2023. január 13., 16:27
Költő lenni vagy nem lenni című állandó kiállítás tekinthető meg január 14-től Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója tiszteletére, mely alkalomból Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, illetve a kiállítás kurátorai, dr. Kalla Zsuzsa irodalomtörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményi főigazgató-helyettese, Prágai Adrienn művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria muzeológusa, valamint dr. Vaderna Gábor irodalomtörténész, az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének igazgatóhelyettese sajtótájékoztatón beszéltek a kiállítás létrejöttének körülményeiről.
Költő lenni vagy nem lenni kiállításmegnyitó/Fotó: Hartyányi Norbert
„Az első szavam hadd legyen a köszöneté! Szeretném megköszönni dr. Kalla Zsuzsa főmuzeológusnak, a kiállítás főkurátorának, hogy ma egyáltalán itt lehetünk” – emelte ki Demeter Szilárd köszöntőbeszédében, mely után rögtön hozzá is tette: rengeteg nevet fel lehetne még sorolni a köszönetnyilvánításkor, olyanokét, akik valamilyen úton-módon hozzájárultak az állandó Petőfi-kiállítás megvalósításához. A rengeteg név közül fontosnak tartotta kiemelni az irodalmi emlékházak és emlékhelyek „nagyasszonyát”, H. Bagó Ilonát, aki szintén nagyon sokat dolgozott azért, hogy a kiállítás ilyen formában létrejöhessen.
Demeter Szilárd/Fotó: Hartyányi Norbert
A múzeum főigazgatója kitért a kiállítás és az ingatlanfejlesztés költségvetésére is. Elmondása szerint a kiállítás bruttó 150 millió forintos keretösszegből valósult meg, a teljes fejlesztés/felújítás nagyjából kétmilliárd forintba került, melyhez a magyar kormány jóvoltából 2020-ban a Nemzeti Kulturális Alap 1,8 milliárd forinttal járult hozzá.
A tájékoztató további részében dr. Kalla Zsuzsa, a kiállítás főkurátora osztotta meg gondolatait. Elárulta: igencsak nagy kihívás egy 19. századi életművet közelebb hozni az emberekhez, s híres költőnk kultuszát tekintve talán ez még inkább elmondható, hiszen minden magyarul olvasónak van már valamilyen képe Petőfiről. A kultuszrombolás helyett újjáépítés fogadja majd a látogatókat, dr. Kalla Zsuzsa szavaival élve: „Ha majd végigmennek a termeken, akkor láthatják, hogy a jelenből feltett kérdésekre próbálunk a Petőfi-életművön keresztül válaszolni.”
Kalla Zsuzsa főmuzeológus/Fotó: Hartyányi Norbert
A kiállítás főkurátora – és mindenki, aki hozzájárult a tárlat létrehozásához – olyan élményt szeretne nyújtani az érdeklődőknek, amely egyedi, önálló és csakis ott tapasztalható meg.
Dr. Vaderna Gábor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatójának, a kiállítás irodalomtörténész szakértőjének összefoglalójában a Petőfi-kép nagysága kereteződött: ugyan a nagybetűs költőként ismert Petőfi Sándor mindenkinek „ismerőse” a mai Magyarországon, mindenki fejében él egy Petőfi-portré, mégis elmondható, hogy a szerző életművének vannak ismeretlen ágai is.
Vaderna Gábor irodalomtörténész/Fotó: Hartyányi Norbert
Petőfi – többek között – azért is különleges a magyar kultúra számára, mert a kultusza már jóval a halála előtt elkezdett kialakulni, így a 19. század irodalmának változásai főként neki és az ő meghatározó tevékenységeinek köszönhető. Ahogyan azt az irodalomtörténész is kiemelte: „A kortárs irodalomban soha nem történt meg az, hogy valaki ilyen mélységben és ilyen lendülettel mozgassa meg az irodalmi élet állóvizét.”
A kiállítás egyik célkitűzése kettős jellegű: egyrészt a nemzeti kultúra hagyományainak folytatása, másrészt az utóbbi 20-25 év irodalomtudományos kultúratudományi eredményeinek feltárása – ez pedig feltételezi azt a megoldást, hogy mindkét Petőfi, az ismerős és az ismeretlen is egyaránt helyet kapjon, megjelenjen a kiállítás termeinek belső világában. Dr. Vaderna Gábor elmondta: a hét egymást követő terem tematikájában egyszerre különül el és kapcsolódik össze Petőfi kultusza és élettörténete.
Prágai Adrienn művészettörténész/Fotó: Hartyányi Norbert
A termek nevére és dr. Vaderna szavaira hivatkozva indította bemutatóját Prágai Adrienn, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria muzeológusa. A hívószavak, amelyek összegzik a kiállítás egészét, egyben rámutatnak különböző képzőművészeti alkotásokra, festményekre, szobrokra is. Kiemelten fontos szerepet tulajdonít a kortárs muzeológia azon kísérleteinek, amelyekben az eltérő kultúrtudományok határai összemosódnak, s így újabb diszciplínák érvényesülésének adnak lehetőséget: két művészeti ág egymást kölcsönösen kiegészítve szolgálhatja egymást. A muzeológus a kiállítás Róna termében látja leginkább érvényesülni ezt a kapcsolatot, hangsúlyozva, hogy a Róna a magyar kultúra örök érvényű toposzaként jelenik meg. A teremben látható Barabás Miklós akvarellje azért is különleges darab, mert ő volt az első festő, aki alkotásaiban felfedezte az Alföldet. „Nem sokkal később Petőfi is tollára tűzi ezt a témát, s így, ami Barabástól indul, egyfajta hagyományozódással Petőfinél folytatódik.”
A Költő lenni vagy nem lenni című kiállítás különlegessége abban is keresendő, hogy a kiállított képzőművészeti alkotások és Petőfi költészete egymásra hangolódva hoz létre újabb lehetséges befogadási kereteket.
