A rap mindig is jó lenyomata volt annak, hogy mi történik a világban – a Hajógyár színpadán Saiid és a Momentán Társulat
A Hajógyár Zene és színház nevű programsorozatán belül különleges összeállítására látogathattak el az érdeklődök július 19-én az A38-as hajón. Az est házigazdája, Hegyi Dóri először a magyar slam egyik ősatyját, Saiidot (Süveg Márk) faggatta az életútjáról, zenei és művészi világlátásáról, majd kis felpörgetés gyanánt csatlakozott hozzájuk az interaktív improvizációs színház eszköztárával a Momentán Társulat is.
Akkezdet Phia negyven percbe sűrítve mesélt az elmúlt huszonöt évéről, melynek elsőszámú gyümölcse az általa és Závada Péter által létrehozott formáció, egy budapesti underground hiphopcsapat. Ez a kezdet három lemezt eredményezett, s mint a beszélgetésből kiderült, az idei év végére Saiid első kislemeze is el fog készülni. A rapper bevallotta, megviselte az az időszak, amikor a költőként is ismert Závadával elváltak útjaik: „22 év után nehéz volt egyedül színpadra állnom, nem találtam a helyem. Az idei lesz az első saját, intim produktum, amit kiadok magamból.”
Buddhista kolostorban tudta lecsendesíteni magát és a környezetét, melyre a szövegalkotás terén is nagy szüksége volt. Akkor tud slam szöveget írni, ha az életében intenzíven jelen van valami, s így önmagán is tud dolgozni. Amióta eltöltött egy kis időt a kolostorban, érzékelhető a hatás, a dalszövegeiben kevesebb sallang kerül be – hiszen, jegyzi meg Saiid: „korábban elvitt a szójáték, rímkényszer, kizökkentett abból, hogy legyen egy ténylegesen felvezetett koherens vonal.” Abban a csatornázott vagy ihletett állapotban, amelyből szövegek kerülnek ki utólag nem szeret belejavítani – de ez kis szünettel is járhat.
A csendet magával hozza a türelem, s ennek okán került szóba a mai zeneipar gyorsaságra épülő szcénája. A rapper kiemelte az idő kérdéskörét: a mai társadalom más igényekkel és befogadási feltételekkel él; nincs szükség kiadókra, illetve egy-két hétre, hogy elkészüljön egy videóklip – a telefon mára mindent leegyszerűsít, a minőséget is beleértve. Előttük nem voltak olyan mintapéldák, akik a sürgetésre ösztönözték volna, ezért – látja be maga a zenész is – szerencsésebb útindulásuk volt a mai pályakezdőkkel ellentétben. Mára már – épp a gyorsaság miatt – a másolat másolata tölti ki a zeneipar sok százalékát.
Hegyi Dóri kíváncsi volt még a mai underground közösség formáló erejére és felelősségére is – de a válasz nem volt örömteljes. Az utóbbi időben az underground eltűnőben volt, többnyire a reflektorfény és a marketing fogások szülte következményekből adódóan. A művészi önmegvalósítás helyett áthelyeződött a fókusz a rohamos sikerhajhászásra, ami az underground eredeti funkcióját teljesen elnyomta. Ettől függetlenül a rapper követi a mai zeneipar mozgását, hiszen ezáltal figyeli meg azt is, hogy a tinédzsereket mi veszi körül, s így ez alapján döntheti el, hogy miként szólítsa meg őket: ami populáris az komoly korlenyomat – jelenti ki.
Az est folyamán körvonalazódtak azok a problémák is, melyek hatására ekkora változás történt ebben a műfajban: hiányzik a gondolkodásra késztetés. Ehhez viszont hozzátartozik a mai motiváltság szintje: az önmegvalósítás, művészi hozzáállás, attitűd szándékának kikerülésével egy új perspektíva nyitódik meg, mely miatt az underground elsőrangú rendeltetése is új megvilágítást kap. A tájékoztatás, a tapasztalatok és hibák beismerése és bemutatása mára már nem tartozik az elengedhetetlen sajátosságok közé, ahogyan volt az ezelőtt.
A pandémia kihatása ez esetben sem maradhatott el – Saiid számára a legnagyobb megerősítés az volt, amikor két év csend után a közönség hasonló mennyiségben tért vissza vele együtt a koncerttermekbe. Megmosolyogta viszont azt is, amikor kiderült, házibulik általában nem érnek véget Akkezdet Phiai nélkül. „Amíg van ez a feedback, addig van foganatja is. Ezeknek a srácoknak szeretnék élni, s ez működik.”
Feszegették a rap írmagját is: lázadás valamilyen autoritás ellen. Saiid ugyan rábólintott, hogy vannak részek, amelyek őt is érdeklik, ellenben a mostani írástechnikája nem ezt a vezérvonalat követi. A lázadást kikerülve igyekszik megmutatni valamit a világból és önmagából, melyek főként a nyitásra, az (ön)elfogadásra vonatkoznak. Szerinte mindez hiányzik a mai magyar rapből, és többnyire egy dologra fókuszálódik a figyelem: mindent megtenni azért, hogy elkerülhetővé váljon a szegénység létállapota. Más zenei műfajokban nem esik szó a pénzről, viszont a rap ezt az ősrégi mintát követi, ami nem minden esetben helytálló. A rap mindig is jó lenyomata volt annak, hogy mi történik a világban. Erre mutat rá az egyes műfajokhoz való hozzáállásunk is: a DJ ma már kiszolgál, s nem megmutat – pont azért, mert nincs igény az újra, nem vágyunk arra, amit ezelőtt a DJ létrehozott és képviselt.
A beszélgetés a megoldás megkeresésével zárult: nem kell adaptálni. Tudatos, értő, érző és szerető figyelemre van szükség: így manifesztálódhat a világunk. Ebből pedig később is lehet táplálkozni.
Ezt követően a Momentán Társulat tagjai: Harsányi Bence, Káli Kata és Molnár Levente készült egy improvizációs játékkal, bevonva a zenészt és mind azt az információt, ami az előző órában elhangzott a színpadon.
Az est a „lényeggel” ért véget: az érdeklődök egy félórán át tartó Saiid koncerten bulizhattak.
