A negyedik PesText nemzetközi irodalmi fesztivál második napja teljes egészében a kortárs képregényvilág köré szerveződött, melyet óriási lelkesedéssel és kíváncsisággal fogadtak az érdeklődők. A képregény-kiállítással összekötött beszélgetés során pedig, a mai magyar képregényes szcéna két nagyszerű képviselőjének – Oravecz Gergelynek és Cserkuti Dávidnak – az életútjába nyerhetett betekintést a nézőközönség. A beszélgetést Szekeres Nikoletta kritikus, irodalmár és a HUBBY Magyar Gyerekkönyv Fórum elnöke moderálta, aki többek között gyermekkori hatásokról, meghatározó alkotásokról, és a karrierépítés különböző metódusairól faggatta vendégeit. – A jó képregény akkor is működik, ha egy szót sem értesz a szövegből – mondta Cserkuti Dávid, elmondása szerint, ugyanis gyermekkorában még meglehetősen limitált volt a fellelhető képregények száma Magyarországon. Éppen ezért a nyomdákból kilopott svéd Tarzant, a Tímár György fordításában megjelent Asterixet és egy nagyon rossz minőségű francia képregényt forgatott gyermekkorában, melyek – hiányosságaik ellenére – igenis hatással voltak az alkotóra. Oravecz Gergely már egy meglévő médiumban találkozhatott a képregényekkel, főként az amerikai mainstream alkotások voltak rá hatással – Pókember, Batman és hasonló szuperhőstörténetek –, melyeket aztán felváltott egy jóval komolyabb, „felnőttesebb” vonal Alan Moore, David Mazzucchelli, illetve Frank Miller műveivel. S bár később az európai alkotókkal is megismerkedett, elmondása szerint azonban mégiscsak a nyugati történetmesélés dominál képregényeiben.
– Én egy prostituált vagyok, tehát akkor dolgozom, ha megbíznak vele – folytatódott a beszélgetés Cserkuti Dáviddal, aki életútjának különböző szakaszait tárta a hallgatóság elé. A képzőművészeti főiskola diákjaként már részt vett egy – a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet által kiállított – projektben, amely a perifériára szorult emberek felvilágosítását szolgálta vicces képregényekbe csomagolva. Ez a megbízás indította el a pályáján, ami persze mai szemmel már több szempontból is másként értelmezhető. A főiskolán sem nézték jó szemmel az alkotó törekvéseit: a képzőművészek, a festők, a szobrászok és a sokszorosító grafikusok mellett „megtűrt kommersz rokonnak” hatott a képregényalkotás mint műfaj. Oravecz Gergely egyetemi évei alatt ellenben már maga mögött tudhatott rengeteg szakmai tapasztalatot, többek között a Blosszát – egy általa szerkesztett oldalt –, amelyen mindennapi élethelyzetekkel szórakoztatja az érdeklődőket. Ugyanis, mint kiderült, Oravecz művészi kifejezése az önéletrajziság, melyre – elmondása szerint – csak hosszú idő múlva talált rá. A Blosszán mindennap négykockás képregényekkel találkozhatnak az olvasók, melyek az alkotó aznapi élményeit foglalják össze.
A beszélgetés az alkotók képregényeinek bemutatásával folytatódott: Cserkuti Dávid többek között az Apák napja(i) című képregényéről mesélt, mely teljes mértékben a szülői tapasztalatokra támaszkodik, míg Oravecz Gergely munkái által mindennapi történésekkel kerülhettek szembe a nézők. – Nem tudok vagy legalábbis nem szeretek kitalálni történeteket, metaforákat, allegorikus dolgokat, amivel a világ nagy dolgait kellene megfejteni – emelte ki Oravecz, aki a személyesség, illetve a kitárulkozás apropóján sokkal fontosabbnak tartja, hogy – bár a nézőpont sajátosan az övé, mégis – hétköznapi történeteiben mások is otthonosan érezzék magukat és kapcsolódni tudjanak ezekhez.
– Geri már ott tart, hogy nincs mondanivalója, én meg mocskosul szeretnék olyan dolgokat csinálni, ahol elmondhatom azt, ami foglalkoztat – folytatta Cserkuti, majd egy különleges projekt körülményeibe is beavatta a nézőket. A Szépirodalmi Figyelőben jelent meg – felkérésre – az egyik képregénye, Hogy elérjek a napsütötte sávig című Petri György-adaptációjaként, melyre – habár rengeteg munkát ölt az alkotásba – a képregényes szcéna szinte egyáltalán nem reagált, ellenben a Szépirodalmi Figyelő képregénydíjjal jutalmazta a kiváló munkáért. Oravecz Gergely pályája is sokat változott az idők során, a személyes hangvételű történetfoszlányokat egy komolyabb összefüggéseket is megvilágító munkasorozat követte. Így jött létre a Hogyan lettem feminista? című képregény is, melyben egyértelműen felsejlik némi küldetéstudat, de olyan formában, amely csöppet sem kíván taszító lenni. A beszélgetés végéhez közeledve pár mondat erejéig Cserkuti Dávid is beszámolt mostani projektjéről, amely Hunyadi Mátyás történetének képregényben való feldolgozását teszi lehetővé.
