„Nagyon örülök, hogy csaknem hatszázan vagyunk ma együtt azért, hogy verseket hallgassunk, hogy irodalomról beszélgessünk, hogy a magyar irodalom egyik legfontosabb szerzőjének az életét és a költészetét egy picit közelebbről megismerjük” – hangzottak a lelkesítő szavak az est házigazdájától, Juhász Annától. S bizony elképesztő, és mondjuk ki, hátborzongató is egyben, amikor egy kétszáz éve született, mindössze 26 életévet megélt fiatal költő neve egy seregnyi ember számára hívószóként szolgál. Irodalmi szerelmek. Ez állt a program hirdetésében, azonban Juhász Anna felhívta a figyelmet arra, hogy a szerelem mint olyan, sokkal inkább gyűjtőfogalomként funkcionált, amelyen keresztül talán fókuszba kerülhet az is, hogy mennyire jellemzi költőnk munkásságát és életét a szeretet és a szeretetlenség. Annál is inkább, mivel ezek az érzések korántsem állnak távol tőlünk; ma, 2023-ban is jelentősen meghatároznak minket.
„Van egy életmű, amit mi a 20–21. században valahogy szemlélünk, igazodunk hozzá, újra és újra felfedezzük, mert talán ez lehet a kulcsa annak, hogy üzenete legyen egy 200 éve született szerzőnek, nekünk, ide 2023-ban” – emelte ki Juhász Anna és néhány nagyszerű 20. századi szerző tollából idézett gondolat után Háy János írót és Margócsy István irodalomtörténészt köszöntötte a színpadon, hogy egy kellemes beszélgetés során választ találjanak arra az egyébként igencsak összetett kérdésre, hogy mit is jelent nekünk ma Petőfi Sándor. „Nincs olyan jelentős vagy kevésbé jelentős magyar író, költő, aki ne írt volna róla valamit. Ma például nagy divatja van a Petőfi-versek újraírásának, újrafogalmazásának, de mindenki valamilyen módon tisztázni kívánta a viszonyát Petőfihez, mert ez a költő valami egészen különleges módon egy központi és szimbolikus figurája lett a magyar irodalomnak.” A kulcsszó talán, amelyet Margócsy István irodalomtörténész is kiemelt, a vele való viszonyunk; a számtalan arc, amelyet röpke élete – s főként alkotói évei – alatt magára öltött, mindenki számára esélyt ad, hogy vele valamilyen módon kapcsolatba lépjen, hogy megtaláljuk azt, amiben úgy érezhetjük, az az arc harmonizál a saját lelkünkkel is.
„De vajon tudunk-e élményszerűen olvasni?” – tette fel a kérdést a beszélgetés moderátora, aki ezúttal Háy János író felé fordult, hogy feltárják az első élményszerű olvasás pillanatát Petőfivel. „Amikor jöttünk fel Istvánnal a színpadra, megkérdezte tőlem, ki lehet ezen a képen itt mögöttünk, és én kizárásos alapon rájöttem, hogy Szendrey Júlia és Petőfi Sándor. Tehát, bizony ez is egy arca Petőfinek.” Háy János azt is elárulta, hogy őt kevésbé érdekli Petőfi mint történelmi személy, sokkal inkább mint költő, és az ebben való megnyilvánulása foglalkoztatja. Szerinte már-már túlságosan nagy „kultusz van rápakolva” Petőfire, melyet nem lehet könnyen átlépni, s ennek fényében a verseket sem lehet a maguk valójában szemlélni, olvasni vagy akár bírálóan fellépni mellettük, vagy éppenséggel ellenük. Azonban első meghatározó olvasásélményéről is beszámolt a nézőközönségnek; nagymamája – lévén, hogy János nevű unokáról van szó – gyakran szólította János vitéznek, amelynek következtében sikerült kissé összekevernie a saját életét a mesehősével. Kiemelte azt is, bár korábban azt hitte, hogy Petőfi nyelve az, amihez minden magyarul tanuló, olvasó és beszélő ember tud viszonyulni, ám be kell látnunk, hogy ez a nyelv is kezd elöregedni, és meg kell küzdenünk azzal a problémával is, hogy mindez majd a fiatal generációknak kellőképpen érthető legyen.
A beszélgetés során irodalmi tabuk is szóba kerültek, Petőfi nagyon merészen, s könnyedén átlépte az irodalom normarendszerét, olyan képeket, élethelyzeteket megjelenítve verseiben, amelyekre addig még megközelítőleg sem volt példa. „Az tényleg egy hihetetlenül merész gondolat, ami a Beszél a fákkal, a bús, őszi szél… című gyönyörű versben van: »Egyik kezemben édes szendergőm // Szelídeden hullámzó kebele«. Magyarul a férj megfogja a felesége mellét, és ezt le is meri írni egyes szám első személyben, ez a korabeli erkölcsi normákat hihetetlen mértékben megsértette, meghaladta. Olyannyira, hogy majdnem száz évig az irodalomtörténeti leírások és verselemzések nem említik ezt az aspektust.”
A beszélgetés végéhez közeledve pedig felbukkant a szeretet, szeretetlenség témaköre is, melynek kapcsán Margócsy István gyűjtötte össze a témakör aspektusait. Petőfi szerette a szüleit, szerette a feleségét, de szeretett még különböző módon más nőket is; így került elő a Cipruslombok Etelke sírjáról című ciklus is, Mednyánszky Berta, a szülőkhöz írt versek, a Tisza című nagyszerű költemény, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a korra jellemző érzelmi felfokozottság Petőfitől sem volt idegen.
