– Azok, akik ismerték korábbi munkáidat, észrevehették, hogy az új regény, az Életünk végéig másképp szólal meg. Tudatosan váltani akartál, vagy írás közben szembesültél azzal, hogy itt valami egészen más születik?
– Örülök, hogy ez a másság feltűnik. Elejétől fogva törekedtem arra, hogy ebben a munkámban másmilyen nyelvet használjak, bár azt gyorsan meg kell jegyeznem, hogy a regénykezdet, egészen pontosan az első fejezet mintegy tíz oldala, valamelyest emlékeztet a Másik halálban alkalmazott elbeszélői technikára vagy akár a megszólalási módra is. Ez tudatos döntés volt, az első fejezetben ábrázolt világot egyszerűen nem lehetett máshogyan felépíteni. Vagyis lehetett volna, de az számomra nem lett volna hiteles.
– Igen, az elején volt is olyan érzésem, mintha a Másik halált olvasnám, aztán bekövetkezett valamilyen váltás. Alkotóként miben látod ennek a másságnak a lényegét?
– Ha zenei példával akarnám leírni a kérdést, azt mondanám, az első tíz oldal olyan, mint egy sötét tónusú, kicsit hosszabb auftakt. Ez a felütés megadja a regény világának egyik alaphangját, amely a későbbiek során visszatér ugyan, de nem lesz uralkodó, a regényegészen belül csak egy hang lesz a többi hang között. Korábban úgy dolgoztam, hogy az adott regény elején kimunkáltam egy nyelvet, ezen belül egy hangot, és azt vittem végig. Itt inkább arra törekedtem, hogy különféle hangok és stílusok szólaljanak meg. Az egész történet széttartó, ez is a segítségemre volt. Ezenkívül azt akartam, hogy nagyjából a regény közepéig ne derüljön ki, mi ez az egész. Ezért fejezetenként kicsit tovább variáltam a stílust, egyébként leginkább az egyszerűség, a hétköznapi nyelv irányába. Meglehetősen sok a párbeszéd, ez is indokolttá tette a döntésemet. Sokszereplős a történet, és minden egyes szereplőnek saját hangja van, legalábbis arra törekedtem, hogy saját hangja legyen. Ezen belül, illetve ezen túlmenően törekedtem az egységességre.
– Indonéziában írtad a könyvet. Főszereplőd, Sepi szintén megérkezik oda, ahol eleinte nem tud írni. Magad is küzdöttél hasonló problémákkal, vagy kifejezetten jót tett, hogy az itthoni viszonyoktól távol dolgozhattál?
– Ha erre a kérdésre azt válaszolnám, hogy nem voltak ilyen jellegű problémáim, akkor nem mondanék igazat. Hirtelen belecsöppentem egy másik kultúrába, éghajlatba, társadalomba, közegbe. Akárhol élek, nehezen viselem a változásokat, egy kisújszállási költözés esetében is gondjaim lennének. Mégsem a nehézségekre helyezném a hangsúlyt, éppen ellenkezőleg, a helyváltoztatás olykor kifejezetten jót tesz az embernek. Korábban is voltak olyan időszakok az életemben, amikor hosszú hónapokat töltöttem távol Magyarországtól. Ilyenkor kicsit kitisztult a fejem.
– Az anyagodra is másképpen láttál rá, vagy ezt a látásmódot nem befolyásolta a földrajzi eltávolodás?
– Munka közben nem foglalkoztam ilyen kérdésekkel. Nem kezdhetsz bele úgy az írásba, hogy na, most majd másképp nézel az anyagodra vagy megpróbálsz más látásmódokkal operálni. Bizonyos dolgok azonban óhatatlanul beszűrődnek, beszüremkednek a világodba. Erre utólag jössz rá. Persze azért igyekeztem elgondolkodni mindazon, amit arrafelé láttam. Továbbá próbáltam kicsit bátrabban hozzányúlni az úgynevezett írói eszközeimhez.
– Bevallom, mivel másra számítottam, kissé meglepett, hogy ez a könyv – a nehézségek, fájdalmak, tragédiák felidézése mellett – játékosabb, humorosabb is lett. Ehhez is valamiféle bátorság kellett?
– Azt hiszem, igen. Előbb kérdeztél az indonéziai hatásokról, de akkor nem mertem ezzel előhozakodni. Ezzel sem mertem. Köszönöm, hogy megemlíted a játékosságot és a humort. Eddig nem sok szó esett erről. Pedig az említett temperálási módok számomra ugyanolyan fontos elemei ennek a munkának, mint mondjuk a testi szenvedés felidézése vagy a családtagjaink, szüleink elvesztése fölött érzett fájdalmunk bemutatása. Persze a Másik halál is ismerte a humort, csakhogy az inkább fekete humor volt. Itt másféle szerepe van. Ebben a regényben a humor hol a szereplők karakterének a megrajzolását segíti, hol atmoszférateremtő jelleggel épül be a szövegbe, de inkább nem sorolnám tovább, mi mindent szerettem volna vele és általa jelezni. A humor és a játék részben a regénybeli családból jön, van néhány testvér ugyanis, akik a legnagyobb bajok idején is viccelődnek, játszanak. A Másik halálban vagy A kilencedikben megfigyelhető sötét látásmód itt némileg megváltozik.
