Kincses Krisztina: A Reformkor nagyjai – kicsiknek című programsorozat sajtótájékoztatója

„Még korábban főigazgató kollégáimmal azon ötleteltünk, hogy létre kellene hoznunk egy magyar Disneylandet, ami tulajdonképpen a magyar hősökre alapszik; egy olyan parkot, ahová a szülők szívesen hozzák a gyermekeiket, s ahol magyar hőseinkkel kreatív módon tudnak játszani, időt tölteni” – hangzottak Demeter Szilárd a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának és egyben a sajtótájékoztató vezénylőjének bevezető gondolatai. Az ötletgazdák egy olyan élményparkot álmodtak meg, ahol a gyermekek akár egy-két órát is el tudnak tölteni magyar hőseinkkel, s mindeközben észrevétlenül is – s a legfontosabb, mindenféle kényszer nélkül – boldogan magukba szívják a róluk szóló információkat. A magyar hősök univerzumának egy tízezer négyzetméteres nagy csarnok adna otthont, egy fedett játszóteret lehetne kialakítani benne a fiataloknak, gyermekeknek, családoknak. Demeter Szilárd azt is elárulta, hogy a Kajla kutya elnevezésű sorozat – amely egyébként nagyon nagy sikernek örvendett, s azóta is a Kárpát-medencei múzeumokat járja, ahová a lelkes rajongóit is magával viszi – által került kapcsolatba Walton Tamással, akinek fel is vetette az ötletet: „Hogyan is tudnánk mi a saját gyermekeinknek saját hősöket fabrikálni?” – s tulajdonképpen így kezdődött minden. 

„Amit ma megnyitunk, amit ma ünneplünk, az egy valóságos igényre ad választ. Legtöbbször ugyanis az történik, hogy vannak szalmalángötleteink és megharagszunk a világra, ha nem veszik észre, hogy milyen jó is ez. Kajla annak idején, s most Petőfi Sanyika, Széchenyi Pisti, Wesselényi Miki, egyszerűen zseniális” – kezdte meg ünnepi beszédét Csák János kulturális és innovációs miniszter, aki ezt követően a kultúra fontosságának, jelentőségének összefoglalására tett kísérletet. Elmondása szerint nekünk, magyaroknak többféle anyanyelvünk is van, melyben a beszélt, a vizuális, a mozgási, valamint a zenei anyanyelv a mindennapjainkban egyként foglal helyet. S a reformkor nagyjai kicsiknek elnevezésű „ideában” ez mind benne van, ráadásul modern technológiákkal kiegészítve. „Ez az innovációs kultúra, ez a kultúra innovációja.” A kultúrának elképesztő közösségteremtő ereje van, a kultúra az élményeink kifejezésének az eszköze, de a kultúra a közös szellemi örömöknek a megteremtője, s egyben vigasztal, bátorít, ha kell. Ezen gondolatok mentén haladva pedig a miniszter úr kitért arra is, hogy a magyar kormány éppen emiatt rengeteg anyagi forrást áldoz a családpolitikára; intézményrendszereket, bölcsődéket hoznak létre, hogy a családok testi, lelki és szellemi egészségét is elősegítsék. Hozzátette azonban azt is, hogy mindezt nem a kormány teremti meg, hanem – ahogyan a Reformkor nagyjai – kicsiknek programsorozat esetében is – támogatják, s esélyt adnak a jó ügy érdekében tett nagyszerű ötleteknek. Ünnepi gondolatainak zárásaképp Csák János miniszer hozzátette: „Ezennel szárnyára bocsátom a Reformkor nagyjai – kicsiknek projektet. Éljen a magyar kultúra, éljen a haza!”

„Én sem gondoltam, hogy el fog érkezni ez a pillanat, csupán reméltem, de ez most valóban megvalósult.” – jegyezte meg Walton Tamás, a program kreatív producere, aki immáron 15 éve foglalkozik kommunikációval, amelyből az elmúlt öt-hat évben már kifejezetten a gyermekek célcsoportjára, s azon belül is az alsó tagozatosokra koncentrálnak munkájuk során. Walton – egyetértve Csák János szavaival – hangsúlyozta, hogy ők is mindenképp családban gondolkodnak, amely alapvető bázisa a társadalomnak, s amelyből a magyar nemzet is építkezik.

„Mindent visszakaptam, amit elkövettem a történelemtanárom ellen, Gábor bácsi már valószínűleg a mennyországból néz minket és rettenetesen csodálkozik” – folytatta Walton. Számos történelemórán vettek ugyanis részt, s mindemellett rengeteg szakember, köztük Katona Csaba, Fónagy Zoltán, Csorba László, s még sokan mások is hozzájárultak ahhoz, hogy a Reformkor nagyjai – kicsiknek című programsorozat az utolsó szoknyáig hiteles lehessen. A programsorozat létrehozóinak szakértelme főként abban rejlik, hogy úgy mesélnek el egy történetet, hogy a gyermekek szinte észre sem veszik, hogy közben megértették, megjegyezték, s egyben meg is szerették azokat. Nagyon fontos továbbá, hogy nem tananyagot készítenek, sokkal inkább információmorzsákat szórnak el, melyeket a gyermekek könnyedén be tudnak fogadni.

A projekt különlegességéhez tartozik, hogy a magyar hőseink gyerekkori énjeit formázták meg, akik saját történeteiket mesélik el a gyermekeknek. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a célközönség megszeresse ezeket a figurákat, azonosuljon velük, melyet rögtön a példaképválasztás követ. S valóban, elképesztő eredmény volna, ha akár néhány gyermek is saját magát láthatná meg egy Deák Ferikén, vagy akár egy Széchenyi Misin keresztül. „Húsz fölött van a reformkori hősök azonnal említésre méltó listája, de ennél is többet szeretnénk majd megmutatni” – tette hozzá Walton Tamás, azonban egyelőre mindössze nyolc karakterrel fognak elindulni, egy nagy- és öt kifilmmel. Lesznek még továbbá magazinok, YouTube-shortsok, mobilapplikáció, matricagyűjtő-album, s ami talán a legfontosabb: „valódi hősöket szeretnénk életre kelteni, a Nemzeti Múzeumban már három kör egyeztetésen is túlvagyunk, s ott fogjuk a reformkor nagyjainak bázisát megépíteni, ott fogunk egy olyan kiállítást előállítani, amilyet még sosem csinált senki; belehelyezzük a gyermekeket abba a világba, amit itt álmodtunk meg.” A sajtótájékoztató bemutattak két kisfilmet is, amelyek Petőfi és Széchenyi rövid, de információdús, s mégis tökéletesen befogadható, élvezhető történetét elevenítették meg.

A sajtótájékoztatót Walton Tamás a következőképp zárta: „biztos vagyok benne, hogy ezzel a projekttel valami jót teszünk, és most talán az égből néznek minket ezek a reformkori hősök, akik szintén nagyon örülnek”.