„Nagyon örülök, hogy csaknem hatszázan vagyunk ma együtt azért, hogy verseket hallgassunk, hogy irodalomról beszélgessünk, hogy a magyar irodalom egyik legfontosabb szerzőjének az életét és a költészetét egy picit közelebbről megismerjük” – hangzottak a lelkesítő szavak az est házigazdájától, Juhász Annától. S bizony elképesztő, és mondjuk ki, hátborzongató is egyben, amikor egy kétszáz éve született, mindössze 26 életévet megélt fiatal költő neve egy seregnyi ember számára hívószóként szolgál. Irodalmi szerelmek. Ez állt a program hirdetésében, azonban Juhász Anna felhívta a figyelmet arra, hogy a szerelem mint olyan, sokkal inkább gyűjtőfogalomként funkcionált, amelyen keresztül talán fókuszba kerülhet az is, hogy mennyire jellemzi költőnk munkásságát és életét a szeretet és a szeretetlenség. Annál is inkább, mivel ezek az érzések korántsem állnak távol tőlünk; ma, 2023-ban is jelentősen meghatároznak minket.
„Van egy életmű, amit mi a 20–21. században valahogy szemlélünk, igazodunk hozzá, újra és újra felfedezzük, mert talán ez lehet a kulcsa annak, hogy üzenete legyen egy 200 éve született szerzőnek, nekünk, ide 2023-ban” – emelte ki Juhász Anna és néhány nagyszerű 20. századi szerző tollából idézett gondolat után Háy János írót és Margócsy István irodalomtörténészt köszöntötte a színpadon, hogy egy kellemes beszélgetés során választ találjanak arra az egyébként igencsak összetett kérdésre, hogy mit is jelent nekünk ma Petőfi Sándor. „Nincs olyan jelentős vagy kevésbé jelentős magyar író, költő, aki ne írt volna róla valamit. Ma például nagy divatja van a Petőfi-versek újraírásának, újrafogalmazásának, de mindenki valamilyen módon tisztázni kívánta a viszonyát Petőfihez, mert ez a költő valami egészen különleges módon egy központi és szimbolikus figurája lett a magyar irodalomnak.” A kulcsszó talán, amelyet Margócsy István irodalomtörténész is kiemelt, a vele való viszonyunk; a számtalan arc, amelyet röpke élete – s főként alkotói évei – alatt magára öltött, mindenki számára esélyt ad, hogy vele valamilyen módon kapcsolatba lépjen, hogy megtaláljuk azt, amiben úgy érezhetjük, az az arc harmonizál a saját lelkünkkel is.
„De vajon tudunk-e élményszerűen olvasni?” – tette fel a kérdést a beszélgetés moderátora, aki ezúttal Háy János író felé fordult, hogy feltárják az első élményszerű olvasás pillanatát Petőfivel. „Amikor jöttünk fel Istvánnal a színpadra, megkérdezte tőlem, ki lehet ezen a képen itt mögöttünk, és én kizárásos alapon rájöttem, hogy Szendrey Júlia és Petőfi Sándor. Tehát, bizony ez is egy arca Petőfinek.” Háy János azt is elárulta, hogy őt kevésbé érdekli Petőfi mint történelmi személy, sokkal inkább mint költő, és az ebben való megnyilvánulása foglalkoztatja. Szerinte már-már túlságosan nagy „kultusz van rápakolva” Petőfire, melyet nem lehet könnyen átlépni, s ennek fényében a verseket sem lehet a maguk valójában szemlélni, olvasni vagy akár bírálóan fellépni mellettük, vagy éppenséggel ellenük. Azonban első meghatározó olvasásélményéről is beszámolt a nézőközönségnek; nagymamája – lévén, hogy János nevű unokáról van szó – gyakran szólította János vitéznek, amelynek következtében sikerült kissé összekevernie a saját életét a mesehősével. Kiemelte azt is, bár korábban azt hitte, hogy Petőfi nyelve az, amihez minden magyarul tanuló, olvasó és beszélő ember tud viszonyulni, ám be kell látnunk, hogy ez a nyelv is kezd elöregedni, és meg kell küzdenünk azzal a problémával is, hogy mindez majd a fiatal generációknak kellőképpen érthető legyen.
A beszélgetés során irodalmi tabuk is szóba kerültek, Petőfi nagyon merészen, s könnyedén átlépte az irodalom normarendszerét, olyan képeket, élethelyzeteket megjelenítve verseiben, amelyekre addig még megközelítőleg sem volt példa. „Az tényleg egy hihetetlenül merész gondolat, ami a Beszél a fákkal, a bús, őszi szél… című gyönyörű versben van: »Egyik kezemben édes szendergőm // Szelídeden hullámzó kebele«. Magyarul a férj megfogja a felesége mellét, és ezt le is meri írni egyes szám első személyben, ez a korabeli erkölcsi normákat hihetetlen mértékben megsértette, meghaladta. Olyannyira, hogy majdnem száz évig az irodalomtörténeti leírások és verselemzések nem említik ezt az aspektust.”
A beszélgetés végéhez közeledve pedig felbukkant a szeretet, szeretetlenség témaköre is, melynek kapcsán Margócsy István gyűjtötte össze a témakör aspektusait. Petőfi szerette a szüleit, szerette a feleségét, de szeretett még különböző módon más nőket is; így került elő a Cipruslombok Etelke sírjáról című ciklus is, Mednyánszky Berta, a szülőkhöz írt versek, a Tisza című nagyszerű költemény, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a korra jellemző érzelmi felfokozottság Petőfitől sem volt idegen.
Az est második blokkjában Adorjáni Bálint színművész, Kacsó Hanga népdalénekes és Márkos Albert csellista, zongorista borzongatta meg pompás zenés előadásával a nézőközönséget, egy kis ízelítőt adva egy Petőfit tematizáló felolvasószínházi előadásból, melyről a jövőben bizonyára hallhatunk még. Az előadást pedig a Somossy Barbara rendezésében létrejött Sose lesz vége című kisfilm bemutatása zárta, melyet egy rövid beszélgetés is megelőzött, és amely szintén egy Petőfi-versből (A Csaplárné a betyárt szerette…) merítette az ihletet. „Lényegében a vers, ez a három szakaszos mű arról szól, hogy a szeretetlenség tragédiák sorozatához tud vezetni. Igazából azért tetszett meg nagyon, mert nekem is az az egyik hitvallásom, hogy ahol szeretetlenség van, ott nincs maradásom” – indokolta meg választását Somossy Barbara. Koltai Lajos operatőr, a rendező mestere is szólt néhány szót a filmről, s elmondta, amikor Somossy Barbara előállt az ötlettel, bár igencsak meglepődött, mégis azt kérte, hogy a film legyen minél szélsőségesebb, menjen el a végletekig. Juhász Anna rákérdezett, úgy sikerült-e a film, ahogyan azt ő is elképzelte, át tudta-e adni a szélsőségeket? A mester pedig helyeslően válaszolt, sőt elmondása szerint még annál is szélsőségesebb lett. Erre mi magunk, nézők sem tudunk egyebet mondani, a film szenzációs volt, döbbenetes, kellően szélsőséges, s mindez többek között a profi színészi alakításoknak köszönhető, Szűcs Nelli, a film egyik főszereplője a rövid beszélgetésre is ellátogatott, hogy beszámoljon a forgatáson szerzett élményeiről.