A teljes interjú a Bárka Online oldalán olvasható.
Bizonytalan jövőkép, de egy közös érdek: ekképpen lehetne összefoglalni a július 31-én Kapolcson, a Petőfi-udvarban tartott könnyed, reggeli beszélgetés legfontosabb üzenetét. Az esemény során dr. Harmath Artemisz irodalomtörténész, kritikus, az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum vezetője, Gombos Péter magyar szakos tanár, olvasáskutató, Kovács Gergely magyar szakos tanár, valamint Poós Zoltán író, az esemény moderátora beszélgettek az alfa generáció olvasási szokásairól, az online világ problematikájáról, valamint a tanárok küldetéstudatáról.
Az eső sem bátortalanította el a csíki jazzfesztivál közönségét, kitartott, élvezte apraja-nagyja a színes programkínálatot. Tartalmas ötnapos programmal készültek idén is a Csíki Jazz szervezői. 14 koncert, tíz ország fellépői, 14 zenei stílus, jam session, táncperformansz, gyermekprogramok, kézművesek és képzőművészek várták a nagyérdeműt július 27–30. között Csíkszeredában. A 12. alkalommal megszervezett fesztivál két helyszínen, a Mikó-vár impozáns udvartere mellett és a Kulissza kávéház előtti Petőfi-színpadon zajlott.
Mi is az a művészetterápia és hogyan segíthet bennünket a traumafeldolgozás rögös útjain? A Diabelli művészeti és oktatási alapítvány udvarában Kiss Dorottya művészetterapeuta vezetésével kerestünk választ a kérdésre. A foglalkozás során Tamar Hazut izraeli művészetterapeuta módszerével és az agyagozás alapjaival ismerkedtünk.
A színes – főként a kortárs – művészvilágot bevonzó fesztivál, a Művészetek Völgye idén is rengeteg újdonsággal várta az érdeklődőket. A nagyszabású rendezvény természetesen az irodalom tágas teréből is válogatott: a klasszikusainktól egészen a kortárs irodalomig válogathattak és kaphattak kedvükre valót az irodalom iránt érdeklődők.
Az idei tíznapos fesztivál kiemelt élőirodalommal kedveskedett a közönségnek, szombaton az esti órában lehetett részt venni két kiváló író, Döme Barbara és Király Farkas közös beszélgetésén.
Bíró Gergely, az esemény moderátora elsőként a természet iránti vonzódásáról kérdezi az írót. Mirtse Zsuzsa közelsége az élővilághoz már gyermekkorában kirajzolódni látszott, de igazán fiatal felnőtt korában értette meg, mit is jelent számára az élővilág nyújtotta ősi erő.
A tíz napon át tartó Művészetek Völgye fesztivál színes programsorozatai között állandó helyet kapott a Hobo Klub udvarán a zene és a költészet egyvelege. Éppen ezért a későn érkezők is könnyen betekintést nyerhettek Földes László Hobo szemléletvilágába: így a péntek délutáni beszélgetés József Attila alakja köré szerveződött.
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) fogadótere ünnepi hangulatban várta vendégeit a 125 éve született magyar író kerítéskiállításának budapesti megnyitója alkalmából. A nem több mint egy órát felölelő rendezvény Richly Gábor, az MMA főtitkára köszöntőbeszédével kezdődött, melyben a megszólaló hangsúlyozta: „a 125 évvel ezelőtt született székely író élete a 20. század kortörténeti dokumentumaként is értelmezhető.”
A Hajógyár Zene és színház nevű programsorozatán belül különleges összeállítására látogathattak el az érdeklődök július 19-én az A38-as hajón. Az est házigazdája, Hegyi Dóri először a magyar slam egyik ősatyját, Saiidot (Süveg Márk) faggatta az életútjáról, zenei és művészi világlátásáról, majd kis felpörgetés gyanánt csatlakozott hozzájuk az interaktív improvizációs színház eszköztárával a Momentán Társulat is.
Egyéves születésnapját ünnepelte a Magyar Kultúra Magazin június 29-én az A38-as hajón. Az ünnepélyes hangulat már a programok előtt erőteljesen érzékelhető volt: a vendégeket a lap főszerkesztője, Bonczidai Éva és csapata fogadta az előtérben, ahol a lap összes példányát kedvükre forgathatták a kíváncsiskodók.