A szeptember 21–24. között látogatható Budapest Contemporary vásáron két kiállítással is bemutatkozik a Mission Art Galéria. Egyrészt Gémes Péter Napló című, 1995-ben készült sorozata a klasszikus modernitást, a 16 művésznő hatvan alkotását felvonultató, A változatosság gyönyörködtet című projekt pedig a kortárs művészetet képviseli.
Gémes Péter „fotóművészeti tevékenysége bőven túlmutat a fényképezésen mint médiumon: poétikus, konceptuális és filozofikus művei egészen egyedi művészi hozzáállást feltételeznek. Az élete végén készült Napló szekvenciák érdekessége, hogy a különböző méretben lenagyított fotókat különböző elrendezésben és konstellációban mutatják be”.
A tárlatot szeptember 21-én 18 órakor Fabényi Júlia művészettörténész, a Ludwig Múzeum igazgatója nyitja meg a vásár Mission Art Galéria standján. A Budapest Contemporary vásár bezárását követően a kiállítás a Mission Art Galériában lesz látható október 20-ig.
A változatosság gyönyörködtet című kiállításon pedig a „hatvan kiállított mű között egyaránt találhatunk filozofikus indíttatásúakat, könnyed, meseszerűeket, érzékieket, erotikusakat, de aszexuálisakat, ábrázoló és nonfiguratívakat, természethez közelállót, vagy abból kiinduló, a látványt átíró, önmagára reflektáló, vagy hűvös távolságtartó vastagon felvitt és sima felületűeket alkalmazókat, sokszínűeket és monokrómokat, hagyományos olaj, akril, tempera, vagy vegyes technikájúakat, fotóalapúakat, vasból és kőből készült plasztikákat. Egyszóval sokszínűeket.”
A Karinthy Szalon 2023. szeptember 19-től október 13-ig Áfedések címen mutat be válogatást Pető István festményeiből. Pető István Mezőkövesden született, mérnöki diplomát szerzett, majd a Magyar Iparművészeti Főiskola és később a párizsi École des Beaux-Arts néhány műhelyébe járt szabad hallgatóként.
„A szép szülőföld Isten háta mögötti menhely” – írja A szép szülőföld című versében a négy éve elhunyt Térey János, a kortárs magyar irodalom egyik legtehetségesebb és legtermékenyebb írásművésze.
A halál az íróknak és a költőknek egyfajta felemelkedést is ígér, gondoljunk csak a 250 éve ugyancsak Debrecenben született Csokonai Vitéz Mihályra. Térey János viszont már életében is megkapta az irodalomszakma elismerését és az olvasóközönség szüntelen érdeklődését.
Negyedik alkalommal idézik meg Térey János alakját abban a városban, mely számára mindvégig pótolhatatlan volt. A Térey Könyvünnep, a szülőház előtti ünnepi koszorúzás, illetve a csütörtökön megnyitott Térey Könyvsarok is mind azt bizonyítja, hogy e viszony kölcsönös volt és maradt.
A Várad című irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat idei 8., augusztusi száma a manapság kevéssé olvasott-hivatkozott-játszott erdélyi íróra, drámaszerzőre, szerkesztőre, Sütő Andrásra irányítja a figyelmet a szellemi restitúcióknak fenntartott rovatban. Születésének 96., valamint egyetlen romániai szobrának felállítása 10. évfordulóján Székelyudvarhelyen tartottak megemlékezést június végén, Dávid Gyula irodalomtörténész és Lőrincz György író ott és akkor elhangzott beszédei olvashatók a friss lapszámban.
Léteznek olyan momentumok, amikor a haza és az otthon fogalmán keresztül – függetlenül minden nemzeti ünneptől – megidézhetjük a múltunk és népünk jeles örökségét. Ilyenkor az ember szíve kiszakad a mindennapok kusza és zajos kavalkádjából, élvezi és érzékeli a jelen pillanatait, amelyek eggyé válnak mindazzal a történelmi emlékezettel, amelyet egy vonós hangszer megszólaltatása, egy székely szoknya meglibbenése vagy egy fülbemászó dallam és énekszó tud felidézni.
„Szőcs Géza számomra az elmúlt fél évszázad legnagyobb erdélyi költője volt” – kezdte meg emlékidézését Farkas Wellmann Endre a 32. Művészetek Völgye Petőfi-udvarában, ahol a Jászai Mari-díjas színművész, Szilágyi Enikő szerkesztésében létrejött Szőcs-kötetet, A kolozsvári sétateret mutatta be. A kötet szerkesztése még a költő életében elkezdődött, azonban a Covid okozta tragédia megakadályozta, hogy Szőcs Géza a kezében tarthassa a véglegesített műalkotást.
A kötet szerkesztői, Ilyés Krisztina és Kincses Krisztina, immár két nagyszerű alkotóval, Birtalan Andrea költővel és Vöröskéry Dóra íróval karöltve mutatta be a 42 szerző műveit összegyűjtő antológiát. A kötet bemutatása főként a sokszínűség kulcsfogalma köré épült, az antológiában megjelenő fiatal szerzők ugyanis – bár különböző témakörökben gondolkodnak és alkotnak, mégis – képesek voltak mindannyian egy közös nevezőkkel is bíró szövegkorpuszt létrehozni.
Rózsaszínbe burkolózott a Művészetek Völgyének Petőfi-udvara egy péntek délutáni beszélgetésen, amikor a Magyar Kultúra magazin főszerkesztője, Bonczidai Éva, a magazin Szerelem lapszámának egyik interjúalanya, Kozma-Vízkeleti Dániel kiképző család-pszichoterapeuta, valamint egy fiatal színészpalánta, Lipics Franciska, a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés osztályának hallgatója a birtoklás, a hűség és még sok ehhez hasonló, érdekesebbnél-érdekesebb témakörön keresztül megpróbálták felfejteni a – több szempontból is felfejthetetlennek tűnő – szerelem fogalmát.