Kincses Krisztina: 550 éves magyar könyvnyomtatás - Magyar Kultúra lapszámbemutató az OSZK-ban

Az Országos Széchényi Könyvtár és a Petőfi Kulturális Ügynökség közös rendezvényén hétfő délután az 550 éve, 1473. június 5-én befejezett első magyar könyvre, ezen belül is főként Hess András munkásságára emlékeztek a Magyar Kultúra magazin Könyv lapszámának bemutatóján. A rendezvény zenei közreműködője Heinczinger Mika, a Liszt-díjas Misztrál együttes alapító tagja volt.

– Az idén 550 éves Budai krónika kultúránk gazdagságára, a magyar könyvnyomtatás történetére mutat rá és alkalmat ad arra, hogy számot vessünk kultúránk helyzetével – hangsúlyozta Rózsa Dávid, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, aki a Magyar Kultúra magazin részletes bemutatásában talán a legfontosabbnak vélte kiemelni, hogy ez a rendszeresen megjelenő tematikus magazin értékközvetítő, s benne, akárcsak kultúránkban, különféle történetek találkozása fedezhető fel. – A Magyar Kultúra most bemutatandó száma könyvvel hagy nyomot, amelynek egyik jelöltje az Országos Széchényi Könyvtár. A folyóirat munkatársainak köszönhetően újabb felületen válik láthatóvá a nemzeti bibliotéka, amely mindenkinek segít eligazodni napjaink információs özönében – folytatta Rózsa Dávid.

– A nagy történetből, az 550 éves könyv ünnepéből két apró szeletet, két apró mozaikot vennék elő, ami a 15. és a 21. századot valamiképpen összeköti – kezdte ismeretterjesztő beszédét Farkas Gábor Farkas, az Országos Széchényi Könyvtár művelődéstörténésze, aki páratlan részletgazdagsággal vázolta fel először is az első könyv nyomtatásának történetét, annak nehézségeit; hogy miként alakult az eleinte 139-140 oldalból álló Budai krónika – melynek ma mindössze 133 oldalát ismerjük – politikai manipulációja, hogy miként és miért is maradt ki Vitéz János esztergomi érsek, a magyar humanizmus legjelesebb alakjának előszava; s mindez mind olyan események sorozata, mely tökéletesen fölvázolja annak következményeit, amikor a politika beleavatkozik a könyvkiadás munkálataiba. A másik történet a könyvkiadás egyik legfontosabb kérdésének problematikáját járta körül – amely ma, a 21. században éppolyan releváns, mint amilyen Hess András idejében volt –: milyen anyagi háttér szükséges egy könyv kiadásához? S talán a két történet bevezetőjének ismeretében már meg sem lepődünk: a 15. században szinte ugyanúgy működtek a könyvkiadáshoz kapcsolódó pénzügyi folyamatok, mint manapság.

– Jeles művelődéstörténészünk, Jakó Zsigmond fogalmazta meg, hogy a magyar múltból nincs még egy olyan alak, egy olyan személy, akinek a könyvekkel való kapcsolatáról olyan sok eleven emlékünk van – fogalmazta meg Zsupán Edina filológus, az Országos Széchényi Könyvtár Corvina-programjának vezetője.  A már korábban is emlegetett Vitéz János alakjáról van tehát szó, aki tulajdonképpen egy teljes század művelődési viszonyait, irányait, tendenciáit képes volt meghatározni. A legújabb kutatások alapján az 550 éves Budai krónika Vitéz János közbenjárásának köszönhető, mindemellett, Zsupán Edina szavaival élve, „nagyon átfogó módon próbálta az országnak a működését megemelni. Rendkívül különleges személyiség volt, nélküle nem született volna meg a Mátyás-kori, 80-as évekbeli virágzó reneszánsz.”

Szabados Ágnes, a Nincs időm olvasni kihívás alapítója és a Libertine Könyvesbolt tulajdonosa egy személyes történettel vezette be ünnepi beszédét: saját könyvespolcáról mesélt a hallgatóságnak, s arról, hogy mit jelent neki a rendezvény aktuális ünnepeltje, azaz a könyv. – Egy ismeretlen szerzőnek van egy mondása, amit én is sokszor használok: mutasd a könyvespolcod, és megmondom, ki vagy – mondta Szabados Ágnes, aki éppen ezt a gondolatot középpontba helyezve indította el a Mutasd a könyvespolcod! című sorozatát, melyben a műsorvezető a közélet ismert szereplőihez ellátogatva kéri meg aktuális beszélgetőpartnereit, hogy mutassák be azt a három könyvet, melynek számukra története van. – Elképesztő, hogy emberek hogyan nyílnak meg a könyveiken keresztül, és mennyire más rétegét ismerhetjük meg ezeknek az embereknek – összegezte programját Szabados Ágnes. Mára már tehát az olvasás, a könyvek népszerűsítése a hivatásává vált, s éppen ennek az apropóján jött létre a Nincs időm olvasni elnevezésű kihívás is, melynek mára 65 ezer követője van.

