A negyedik PesText nemzetközi irodalmi fesztivál második napja teljes egészében a kortárs képregényvilág köré szerveződött, melyet óriási lelkesedéssel és kíváncsisággal fogadtak az érdeklődők. A képregény-kiállítással összekötött beszélgetés során pedig, a mai magyar képregényes szcéna két nagyszerű képviselőjének – Oravecz Gergelynek és Cserkuti Dávidnak – az életútjába nyerhetett betekintést a nézőközönség. A beszélgetést Szekeres Nikoletta kritikus, irodalmár és a HUBBY Magyar Gyerekkönyv Fórum elnöke moderálta, aki többek között gyermekkori hatásokról, meghatározó alkotásokról, és a karrierépítés különböző metódusairól faggatta vendégeit. – A jó képregény akkor is működik, ha egy szót sem értesz a szövegből – mondta Cserkuti Dávid, elmondása szerint, ugyanis gyermekkorában még meglehetősen limitált volt a fellelhető képregények száma Magyarországon. Éppen ezért a nyomdákból kilopott svéd Tarzant, a Tímár György fordításában megjelent Asterixet és egy nagyon rossz minőségű francia képregényt forgatott gyermekkorában, melyek – hiányosságaik ellenére – igenis hatással voltak az alkotóra. Oravecz Gergely már egy meglévő médiumban találkozhatott a képregényekkel, főként az amerikai mainstream alkotások voltak rá hatással – Pókember, Batman és hasonló szuperhőstörténetek –, melyeket aztán felváltott egy jóval komolyabb, „felnőttesebb” vonal Alan Moore, David Mazzucchelli, illetve Frank Miller műveivel. S bár később az európai alkotókkal is megismerkedett, elmondása szerint azonban mégiscsak a nyugati történetmesélés dominál képregényeiben.
– Én egy prostituált vagyok, tehát akkor dolgozom, ha megbíznak vele – folytatódott a beszélgetés Cserkuti Dáviddal, aki életútjának különböző szakaszait tárta a hallgatóság elé. A képzőművészeti főiskola diákjaként már részt vett egy – a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet által kiállított – projektben, amely a perifériára szorult emberek felvilágosítását szolgálta vicces képregényekbe csomagolva. Ez a megbízás indította el a pályáján, ami persze mai szemmel már több szempontból is másként értelmezhető. A főiskolán sem nézték jó szemmel az alkotó törekvéseit: a képzőművészek, a festők, a szobrászok és a sokszorosító grafikusok mellett „megtűrt kommersz rokonnak” hatott a képregényalkotás mint műfaj. Oravecz Gergely egyetemi évei alatt ellenben már maga mögött tudhatott rengeteg szakmai tapasztalatot, többek között a Blosszát – egy általa szerkesztett oldalt –, amelyen mindennapi élethelyzetekkel szórakoztatja az érdeklődőket. Ugyanis, mint kiderült, Oravecz művészi kifejezése az önéletrajziság, melyre – elmondása szerint – csak hosszú idő múlva talált rá. A Blosszán mindennap négykockás képregényekkel találkozhatnak az olvasók, melyek az alkotó aznapi élményeit foglalják össze.
A beszélgetés az alkotók képregényeinek bemutatásával folytatódott: Cserkuti Dávid többek között az Apák napja(i) című képregényéről mesélt, mely teljes mértékben a szülői tapasztalatokra támaszkodik, míg Oravecz Gergely munkái által mindennapi történésekkel kerülhettek szembe a nézők. – Nem tudok vagy legalábbis nem szeretek kitalálni történeteket, metaforákat, allegorikus dolgokat, amivel a világ nagy dolgait kellene megfejteni – emelte ki Oravecz, aki a személyesség, illetve a kitárulkozás apropóján sokkal fontosabbnak tartja, hogy – bár a nézőpont sajátosan az övé, mégis – hétköznapi történeteiben mások is otthonosan érezzék magukat és kapcsolódni tudjanak ezekhez.
– Geri már ott tart, hogy nincs mondanivalója, én meg mocskosul szeretnék olyan dolgokat csinálni, ahol elmondhatom azt, ami foglalkoztat – folytatta Cserkuti, majd egy különleges projekt körülményeibe is beavatta a nézőket. A Szépirodalmi Figyelőben jelent meg – felkérésre – az egyik képregénye, Hogy elérjek a napsütötte sávig című Petri György-adaptációjaként, melyre – habár rengeteg munkát ölt az alkotásba – a képregényes szcéna szinte egyáltalán nem reagált, ellenben a Szépirodalmi Figyelő képregénydíjjal jutalmazta a kiváló munkáért. Oravecz Gergely pályája is sokat változott az idők során, a személyes hangvételű történetfoszlányokat egy komolyabb összefüggéseket is megvilágító munkasorozat követte. Így jött létre a Hogyan lettem feminista? című képregény is, melyben egyértelműen felsejlik némi küldetéstudat, de olyan formában, amely csöppet sem kíván taszító lenni. A beszélgetés végéhez közeledve pár mondat erejéig Cserkuti Dávid is beszámolt mostani projektjéről, amely Hunyadi Mátyás történetének képregényben való feldolgozását teszi lehetővé.
Február 18-án – Jókai Mórra emlékezve – ünnepeljük a magyar széppróza napját, s e napon ünnepelte idén a Magyar Írószövetség is a magyar irodalmat és prózaíróit: az intézmény egy egész délutáni programsorozattal készült a szépírók, ugyanakkor az irodalmat kedvelők számára, ahol többek között az írószövetség által kiadott novellagyűjtemény bemutatójának és ezzel párhuzamosan egy novellaíró versenynek lehettünk a szem- és fültanúi.
A Nagyváradon szerkesztett irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának idei második, februári lapszáma az egyik alapítót, Lipcsei Mártát hozza (vissza) az olvasók látókörébe: Költőköszöntő címmel Dénes László írt az idén 80. életévét töltő poéta életútjáról, pályájáról, majd Ködöböcz Gábor irodalomtörténésznek egy méltatása olvasható, amelyet a váradi költőnő frissen írott verscsokra követ.
Teljes a Panoráma Színpad programja, és még három tucat előadót jelentett be a Művészetek Völgye, amely július 21. és 30. között várja a fesztiválozókat a nyár legszínesebb tíz napjára Kapolcsra, Vigántpetendre és Taliándörögdre.
A KMI 12 című program részeként a Petőfi Kulturális Ügynökség Kárpát-medencei Programigazgatósága 2020 óta minden évben kiválaszt tizenkét kortárs szakmailag elismert szerzőt, illetve pályakezdő alkotót, hogy a program által nyújtott lehetőségekkel segítse irodalmi pályafutásukat, karrierjük építését.
Cristian Mungiu a kortárs román film egyik legfontosabb rendezője. Február 9. és 12. között, R. M. N. című új filmjének magyarországi bemutatójához kapcsolódva, az Uránia Nemzeti Filmszínházban négy filmből álló retrospektív vetítéssorozatot láthatnak Mungiu alkotásaiból az érdeklődők.
A kétszázéves jubileum alkalmából a Magyar Nemzeti Bank a Petőfi Irodalmi Múzeum együttműködésével Himnusz megnevezéssel 15 000 forint névértékű ezüst és 3000 forint névértékű színesfém emlékérmét bocsátott ki. Az emlékérmék hivatalos kibocsátásának alkalmából megrendezett eseményen elsőként Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntötte az összegyűlt ünneplő közönséget.
A 2023-as esztendő több szempontból is ünnepi évnek számít, hiszen Petőfi Sándor és Madách Imre születésének 200. évfordulója mellett Kölcsey Ferenc kétszáz éve befejezett alkotását, a Himnuszt is ünnepeljük, a Magyar Honvédség fennállásának 175. évfordulójával egyetemben. A Petőfi Kulturális Ügynökség és a Magyar Honvédség közös ünnepségének a Szentendrei Helyőrségtámogató Parancsnokság Művelődési Központja volt a helyszíne.
Amint már arról beszámoltunk, január 13-án hivatalosan is megnyílt a Költő lenni vagy nem lenni című új és állandó kiállítás, melyet Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából alkottak meg. A Petőfi Irodalmi Múzeum színes, egész napon át tartó programsorozattal várja vendégeit január 14-én, a Petőfi szabadnapon. Portálunkon folyamatosan frissülő cikkel számolunk be a különböző előadásokról, foglalkozásokról és egyéb izgalmas eseményekről.