Lőrincz P. Gabriella, Dupka György/Fotó: Csákvári Zsigmond
A magyar széppróza napjának ünneplése alkalmából gyűlt össze az irodalomkedvelő közönség Budapesten a Kárpátaljai Szövetség székházában szerda délután. A Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége és a Kárpátaljai Szövetség közös irodalmi-zenés estje – Dupka György író, történész vezénylésével – elsősorban a kortárs kárpátaljai magyar prózairodalomnak a fontosságát és összetartó erejét hangsúlyozta. A Magyar Írószövetség kezdeményezésére – 2018 óta, Jókai Mórra emlékezve – megrendezett magyar széppróza napja egyúttal arra is alkalmat teremtett, hogy a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet megköszönje és kitüntetéssel honorálja az intézet oszlopos tagjának, Lőrincz P. Gabriella József Attila-díjas költő-írónak felbecsülhetetlen munkáját, a közösségért tett erőfeszítéseit. A fiatalokat képző tehetségprogram anyja kiemelte, hogy bár a jelen alkalom a magyar szépprózát ünnepli, érdekes egybeesés, hogy február 21-e az anyanyelv nemzetközi napja is. Bevezetőjében pedig egy Kosztolányi Dezső-idézeten keresztül hangsúlyozta a prózairodalom, illetve az anyanyelvünk kapcsolatteremtő erejét, hiszen az anyanyelvünk az, „ami összeköt minket az egész Kárpát-medencében, itt Budapesten, Kárpátalján, s bár jelenleg nem Kárpátalján vagyunk, ebben a kicsi teremben mégis ott, s mikor kimegyünk innen, Budapestre fogunk megérkezni. De addig is egy olyan erős kárpátaljai közösségbe érkeztünk most ide – nekem legalábbis olyan érzés –, mintha otthon lennénk, Beregszászon.”
Lőrincz P. Gabriellának idén jelent meg második, Történetek az árnyékból című prózakötete, melyben a háború sújtotta szülőföldjének történeteit gyűjtötte össze és írta meg. „Úgy igyekeztem történetet mesélni ebben a kötetben, hogy független maradjak. Nem szeretném éreztetni senkivel azt, hogy én valakinek a pártján lennék, mert nekem nincs jogom senkinek a pártján lenni. A békének és a Jóisten pártján van jogom lenni. Az árnyékbéli történeteket igyekeztem kihozni a fényre, megmutatni a lehetséges valóságokat. Úgy próbáltam összeállítani a kötetet, hogy ne terheljem meg az olvasó lelkét, ugyanakkor kicsit közelebbről, reflektorfényből láthasson bele olyan apró életekbe, amelyeket a televízió soha nem mutatna.”
Az est két tehetséges fiatal kárpátaljai író bemutatkozásával zárult – Kertész Dávid és Sz. Kárpáthy Kata egy-egy novella felolvasása mellett mesélt mindarról, hogy milyen kárpátaljaiként Budapesten, illetve a háborúhoz közeli magyarlakta településeken élni, alkotni. Arra a kérdésre, hogy mit is jelent egy kárpátaljai kis faluból eljutni Budapestig, A keresztúri vámpír és más történetek című kötet írójává válni, Kertész Dávid egyetlen fogalommal reflektált: büszkeség. „Az ember szerintem magára nem lehet igazán büszke, mert én úgy látom, hogy akkor egészséges ez a dolog, ha önmagunkra nem vagyunk büszkék. Ennek ellenére jó érzéssel tölti el az embert az, amikor az édesanyja büszke rá. Amikor a mentora, aki már a kezdetek kezdetén foglalkozott vele, azt mondja, hogy büszke rá. Ez nagyon jólesik. Talán jobb, ha azt mondom, arra vagyok büszke, hogy ismerhetem azokat az embereket, akik büszkék rám. Ilyenkor érzem azt, hogy érdemes ezt csinálnom, érdemes írnom.”
Sz. Kárpáthy Kata Együtt-nívódíjas prózaíró pedig a kárpátaljai kulturális és közösségi életről mesélt. Az otthon maradt alkotó emberek tartják a kapcsolatot, a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság is a kárpátaljai magyar kultúra megőrzésének, megerősödésének érdekében jött létre még 2014-ben, szerencsére a háború ezt a céltudatos tevékenységet nem tudta teljesen háttérbe szorítani. Ennek ellenére azt Sz. Kárpáthy Kata is kiemelte, hogy a háború olyannyira része az életüknek, hogy szinte lehetetlen nem írni róla, első novelláinak témái is a háborúhoz köthetők. „Nagyon jól tudjuk, hogy ez a háború nem két éve zajlik, hanem márciusban már tíz éve. És ha belegondolok, az életem nagyobb részét, amióta alkotok, mindvégig háborúban töltöttük.”
S hogy a háború mégse vegye át teljesen a főszerepet, a beszélgetés egy-egy blokkját lezáró részben Donyec István xilofon-, facimbalom-művész és Nagy Csaba zongoraművész közös produkcióit hallgathattuk.