Az est második blokkjában Adorjáni Bálint színművész, Kacsó Hanga népdalénekes és Márkos Albert csellista, zongorista borzongatta meg pompás zenés előadásával a nézőközönséget, egy kis ízelítőt adva egy Petőfit tematizáló felolvasószínházi előadásból, melyről a jövőben bizonyára hallhatunk még. Az előadást pedig a Somossy Barbara rendezésében létrejött Sose lesz vége című kisfilm bemutatása zárta, melyet egy rövid beszélgetés is megelőzött, és amely szintén egy Petőfi-versből (A Csaplárné a betyárt szerette…) merítette az ihletet. „Lényegében a vers, ez a három szakaszos mű arról szól, hogy a szeretetlenség tragédiák sorozatához tud vezetni. Igazából azért tetszett meg nagyon, mert nekem is az az egyik hitvallásom, hogy ahol szeretetlenség van, ott nincs maradásom” – indokolta meg választását Somossy Barbara. Koltai Lajos operatőr, a rendező mestere is szólt néhány szót a filmről, s elmondta, amikor Somossy Barbara előállt az ötlettel, bár igencsak meglepődött, mégis azt kérte, hogy a film legyen minél szélsőségesebb, menjen el a végletekig. Juhász Anna rákérdezett, úgy sikerült-e a film, ahogyan azt ő is elképzelte, át tudta-e adni a szélsőségeket? A mester pedig helyeslően válaszolt, sőt elmondása szerint még annál is szélsőségesebb lett. Erre mi magunk, nézők sem tudunk egyebet mondani, a film szenzációs volt, döbbenetes, kellően szélsőséges, s mindez többek között a profi színészi alakításoknak köszönhető, Szűcs Nelli, a film egyik főszereplője a rövid beszélgetésre is ellátogatott, hogy beszámoljon a forgatáson szerzett élményeiről.
Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során a kortárs magyar irodalmat egyedi stílusú, formailag és nyelvileg is bravúros költeményeivel, prózáival és drámáival gazdagító írásművészete, valamint példaadó irodalomszervező és tehetséggondozó tevékenysége elismeréseként kapta a Kossuth-díjat.
Idén is az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából adták át az állami elismeréseket és díjakat a Pesti Vigadóban. A kitüntetéseket Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter, Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium parlamenti államtitkára és Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár adták át a díjazottaknak.
A több mint kétórás koncert jó ízléssel, visszafogottsággal felépített produkció volt, a csapatot továbbra sem sodorta el a siker, semmi flanc, semmi túlzás, ám annál több játék és okosan átgondolt apró meglepetés épült be a műsorba: vendégek, tábortűz, mindez két színpadon.
Ha bárki egyetért azzal a gondolattal, mely szerint az irodalom eltűnőben van, nem volt ideje részt venni a csütörtökön ötödik alkalommal megszervezett Fodor Ákos-esten. Mindig gondot okoz megjósolni, hogy egy irodalmi figurának, egy költőnek és a verseinek milyen létszámú olvasóköre lehet, ebben az esetben viszont egyértelműen kijelenthető: Fodor Ákos közkedvelt szerző, könnyebb lenne annak a körnek a tagjait megszámolni, akik nem olvassák a verseit vagy egyáltalán nem ismerik őt. Juhász Anna Irodalmi szalonjában a csütörtök este egy újabb lehetőség volt megismerni Fodor Ákost és munkásságát.
Pillanatfelvétel a magyar vidékről címmel kortárs irodalmi szociográfiák írására jelentetett meg pályázatot Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. és a Petőfi Kulturális Ügynökség. A pályázat célja, hogy a magyar tájegységekről ismét szülessenek olyan szociográfiák, amelyek szépirodalmi műként is megállják a helyüket. Az első három helyezett egy-egy millió forintban részesül.
Jótékonysági koncertet tartanak a Hagyományok Házában március 22-én 19 órától a törökországi földrengések áldozatainak megsegítésére. A kivételes esemény ötletgazdája és főszervezője a Misztrál együttesből is ismert Heinczinger Miklós, aki a természeti katasztrófa utáni napokban az elsők között igyekezett megtalálni a segítségnyújtás lehetőségét: hetek óta szervezi ezt a jótékonysági estet.
A Magyar Kultúráért Alapítvány a kétszáz éve született Petőfi Sándor emlékévének alkalmából egy különleges felhívásra bátorítja és ösztönzi a teljes magyar lakosságot. A felhívás elsődleges célja, hogy felidézzük Petőfi természetéhez való viszonyát, s együtt, a költőre emlékezve ültessük el Petőfi Sándor híres – Székelykeresztúron található – körtefáját szerte a teljes Kárpát-medencében. A hagyomány szerint Petőfi Székelykeresztúron, a Gyárfás-kúria kertjében egy hatalmas körtefa alatt töltötte utolsó estéjét.
„Tamás karaktere és emlékezete egyedülálló, mindannyiunk számára közös nevező” – olvashattuk a február 27-re szóló programleírásban. S valóban, mi sem mutatja ezt jobban, mint egy hatalmas terem, telis-tele emberekkel, akik még szívükben őrzik Cseh Tamás emlékét, és akik csupán azért gyűltek össze, hogy végig kísérjék a művész élettörténetét. S bár azt gondolnánk, hogy röpke másfél óra aligha elegendő egy hosszú és tartalmas életút feltárásához, mégis bátran kijelenthetjük, a Vecsei H. Miklós rendezésében előadott koncert tökéletesen rácáfolt erre.
Nemes Nagy Ágnes tájlíráját bemutató időszaki kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban, amely verseken, kéziratokon, archív felvételeken és interjúkon keresztül mutatja be a költő egész életművében megjelenő sajátos tájlírát. A Mindenek ellenére föld – Nemes Nagy Ágnes tájképei című időszaki kiállításon a költő rajzai is megtekinthetők. A kiállítás péntektől várja a látogatókat.