A Magyar Írószövetség és a Méhes György – Nagy Elek Alapítvány közös rendezvényét, a Méhes György meseíró pályázat eredményhirdetését és ünnepi díjátadó gáláját tartották péntek délután, amelynek a Benczúr-ház díszterme adott otthont. A még márciusban meghirdetett pályázat a gyermekirodalom bővítését tűzte ki első számú céljául, amely ezen túlmenően Méhes György jelentős meseírói munkásságát is életre hívja, fókuszba helyezi. Az anonim pályázatra 49 érvényes pályamű érkezett be, ezek közül a szakmai zsűri kiválasztotta a legjobb három alkotást. A díjátadót Kolti Helga színművésznő Méhes György-mesék előadása, és Szokolay Dongó Balázs zenész hangszerjátéka tette különlegessé.
„Tavaly egy nagyon szép hagyomány indult el, hogy Méhes György Kossuth-díjas író, drámaíró, meseíró életművét próbáljuk ápolni, valamint a kortárs írókat is arra ösztönözni, hogy az ő szellemiségében, Méhes György előtt tisztelegve, önálló, saját műveket hozzanak létre” – emelte ki Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke, aki azt is hozzátette: a Nagy Elek – az író fia – által létrehozott Méhes György Alapítvány kulcsszerepet töltött be az említett pályázat létrejöttében, anyagi hátterének biztosításában, nem beszélve arról a számos, különböző módú támogatásról, kezdeményezésről, amely mind a kortárs írók jólétét szolgálja. „Ma este elhangzik két mese az ő életművéből és látni fogják, hogy nem véletlen az sem, hogy jónéhány általános iskolai olvasókönyvben felbukkannak ezek a szövegek. Ugyanis egy olyan mesevilág, mesebeszéd, történetszövés az övé, ami úgy gondolom, a gyermekeket is megfogja, leköti, az olvasásra, betűszeretetre ösztönzi, és ami talán még ennél is fontosabb, értékekre tanítja” – hangsúlyozta Erős Kinga.
Tavaly a drámai művek kerültek fókuszba, idén a mesék világa bontakozhatott ki, jövőre pedig vélhetően a próza más területeit, ezen belül is főként a kisregény műfaját célozza meg a Magyar Írószövetség és a Méhes György – Nagy Elek Alapítvány.
„Apám egy csodálatos ember volt. Egy vidám, derűs egyéniség volt, és még a nehéz időszakokban is megőrizte ezt a derűsségét, miközben pedig dolgozni is tudott” – mesélte a Méhes György – Nagy Elek Alapítvány kurátora, az író lánya, Sárkány-Nagy Erzsébet. Édesapja a meseregényekkel kezdte pályafutását, amely természetesen akkor még a gyerekkorát élő kislányának a kedvenc olvasmányaivá váltak, s melyek mai napig sok gyerek könyvespolcát színesíti. A Világhíres Miklóst és a Szikra Ferkót követően – melyek azóta is egyéni kedvencei Sárkány-Nagy Erzsébetnek – megjelentek azok a drámaszövegek, amelyek már a kolozsvári színházakat is meghódították, s mint ahogy az író lánya is kiemelte, nagyon sokszor telt házas tapsviharba torkollott egy-egy előadás. Egy idő után a drámákat felváltotta a regény műfaja, melyek között olvashatunk olyat is, melyet maga az alapítvány kurátora forszírozott.
„Vele töltöttem az utolsó három évét. Ezekben az években már nem írt, csak úgy mesélt.” Ez egy olyan időszak volt mindkettőjük számára, amikor sokat beszélgettek, Sárkány-Nagy Erzsébet sok mindent megtudott édesapjától, ezt a tudást, az édesapjáról megőrzött emlékeket pedig öccsével, Nagy Elekkel tovább kell adniuk a következő generációknak, az utódok számára is, hiszen, hangsúlyozta: „mesélünk róla, mert így tartjuk életben.”
Az est végén Erős Kinga kihirdette a Méhes György meseíró pályázat győzteseit.
Harmadik helyezést ért el Hegedűs Imre János Gyuri bá Csodaországban című meséjével. A második helyezést Lőrincz P. Gabriella A kályha és a kislány című alkotása kapta. Az pályázat első helyezettje Kertész Dávid, akit a Hogyan tanultam meg mesélni? című művéért jutalmaztak.
Gratulálunk a meseíró pályázat nyerteseinek!
