tiszteletére, a Póka Udvar nevet viseli. Az átkeresztelt udvarról részletesebben a híres basszusgitáros lánya, Szakadáti-Póka Vanessza, a Petőfi Kulturális Ügynökség oktatási programigazgatója mesélt: ,,A Póka Udvar a névváltoztatást leszámítva nem sokat változott, hiszen ugyanúgy könnyűzenei, élőzenei produkciókkal fogjuk feltölteni az ikonikus Gástya-árkot, teret adva mindenféle művészeti ágnak és művészeti ágakon belül is kifejezetten az élő zenének.” A PKÜ oktatási programizgatója azt is hozzátette, hogy a Póka Udvarban teret kapnak a kezdő, de tehetséges fiatalok, ám legendákkal is találkozhatunk náluk, többek között Tátrai Tibor új zenekarával, de ha minden igaz, Deák Bill Gyula is tiszteletét teszi a Völgyben. Szakadáti-Póka Vanessza a Petőfi Kulturális Ügynökség másik udvarát, a tavaly debütáló Petőfi Udvar programajánlóját is röviden összefoglalta: lehetőségünk lesz megismerkedni a Magyar Kultúra magazinnal, a Helyőrség.ma irodalmi portállal és az Eleven Költők Társaságával is. ,,Aki egyszer betér a Petőfi Udvarba, az nagyon nehezen fog tudni onnan kiszabadulni, hiszen változatos és nagyon színvonalas produkciókkal készülünk – ezáltal megmutatjuk azt is, hogy a PKÜ feladata lehetőséget adni, teret biztosítani mind az év 365 napjában, de ugyanúgy a Művészetek Völgyében is” – zárta gondolatait a programigazgató.
Több mint 40 helyszínnel és 2200 programmal várják tehát a völgylakókat, s a fesztivál különlegessége, hogy minden korosztálynak tud kínálni valamit. „Azt szeretnénk megmutatni, hogy attól még, hogy valaki szülővé válik, nem feltétlenül kell teljesen megváltoztatnia a szokásait, lehetősége nyílik ugyanúgy a kultúrafogyasztásra” – emelte ki a Művészetek Völgye általános igazgatója. A gyermekeknek ugyanis szintén számos programmal készül a Művészetek Völgye csapata, többek között Hobo is mesét olvas majd a legkisebb völgylakóknak. Mindenképp érdemes tehát böngészni a műsorfüzetet, készülni és hangolódni a jobbnál jobb programokra, rendezvényekre.
Egy rendhagyó bejelentés is elhangzott: Petrányi Barna, illetve Petri Bernadett számolt be a The Big Green kezdeményezéséről, mely 2024-re egy új udvart visz a Művészetek Völgyébe, mindez pedig tovább erősíti majd a fenntarthatóság gondolatát is. „Hogyha a környezetvédelemről és a környezetről beszélünk, akkor minden esetben disztópiával találkozunk. Szerintem a művészet egyik nagyon-nagyon fontos szerepe lehetne az, hogy egy pozitív képet adjon, azért is, mert egy pozitív képhez sokkal könnyebb csatlakozni” – emelte ki Petrányi Barna. Fontos hangsúlyozni, hogy többek között ökológiai tanulást, az oktatásba is bevont környezetvédelmi értékek művészeti eszközök általi elsajátítását kínálja majd a projekt. Mindez pedig kutatás is egyben, melynek során megvizsgálják, hogy a művészetek valóban befolyásolják-e az emberek gondolkodását, viselkedését. A The Big Green lényegiségét Petrányi Barna a következőképp foglalta össze: „Olyan helyszínt szeretnénk kialakítani, ahol minden a természetvédelem és a művészet kapcsolatáról szól, minden arról szól, hogy a természet miként inspirálhatja a művészeket és a művészek hogyan inspirálhatják a közönséget arra, hogy egy fenntartható társadalomban tudjunk élni.”
A Várad című irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat idei 8., augusztusi száma a manapság kevéssé olvasott-hivatkozott-játszott erdélyi íróra, drámaszerzőre, szerkesztőre, Sütő Andrásra irányítja a figyelmet a szellemi restitúcióknak fenntartott rovatban. Születésének 96., valamint egyetlen romániai szobrának felállítása 10. évfordulóján Székelyudvarhelyen tartottak megemlékezést június végén, Dávid Gyula irodalomtörténész és Lőrincz György író ott és akkor elhangzott beszédei olvashatók a friss lapszámban.
Léteznek olyan momentumok, amikor a haza és az otthon fogalmán keresztül – függetlenül minden nemzeti ünneptől – megidézhetjük a múltunk és népünk jeles örökségét. Ilyenkor az ember szíve kiszakad a mindennapok kusza és zajos kavalkádjából, élvezi és érzékeli a jelen pillanatait, amelyek eggyé válnak mindazzal a történelmi emlékezettel, amelyet egy vonós hangszer megszólaltatása, egy székely szoknya meglibbenése vagy egy fülbemászó dallam és énekszó tud felidézni.
„Szőcs Géza számomra az elmúlt fél évszázad legnagyobb erdélyi költője volt” – kezdte meg emlékidézését Farkas Wellmann Endre a 32. Művészetek Völgye Petőfi-udvarában, ahol a Jászai Mari-díjas színművész, Szilágyi Enikő szerkesztésében létrejött Szőcs-kötetet, A kolozsvári sétateret mutatta be. A kötet szerkesztése még a költő életében elkezdődött, azonban a Covid okozta tragédia megakadályozta, hogy Szőcs Géza a kezében tarthassa a véglegesített műalkotást.
A kötet szerkesztői, Ilyés Krisztina és Kincses Krisztina, immár két nagyszerű alkotóval, Birtalan Andrea költővel és Vöröskéry Dóra íróval karöltve mutatta be a 42 szerző műveit összegyűjtő antológiát. A kötet bemutatása főként a sokszínűség kulcsfogalma köré épült, az antológiában megjelenő fiatal szerzők ugyanis – bár különböző témakörökben gondolkodnak és alkotnak, mégis – képesek voltak mindannyian egy közös nevezőkkel is bíró szövegkorpuszt létrehozni.
Rózsaszínbe burkolózott a Művészetek Völgyének Petőfi-udvara egy péntek délutáni beszélgetésen, amikor a Magyar Kultúra magazin főszerkesztője, Bonczidai Éva, a magazin Szerelem lapszámának egyik interjúalanya, Kozma-Vízkeleti Dániel kiképző család-pszichoterapeuta, valamint egy fiatal színészpalánta, Lipics Franciska, a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés osztályának hallgatója a birtoklás, a hűség és még sok ehhez hasonló, érdekesebbnél-érdekesebb témakörön keresztül megpróbálták felfejteni a – több szempontból is felfejthetetlennek tűnő – szerelem fogalmát.
Lőrincz P. Gabriella költő volt a Magyar Kultúra magazin első vendége a 32. Művészetek Völgyében – s már a hangulatteremtés is rendhagyónak ígérkezett, hiszen a beszélgetés főként a magazin Elmúlás lapszámához kapcsolódott. Lehet-e önfeledt vidámsággal vagy legalábbis nem meghökkenve beszélgetni az ember életének egyik legfontosabb velejárójáról, a halálról? Bonczidai Éva, a magazin főszerkesztője többféleképpen is közelített a témához, és kérdéseivel vendégét a Szovjetuniótól kezdve a kárpátaljai rítusokon át egészen a női sorsokig minden fontos dologról végigkérdezte.
Elkezdődött a csíkcsomortáni Varga Sándor Verstábor, ahol évről évre tehetséges középiskolások gyűlnek össze az egész Kárpát-medencéből, és tíz napon át elismert művészek irányításával dolgozhatnak – versek és hegyek között.
Varga Sándor, a tábor névadója a Magyar Rádió egykori munkatársa volt, ő és felesége, Mihályi Magdolna álmodták meg egykor ezt a különleges Kárpát-medencei szintű verstábort azzal a céllal, hogy a nyelvterület különböző rangos versmondó versenyeinek díjazottjait további tehetséggondozásban részesíthessék.
„Mindig az alkotó emberek veszik észre a világ változásait” – kapaszkodom Bonczidai Éva, a Magyar Kultúra magazin főszerkesztőjének megállapításába, amely július 21-én, pénteken a 32. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Magyar Kultúra-sátrában tartott Felnőni a Kárpát-medencében című kerekasztal-beszélgetésen hangzott el.
Hazaszótár – A valahol szabadsága címmel indított beszélgetést a béke idején július 21-én, pénteken a bálványosi nyári szabadegyetem Magyar Kultúra-sátrában Závogyán Magdolna, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára, L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója és Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója.