– Egy korábbi interjúban azt olvastam, gyermekkorában mélyen foglalkoztatta önt a papi hivatás gondolata, de megijedt tőle.
– Fontos tudni, hogy mély vallásos nevelésben részesültem. A hitoktató mindig egy metaforával hívta fel a figyelmünket a hivatástudatra. Mint amikor az egyik tojásból kiscsirke kel ki, míg a másikból nem. Ez a hivatástudat pedig mindenkiben másfajta. Mélyen gyökeret vert bennem ez a gondolat. Onnantól kezdve attól féltem, hogy ha fene fenét eszik is, belőlem pap lesz, miközben egyáltalán nem vágytam rá.
– Miért nem akart pap lenni?
– Nagyon tiszteltem a papokat, több ismerősöm is az volt, de nem találtam benne semmi vonzót. Focista, aztán színész akartam lenni.
– Gyerekként imádkozott?
– Hogyne, kötelességtudóan és őszinte hittel gyakoroltam a vallást és az Istennel való kapcsolatot. Imádkoztam és ministráltam is.
– Hogyan imádkozott gyerekkorában? Mennyire voltak ezek beszélgetések?
– Sokban hasonlítottak a beszélgetésekhez, bár ezek a részemről rendkívül önzőek voltak, és a lehetséges jövőm legjobb variációiról szóltak. Ez talán egy gyermeknek megbocsátható. Volt, amikor azt kértem Istentől, intézze el nekem, hogy válogatott focista lehessek, de apróbb dolgokban is számítottam a közreműködésére. Például ha tanultam, elvártam, hogy tájékoztasson arról, ha felelni fogok, és mindvégig támogasson benne, hisz úgyis tud mindent. Azt gondoltam, ez neki semmiből nem áll.
– Volt olyan, amikor azt érezte, hogy választ, vagy visszajelzést kap Istentől?
– Igen, de nagyon önkényesek az ilyesmik. 1989-ben elvileg meg kellett volna halnom egy autóbalesetben. A gépkocsi váratlanul megcsúszott a jeges úton, eközben mindent úgy csináltam, ahogy tanítják, ennek ellenére irányíthatatlanul, kettőt bukfencezve egy mezőre rohant le a jármű. A kulcscsontom eltört, más bajom nem lett. Később láttam, hogy a kocsi körülbelül öt centiméternyire szaladt el egy hatalmas törzsű fa mellett. Úgy gondoltam, kizárólag Istennek köszönhetem, hogy életben vagyok.
[…]
– A Rózsavölgyi Szalonban szeptemberben lesz A két pápa című előadás magyarországi bemutatója. Anthony McCarten regényéből tavaly film is készült, ami világsiker lett. Látta?
– Igen, és el voltam tőle ragadtatva. Akkor még nem szó volt arról, hogy ez a Rózsavölgyi színpadán is látható lesz. Csodálatosan van megcsinálva a film, bár tudom, hogy a teológusok sokat vitatkoznak rajta, de általában mindenkinek tetszik. A legmegrendítőbb és a legszebb benne, hogy két embert mutat be. A két pápa emberi viszonylatairól szól, és mindkettőt meg lehet érteni.
A teljes interjú a Kultúra.hu oldalon.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.
Sok szó esett a múltról, kevés a jelenről, a jövőről szinte semmi. Ma, ha jó dolgokra akarunk gondolni, a legtöbb beszélgetés ilyennek mondható. Különösen, ha kárpátaljai magyarok beszélgetnek. Főleg, ha a kultúráról a határon túli régió kapcsán.
Díszpadot avattak Serfőző Simon Kossuth-és József Attila-díjas költő, író, drámaíró tiszteletére szombaton, a Zagyvarékasi Tájház-Faluház udvarán. Az észak-alföldi település fennállásának 700. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen adták át a költő arcképével és az Itt élnem című verséből származó idézettel díszített padot.
"Rettegés és suttogás, megcsalás és becsapás, nyomor és humor tizenkilenc páratlan novellában." – írja Gerencsér Anna kötetéről (Az ajtó másik oldalán) Nagy Koppány Zsolt, aki az Előretolt Helyőrség Íróakadémián egykor oktatója volt az ugyancsak a mai napon debütdíjjal kitüntetett szerzőnkek.