A Várad című irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat idei 8., augusztusi száma a manapság kevéssé olvasott-hivatkozott-játszott erdélyi íróra, drámaszerzőre, szerkesztőre, Sütő Andrásra irányítja a figyelmet a szellemi restitúcióknak fenntartott rovatban. Születésének 96., valamint egyetlen romániai szobrának felállítása 10. évfordulóján Székelyudvarhelyen tartottak megemlékezést június végén, Dávid Gyula irodalomtörténész és Lőrincz György író ott és akkor elhangzott beszédei olvashatók a friss lapszámban.
Léteznek olyan momentumok, amikor a haza és az otthon fogalmán keresztül – függetlenül minden nemzeti ünneptől – megidézhetjük a múltunk és népünk jeles örökségét. Ilyenkor az ember szíve kiszakad a mindennapok kusza és zajos kavalkádjából, élvezi és érzékeli a jelen pillanatait, amelyek eggyé válnak mindazzal a történelmi emlékezettel, amelyet egy vonós hangszer megszólaltatása, egy székely szoknya meglibbenése vagy egy fülbemászó dallam és énekszó tud felidézni.
„Szőcs Géza számomra az elmúlt fél évszázad legnagyobb erdélyi költője volt” – kezdte meg emlékidézését Farkas Wellmann Endre a 32. Művészetek Völgye Petőfi-udvarában, ahol a Jászai Mari-díjas színművész, Szilágyi Enikő szerkesztésében létrejött Szőcs-kötetet, A kolozsvári sétateret mutatta be. A kötet szerkesztése még a költő életében elkezdődött, azonban a Covid okozta tragédia megakadályozta, hogy Szőcs Géza a kezében tarthassa a véglegesített műalkotást.
A kötet szerkesztői, Ilyés Krisztina és Kincses Krisztina, immár két nagyszerű alkotóval, Birtalan Andrea költővel és Vöröskéry Dóra íróval karöltve mutatta be a 42 szerző műveit összegyűjtő antológiát. A kötet bemutatása főként a sokszínűség kulcsfogalma köré épült, az antológiában megjelenő fiatal szerzők ugyanis – bár különböző témakörökben gondolkodnak és alkotnak, mégis – képesek voltak mindannyian egy közös nevezőkkel is bíró szövegkorpuszt létrehozni.
Rózsaszínbe burkolózott a Művészetek Völgyének Petőfi-udvara egy péntek délutáni beszélgetésen, amikor a Magyar Kultúra magazin főszerkesztője, Bonczidai Éva, a magazin Szerelem lapszámának egyik interjúalanya, Kozma-Vízkeleti Dániel kiképző család-pszichoterapeuta, valamint egy fiatal színészpalánta, Lipics Franciska, a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés osztályának hallgatója a birtoklás, a hűség és még sok ehhez hasonló, érdekesebbnél-érdekesebb témakörön keresztül megpróbálták felfejteni a – több szempontból is felfejthetetlennek tűnő – szerelem fogalmát.
Lőrincz P. Gabriella költő volt a Magyar Kultúra magazin első vendége a 32. Művészetek Völgyében – s már a hangulatteremtés is rendhagyónak ígérkezett, hiszen a beszélgetés főként a magazin Elmúlás lapszámához kapcsolódott. Lehet-e önfeledt vidámsággal vagy legalábbis nem meghökkenve beszélgetni az ember életének egyik legfontosabb velejárójáról, a halálról? Bonczidai Éva, a magazin főszerkesztője többféleképpen is közelített a témához, és kérdéseivel vendégét a Szovjetuniótól kezdve a kárpátaljai rítusokon át egészen a női sorsokig minden fontos dologról végigkérdezte.
Elkezdődött a csíkcsomortáni Varga Sándor Verstábor, ahol évről évre tehetséges középiskolások gyűlnek össze az egész Kárpát-medencéből, és tíz napon át elismert művészek irányításával dolgozhatnak – versek és hegyek között.
Varga Sándor, a tábor névadója a Magyar Rádió egykori munkatársa volt, ő és felesége, Mihályi Magdolna álmodták meg egykor ezt a különleges Kárpát-medencei szintű verstábort azzal a céllal, hogy a nyelvterület különböző rangos versmondó versenyeinek díjazottjait további tehetséggondozásban részesíthessék.
„Mindig az alkotó emberek veszik észre a világ változásait” – kapaszkodom Bonczidai Éva, a Magyar Kultúra magazin főszerkesztőjének megállapításába, amely július 21-én, pénteken a 32. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Magyar Kultúra-sátrában tartott Felnőni a Kárpát-medencében című kerekasztal-beszélgetésen hangzott el.
Hazaszótár – A valahol szabadsága címmel indított beszélgetést a béke idején július 21-én, pénteken a bálványosi nyári szabadegyetem Magyar Kultúra-sátrában Závogyán Magdolna, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára, L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója és Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója.