Helyőrség: Beszélgetés Ruff Orsolya íróval

2020. július 03., 10:34

Ruff Orsolya műfordító, esszéista évekkel ezelőtt a lányának szeretett volna írni egy házi használatra szánt mesét születésnapi ajándékul, de a fiatal olvasók nagy szerencséjére elmesélte a történetet a Manó Könyvek főszerkesztőjének. Idén nyár elején jelent meg a zöld macska kalandjainak harmadik kötete (A zöld macska és a hét domb kincse), így trilógiává nőtte ki magát a mese, amely idilli világával, gyönyörű nyelvezetével, finom humorával gyerekeket és felnőtteket egyaránt elvarázsol. Az írónővel a nyelvi játékosságról, az érzékenyítésről, a műfajok közötti kalandozásról és egy spin-off ötletéről olvasható beszélgetés a Librarius oldalán.

Ruff Orsolya író –Forrás: a szerző Facebook-oldala

– Miért kezdtél el gyerekkönyveket írni?

– A zöld macska titka című gyerekregényem eredetileg nem könyvnek készült, pontosabban nem olyannak, amelyet levehetünk a könyvespolcról. A lányom tizedik születésnapjára szántam. Ahogy az lenni szokott, akkoriban kicsit bedaráltak a hétköznapok, és az ajándék mese nem készült el időben, viszont egyszer meséltem róla Csapody Kingának, a Manó Könyvek főszerkesztőjének. Beleolvasott, tetszett neki. A kötet végül 2018 nyarán jelent meg, és már akkor benne volt a szándék és a lehetőség, hogy esetleg folytatni lehessen. 

– Könnyen tértél át a felnőtteknek szóló szövegek után a gyerekeknek való írásra?

– A felnőtt olvasóknak alapvetően cikkeket írok, ami teljesen más műfaj, ez viszont nem jelenti azt, hogy odafigyelésben, koncentrációban különbség lenne a kettő között. Szeretek váltogatni a műfajok és a különböző írói tevékenységek között (legyen szó akár cikkírásról, fordításról vagy egy meséről), mindegyik másképp tölt fel, és valahogy mindegyik kiegészíti a másikat.

 

– Gyerekként milyen meséket olvastál? Van olyan, ami a mai napig különösen fontos számodra?

– Gyerekkorom meghatározó emléke, hogy sok könyv vesz körül: az, hogy könyv van otthon, nagyjából olyan természetes volt, mint hogy van otthon kenyér. Az első könyv, amelyet önállóan olvastam, valamelyik Vackor volt, az első kötet pedig, amelyet újra- és újraolvastam, A kis Nicolas, amelynek a humorát a mai napig nagyon bírom.

 

– Vannak olyan művek – magyar vagy külföldi klasszikusok vagy kortárs mesék –, amelyek közvetlenül inspirálnak a saját műveid írása közben? Sok mesét olvasol most is?

– A tudat mélyén valószínűleg minden egyes kötet (de akár film, zenemű, bármi) erősen hat ránk, de közvetlen inspirációról nem tudok beszámolni. A zöld macska könyveknél az elsődleges szempontom például az volt, hogy egy vagány kislány legyen a hőse, mint ahogy az is, hogy ne realista környezetben játszódjon, hanem a kalandok egy kicsit elemelt világban, az állatok között játszódjanak. Írás közben igyekszem némi távolságot tartani minden olyan műtől, amely hatással lehetne rám, de közben, a munkámból adódóan, rengeteg mesekönyvet olvasok, és nagyon jó látni, hogy milyen sokféle hang közül választhatunk ma már.

 

A teljes interjú a Librarius oldalán olvasható.