,,Ti mégsem hallgassatok a szörnyülködőkre
És meg ne vessétek őket:
Mindannyian és egyformán
Testvéreim vagytok.”
(József Attila: Tanítások)
A tíz napon át tartó Művészetek Völgye fesztivál színes programsorozatai között állandó helyet kapott a Hobo Klub udvarán a zene és a költészet egyvelege. Éppen ezért a későn érkezők is könnyen betekintést nyerhettek Földes László Hobo szemléletvilágába: így a péntek délutáni beszélgetés József Attila alakja köré szerveződött. A fesztivál művészetekre való nyitottsága a helyszín szempontjából is megmutatkozik, hiszen a szervezők három egymás melletti településre gyűjtötték össze a különböző eseményeket. Ebből adódóan a különféle helyszínek közötti barangolások már önmagukban is maradandó élményekkel gazdagíthatják a résztvevőket. Az utazás azonban nem ér véget az érkezés pillanatával – az élménysorozat József Attila költészetével folytatódik, s mint Hobo mondja: nem a rocksztár, hanem a költő nagyszerűsége és a beléje vetett hitünk teszi különlegessé ezt a pillanatot.
Hobo személyisége nem hazudtolta meg önmagát, már az első tíz percben egy telefonbeszélgetés által betekintést nyerhettünk a zenész magánéletébe, melyből rögtön ki is derült, hogy másnap a Pest-Buda udvarban meseolvasással szórakoztatja az érdeklődőket, s főként a gyerekeket. A pár perces megszakítás után hamar visszakanyarodtunk a beszélgetés lényegére, amely tulajdonképpen a József Attila-estek kialakulásának körülményeit járta körül; ezen belül is a beszélgetés ívét Hobónak a költőhöz való viszonya alkotta meg. Pontosan ez a kapcsolat segített hozzá a József Attila-versek köré szerveződő előadás-sorozatok megszületéséhez. Elmondása szerint József Attila sokkal többet jelent neki, mint egy puszta költőt: a zenész ugyanis a vallásban sosem tudta meghatározni önmagát, viszont a Tanítások című József Attila-művet kezébe véve „egy rettenetesen sokat szenvedett ember” üzenetei segítették őt az önértelmezésben. Érvényességük a mai napig érzékelhető, nem csupán Hobónál: „József Attila benne van az emberekben”. A zenész apja csavargónak titulálta fiát, melynek jelentése kétféleképpen is értelmezhető, egyrészt a világot megismerni kívánó vándor, másrészt a menekülő idegen – elmondása szerint ő az utóbbiba sorolható. Ez az állapot pedig újból a költő felé terelte útját, ugyanis József Attila válasz volt számára minden bizonytalan élethelyzetben.
Hobo szerint a mai világban tévesen és túlzó kényszerrel összefüggésbe kívánják hozni a költészetet – köztük József Attiláét is – a politikával, elfedve ezáltal az irodalom valódi értékeit. Ennek ellenére a költő természetesen felismerte a politikai és társadalmi ügyeket, a zenész ezért meg is jegyezte, József Attila versei mögött iszonyatos mennyiségű információ bújik meg, és ezek a zenében „elsodorták” őt. A zenész monológjából az is felsejlik, hogy a költő verseit képtelenség mindig ugyanabban a stílusban előadni, nincs egy előre meghatározott és előírt szabályrendszer, s pontosan ebben rejlik egyik legfőbb különlegessége: vidáman és dühösen megmutatkozva is egyforma értéket képvisel.
Ahogyan azt Hobo többször is elmondta, József Attila mind az ő, mind pedig az emberek életét végigkíséri, s hogy ezt kellőképpen alátámassza, több személyes anekdotát is elmesélt a közönségnek. József Attila-estjének többek között egy börtön is teret adott, ahol egy rab a rocksztár tiszteletére kívánta elszavalni A hetedik című verset. A szavalás Hobo közreműködésével jött létre, mely tulajdonképpen nem is a zenész, hanem a költő iránti megbecsülést és nélkülözhetetlenséget erősítette. Egy másik esetben Hobo egy idegen férfi személyes traumájával találta szembe magát. Többszöri kérése váratlannak és némiképp dühítőnek hatott, a valódi indok azonban eltörölte előítéleteit. A férfi haldokló kedvese kívánságát szerette volna teljesíteni, amely egy Hobo általi József Attila-vers elszavalása volt. Az énekest nem csupán a tragikus történet döbbentette meg, hanem a költő iránti tagadhatatlan közelség is. Ezért Hobo meghatottan teljesítette a nő kívánságát és szavalta el az Óda című költeményt. Mindez megerősítette abban a hitében, hogy az embereknek szükségük van József Attilára és költészetére.
A beszélgetés végére konklúzióként hangzottak el a Kossuth-díjas magyar bluesénekes és dalszerző meglátásai is, miszerint a jelenkori társadalom – az általános véleménnyel szemben – igényt tart a kultúra ezen ágazatára, ez is bizonyítja mindazt, hogy a József Attila-estek telt házasak. A közönséget a költészet maga vonzza be, nem csak a Hobo iránti rajongás.
Az utóbbi negyven év alatt több mint egymillió embernek adott elő József Attila-verseket, s ez a tapasztalat arra is megtanította, hogy ,,eltűnjön’’ a versek mögött, és hagyja szabadon szárnyalni a költő egyéniségét: ,,Olyan, mintha szívlapáttal vernének, a versek elmondatják magukat általam.’’