Folytatódtak a személyes történetek. Juhász Anna irodalmár, az ország legnagyobb irodalmi rendezvénysorozatainak a megvalósítója édesapja soraival indította ünnepi gondolatait, bemutatva azt a légkört, amelybe ő maga is beleszületett, és amely az első ihletet adta ahhoz, hogy egyszer majd csatlakozhasson ehhez a különleges világhoz. Juhász Anna önálló útkereséséről, valamint úton levéséről számolt be a nézőközönségnek; arról a nehézségekkel teli folyamatról, melyben során eljött az a pillanat, amikor már csupán a könyv nyújtotta támasz volt képes segíteni. – Teljesen mindegy, hogy ki kinek a lánya, teljesen mindegy, hogy mibe születtünk bele, a könyv meg tud menteni. A könyv mindig ott tud lenni társként– jelentette ki. Ebből a tapasztalatból nőtte ki magát elsőként a kávéházi hangulatot megteremtő irodalom-népszerűsítő rendezvénysorozat, mely vidékre és a határon túlra is ellátogat Juhász Anna koordinálásával.

Nyáry Krisztián kommunikációs szakember, író, könyvkiadó, a Líra Könyv Zrt. kreatívigazgatójának beszédében megnyugvást kaphattunk azzal a sokat hangoztatott kérdéssel kapcsolatban, hogy mi lesz a könyv jövője, sorsa. Elmondása szerint míg a digitális eszközök folyamatos megújulását tapasztalhatjuk és tapasztaljuk is, a könyv, még ennyi év távlatában is ugyanazon formájában díszeleg. Az értő szövegolvasók száma azonban már sokkal aggasztóbb probléma, melyre mindazoknak, akiknek valamiképp hivatásává, munkájává vált a könyv világa s annak ismertetése, első számú feladataként kell kezelnie e nehézség kiküszöbölését.

Végül Bonczidai Éva, a Magyar Kultúra magazin főszerkesztője beszélt a legújabb tematikus lapszámról, a Könyvről, s mindazokról az inspirációkról, amelyek e lapszámot életre hívták. Visszakanyarodva a gyermekkori emlékekig, végigvezette hallgatóságát azon a meglehetősen csekély, de annál jelentőségteljesebb könyvrepertoáron, melyek akkori olvasásélményeit képezték. Ezek között szerepelt a Biblia, Benedek Elek Piros mesekönyve, de még a hittérítők kiadványai is, melyek egyfajta tanulmányútként vezették végig gyermekkorán. Az új lapszám legfontosabb ihletforrása egy négygyermekes édesapa gyermekeinek szánt olvasmánylistája volt, amelynek tartalma választ adhat arra, hogy mit jelenthet európainak lenni.

Bonczidai Éva szerint hasonló törekvéssel dolgozik a Magyar Kultúra magazin is; legfőbb feladata a nyomhagyás a kultúra által. Ennek apropóján jött létre az a rendhagyó irodalomóra, melynek központi kérdése: „Te mit tennél bele egy időkapszulába?” A Magyar Kultúra magazin válasza pedig az, hogy egy könyvet. „Mert semmilyen más adathordozó nem tudja hosszú időn át a mi üzeneteinket rögzíteni.” Éppen ezért egy antológia összeállításán dolgoznak, melyet – reményeik szerint – 2123-ban, a Petőfi-tricentenárium idején felnyitnak majd az akkori Petőfi Irodalmi Múzeumban. „Én nagyon hiszek abban, hogy 2123-ban lesznek majd olyanok, akik megünneplik a Petőfi-tricentenáriumot, a Petőfi Irodalmi Múzeum akkori főigazgatója kibontja majd a mi időkapszulánkat, és könyv formájában megjelenhet majd az az antológia, amit összeállítunk, és értelmezhetőek lesznek majd azok a gondolatok, amikkel mi most, 2023-ban foglalkozunk.”