Pál-Lukács Zsófia: A szabadság ikonikus tárgyai

2020. október 07., 19:06
Fotó: MTI/Máthé Zoltán

„Testünk, vérünk érte adni, a hazához hívnek lenni” – honvédereklyék 1848/49-ből címmel nyílt időszaki kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Az ünnepélyes megnyitó október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján volt. Beszédet mondott Varga Benedek, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, a tárlatot Benkő Tibor honvédelmi miniszter nyitotta meg.

A kiállítás különlegessége, hogy egy magángyűjtemény tárgyait láthatjuk: az 1848/49-es szabadságharc korát tükröző fegyvereket, honvédportrékat, díszkardokat, litográfiákat, valamint felszerelési relikviákat. Ezek Varga Benedek szerint nemcsak a szabadságharc korát és történetét tükrözik, hanem szomorú bejfejezését is. Mivel a kiállítás megnyitója a nemzeti gyásznapon volt, előzetes kérdések fogalmazódtak meg bennem: mit jelent számunkra a vértanúk emlékezete, élő tapasztalattá kell-e tenni a kiemelt történelmi eseményeket? A kérdéseket Pataki Ferenc Kollektív emlékezet és emlékezetpolitika című írása alapján is tovább lehetne bővíteni, árnyalni: „Mit is ünneplünk a nevezetes napokon? Melyek a legfontosabb nemzeti szimbólumok, és mi a jelentésük? […] Melyek a honi történelem korszakfordító eseményei, és miért éppen azok?”

A történettudomány ma már kellő részletességgel tárgyalja a magyar történelmet meghatározó időszakokat, a kutatások gyakran a tényekkel való szembenézést hangsúlyozzák. A tényekhez jól kapcsolhatók a tárgyak s az egyes események tárgyi emlékezete. Jan Assmann A kulturális emlékezet című nagy hatású kultúraelméleti munkájában négyféle emlékezetet különböztet meg: a mimetikus emlékezetet, a tárgyak emlékezetét, a kommunikatív és a kulturális emlékezetet. Érdemes ez alapján gondolkodni azon, hogyan kapcsolódik össze ezeken a tárlatokon a tárgyi emlékezet a kulturális emlékezettel, hogy vajon az elmúlt korokból ránk hagyományozódó tárgyak segítenek-e emlékezni és kapcsolódni a nagy korszakok embereihez, hőseihez? Assmann szerint „az emlékezetet övező dolog világ” segítségével a múlt szimbolikus alakzatokká formálódhat, azaz a múltat képviselő tárgyak eszmeiséget képviselnek. E felől az aspektus felől közelített a tárlathoz Benkő Tibor honvédelmi miniszter is: egyrészt a tárgyak Máday Norbert múltunk iránti feltétlen elköteleződését szemléltetik, másrészt történetük mögött meg kell látnunk az embert, a szenvedést, a kínokat, amelyekben a magyarságnak része volt. Lényeges ugyanakkor, hogy az új nemzedék felismerje bennük azt az elszántságot, amiről a több mint ezer éves történelmünk szól. A honvédelmi miniszter kiemelte, hogy az országnak szüksége van olyan emberekre, akik ápolják a múltat. Ezért is köszöntötte a hazafias szemléletű jelenlévőket, beszédében pedig gróf Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke nevének felelevenítésével kapcsolódott a nemzeti gyásznaphoz, mivel Batthyány Lajosnak a hazáért, a szabadságért, a magyar nép függetlenségéért kellett vértanúhalált halnia.

Emellett a kiállítás a múlt több aspektusára hívja fel a figyelmet. Varga Benedek megfogalmazásában a megtekinthető tárgyak mint a szabadságharc ikonikus tárgyai, a magyar fegyvergyűjtemény múltjára is kitekintést adnak. A fegyverek gyűjtése a múlt egy nagyon fontos aspektusát reprezentálta és tette megérthetővé; mindig is előkelő foglalatosság volt, melyet a kastélyok, főúri rezidenciák felecsülhetlen pusztításának ténye tesz még értékesebbé.  Ezért értékteremtő Máday Norbert munkája: megmentette a megsemmisüléstől nemzeti történelmünk relikviáit. Máday Norbert olyan gyűjtő, aki hisz benne, hogy nemzeti történelmünk általa őrzött emlékei mindenki gazdagodását szolgálják – fogalmazott.

Máday Norbert felidézte a közel harminc éve végzett gyűjtőmunka kezdeteit, amit az is összeköt a jelennel, hogy máig missziójának tekinti a külföldön található tárgyak hazahozatalát. Beszédében fontosnak tartotta a kiállított tárgyakkal való kapcsolatteremtést, hogy megérezzük az 1848-as generáció üzenetét, mert így többek, gazdagabbak, igazabbak leszünk. A kiállítás megnyitóját követően mutatták be Pengén csillanó arcok című könyvét.