Kincses Krisztina: Az anyanyelv ünnepe

Az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából ünnepi délutánt szervezett az Anyanyelvápolók Szövetsége a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében. „Habár a magyar nyelv a legnagyobb nyelvek közé tartozik, nem fenyegeti kihalás veszélye, azonban a szórványban, a diaszpórában mi is érzékeljük az anyanyelvi beszélők számának jelentős csökkenését. Mai esténket ezért szenteltük a magyar diaszpóra nyelvhasználatának” – emelte ki Török Annamária, az ünnepély műsorvezetője.

Az 1989-ben megalapított Rákóczi Szövetség a felvidéki magyarság mellett immár a határon túli területek, illetve a diaszpóra ügyét is számon tartva az ifjúság magyar identitásának megőrzését tűzte ki legfőbb céljául. Így az estet Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnökének ünnepi gondolatai nyitották meg, melyben anyanyelvünk mint a nemzeti összetartozás legszilárdabb alappillére került a fókuszba. „A nyelv az első gyermeki szavaktól végigkíséri az életünket. A nyelv része és kifejezője minden gondolatunknak, érzelmünknek. […] De van egy másik, nagyon fontos tulajdonsága is. Összeköti azokat, akik ugyanazt a magyar édes anyanyelvet kapták és beszélik, egy nagy közösséggé, egy nemzetté. Éppen ezért nyelvünk identitásunknak, kultúránknak a legerősebb és a legmeghatározóbb eleme” – hangsúlyozta Csáky Csongor.

Az ünnepi program folytatásaként dr. Bába Szilvia MMA-ösztöndíjas diaszpórakutató tartott előadást Magyar nyelvhasználat az észak-amerikai diaszpórában címmel. „A magyar diaszpóra történeti hátterének elemzése azért szükséges, mert ezeknek a kivándorlási hullámoknak, okozati eltéréseknek nagyon komoly következményei vannak az asszimiláció, a magyarságtudat, az identitás és a Magyarországhoz való viszony dimenzióiban” – emelte ki dr. Bába Szilvia. A nullától kezdődő, és egészen hétig terjedő kivándorlási hullámok történeti feltárását követően – mely 1849-től egészen napjainkig tart – a résztvevők még az USA-ban, illetve Kanadában megalakuló magyar kolóniák mindennapi életébe is betekintést nyerhettek dr. Bába Szilvia kutatási eredményein keresztül. A kint élő magyar közösségek a XIX–XX. század fordulóján, saját pénzükre és erejükre támaszkodva templomot építtettek, iskolákat és újságokat alapítottak, de még magyar szervezetek, kocsmák és üzletek is létrejöttek. „Az időközben kialakult magyar negyedek első generációs lakói még nem voltak hajlandók elsajátítani az angol nyelvet” – folytatta az előadó – cserébe viszont létrejött egy igencsak sajátos nyelvhasználati forma, amely később a „hunglish” megnevezést kapta. Szemléltetésképp dr. Bába Szilvia játékra invitálta a résztvevőket, melyben a bányában dolgozók által használt hunglish szavak magyar megfelelőjét kellett kibogarászniuk. Ilyen volt a gimi – give me (adj nekem), a bemuffolni – to move in (beköltözni), vagy az óbertáj – overtime (túlóra), illetve a peda – pay, payday (munkabér, a fizetés napja). A nemzedékeken átívelő átalakulások, a névváltoztatás, a tükörfordítás, illetve a kétnyelvűség mellett szóba kerültek a szülők különféle nyelvválasztási stratégiái (interakció-központú, integratív, autoritatív) is. Az MMA-ösztöndíjas diaszpórakutató eredményei alapján pedig végtére is kirajzolódott: „A harmad-, negyedgenerációs fiatalok számára már nem a nyelvnek van elsődleges identitásjelölő szerepe, hanem a szimbólumoknak: a magyar ruha viseletének, az ünnepeknek, a zenének, a táncnak, az étkezési szokásoknak – és az olyan tradícióknak, amelyek a családhoz kötődnek. Mindezek együtt számukra a magyar örökséget jelentik” – hangsúlyozta dr. Bába Szilvia. Hozzátette: „Azt gondolom, ha nyelvükben nem is magyarok, de lelkükben fontos, hogy azok is legyenek, hogy ez kialakuljon, az a mi közös feladatunk és felelősségünk.”

Az ünnepélyen Bánkövi Bence csellóművész, Nagy Márta zongoraművész és Kapi Zsuzsanna operaénekes nagyszerű előadását hallhatta a közönség, illetve Seress Zoltán színművész előadásában nemzeti költőnk, Petőfi Sándor, valamint Makkai Ádám kétszeres Kossuth-díjas magyar költő, nyelvész, műfordító, a Chicagói Egyetem hajdani professzorának páratlan versei is felcsendültek.