– Sorozatunkban te vagy a kiindulási pont, ezért beszéljünk először a te irodalmi munkásságodról. Hetente publikálsz tárcákat és novellákat az oldalunkon, amelyek igen olvasottak és népszerűek, és ráadásul még a mi anyagaink felett is bábáskodsz, ráncba szeded őket. Emellett számos irodalmi folyóiratban, például az Irodalmi Jelenben, az Előretolt Helyőrségben, a Székelyföldben, a Helikonban, a Magyar Naplóban jelennek meg írásaid, és ott vannak a könyveid is. Honnan a sok ihlet?
– A családi legendáriumunk része, hogy még kiskoromban egyszer beszorult a fejem a kiságy rácsai közé, de annyira, hogy nem tudtak onnan máshogyan kiszabadítani, csak úgy, hogy szétvágták az ágyat. Ekkor már vöröses lila volt a képem. Innen datáljuk azt, hogy kicsit furán gondolkodom, máshogy, mint az átlag. Már négyévesen megtanultam olvasni, gyerekkoromban nem volt szükségem barátokra, ott voltak nekem a könyvek, álomvilágban éltem. Mióta az iskolában megtanultam írni is, azóta egyfolytában írok, mindenfélét. Egyébként megfigyeltem, hogy egy-egy történést sokszor teljesen máshogy látok, mint a környezetem, más dolgokat veszek észre, más a fontos egy adott eseménynél. Így nekem nem elég, hogy egy sztori szimplán csak érdekes. Kell valami több, valami plusz, ezért gyakran írok olyan történeteket, amelyeknek reális a kiindulópontjuk, de a befejezésük nem az. A közhelyek a legnagyobb ellenségeim, ha valamiről csak sablonok jutnak eszembe, akkor biztos, hogy nem írom meg. A szerkesztői munkában is eféle pluszt keresek. Szeretem, hogy segíteni tudok másoknak a kibontakozásban, hogy minél jobb szövegeket írjanak. Ugyanez igaz a tanításra is: amikor valamelyik tanítványom sikereket ért el, az ugyanolyan örömmel töltött el, mintha én kaptam volna díjat.
– Amiben mostanában bőven volt részed, hiszen szakmai körökben egyre inkább elismerik alkotói tevékenységedet. Idén októberben például az Irodalmi Jelen prózadíjában részesültél, a héten pedig megkaptad Az év legsikeresebb szerzője 2020 díjat az Orpheusz Kiadótól, ez utóbbit a Nők a cekkerben. Történetek Skizofréniából című novellakötetedért. Mesélnél erről a könyvről egy kicsit?
– Ez a könyv a mágikus-realizmusra emlékeztető történeteket tartalmaz, amelyeknek a kezdete valami nagyon valóságos, nagyon mai szituáció, a végén viszont elemelkednek a tényektől, igazi varázslattá válnak. Igyekeztem olyan főszereplőket megformálni, akik helyettünk is kimondják azokat a dolgokat, amelyeket mi nem merünk. Olyan őszintén, ahogyan még én sem tenném. Mindannyiunknak számára ismerős, gyakran hétköznapi problémáink jelennek meg ezekben a novellákban, ezért könnyű azonosulni velük. Sokszor velem azonosítják a történeteket, több olvasó hitte már azt, hogy csakis magamról írok. Ebből is tudom, hogy hitelesek a történeteim, ami számomra nagyon fontos. Nem véletlen, hogy csak olyan dolgokról írok, amelyekről van ismeretem, tapasztalásom, még ha nem is közvetlenül velem történtek meg az események. Például én magam szerencsére nem vagyok skizofrén, de van olyan családtagom, aki igen, így tudok egy s mást erről az állapotról. Talán éppen emiatt lett olyan népszerű ez a kötet. A nyomtatott kiadás már nem is kapható, de e-könyv formájában hamarosan elérhető lesz.
– Hasonló történetekre számíthatunk a következő könyvednél is?
– Most készül az az új könyvem az Orpheusz Kiadónál, az Angyalt reggelire. A tervek szerint jövő év elején jelenik meg. Ez szintén egy novelláskötet, és olyan történeteket tartalmaz, amelyek különböző folyóiratokban már megjelentek. Ezeket több ciklusba rendeztük a szerkesztőmmel, a fő összekötő elem köztük egy angyal. Ő nem a mesék vagy a vallásos történetek hófehér szárnyú, jóságos, védelmező angyala, hanem egy nagyon is emberi tulajdonságokkal rendelkező karakter. Ez az angyal például folyamatosan fogyókúrázik, morog, és olyan hétköznapi tevékenységekkel is foglalkozik, mint a főzés meg a varrás. Ez az angyal egyik szerettem látomása. Tulajdonképpen kölcsönvettem, és kicsit átalakítottam a személyiségét is. Eredetileg csak egy sztorit akartam vele írni, aztán nagyon megszerettem, mivel sok humoros fordulatot lehet vele a történetekbe csempészni, így megtartottam. A könyvben lesz Sanyi-ciklus ( őt elsősorban az Előretolt Helyőrségből és a Hajónaplóról lehet ismerni) és egy lírai prózás rész is. Ez a kötet kevésbé lesz sötét, mint az előző, mivel bár komoly dolgokról írok benne, törekedtem arra, hogy azok komorságát humorral oldjam. Erre a szerepre nagyon alkalmas volt az angyal.
– Gondolom, nem ülsz a babérjaidon addig sem, amíg ez a könyv kijön a nyomdából.
– Egy kisregényen is dolgozom, amelynek a munkacíme: Sanyi, az ismeretlen celeb. Eredetileg az volt a gondolatom, hogy a Helyőrségnél és a Hajónaplón megjelent történetekből szintén egy novelláskötetet állítok össze, aztán úgy döntöttem, inkább kisregénnyé gyúrom őket. Ezt egy éven belül szeretném befejezni. Tervben van egy lírai prózakötetem is, amely olyan írásokat tartalmazna, mint például a Hajónaplón a halottak napjára megjelent Apám napja. Ezek a novellák akár versek is lehetnének stílusukból adódóan, ha elolvassák őket, értik majd, miről beszélek.
A teljes interjú a Hajónapló oldalán olvasható.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.
Sok szó esett a múltról, kevés a jelenről, a jövőről szinte semmi. Ma, ha jó dolgokra akarunk gondolni, a legtöbb beszélgetés ilyennek mondható. Különösen, ha kárpátaljai magyarok beszélgetnek. Főleg, ha a kultúráról a határon túli régió kapcsán.
Díszpadot avattak Serfőző Simon Kossuth-és József Attila-díjas költő, író, drámaíró tiszteletére szombaton, a Zagyvarékasi Tájház-Faluház udvarán. Az észak-alföldi település fennállásának 700. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen adták át a költő arcképével és az Itt élnem című verséből származó idézettel díszített padot.
"Rettegés és suttogás, megcsalás és becsapás, nyomor és humor tizenkilenc páratlan novellában." – írja Gerencsér Anna kötetéről (Az ajtó másik oldalán) Nagy Koppány Zsolt, aki az Előretolt Helyőrség Íróakadémián egykor oktatója volt az ugyancsak a mai napon debütdíjjal kitüntetett szerzőnkek.