2021. november 26., 07:14
– beszélgetés a József Attila-díjas Szálinger Balázzsal, valamint a Bella István-díjas költővel, Kürti Lászlóval az online menedzsmentről, s az önmarketingről –
Már a villamoson ízlelgetem az est címét: Az irodalmi önmarketing útjai – önmenedzselés a közösségi médiában és visszavonulás a digitális világtól. „Egy est, ahol a digitális világ problematikájáról lesz szó. Ismét.” – gondoltam magamban, és szkeptikus világnézetemmel együtt zakatoltam a Petőfi Irodalmi Múzeum felé. Az ablakon kitekintve néztem a téli időszak közeledtével új köntösbe bújtatott Budapest utcáit. A fényjátékot, amelyet a Duna hullámai rajzoltak elém, s a kivilágított épületeket, amelyek az év legszebb időszakát hivatottak üdvözölni. Sokan utaztunk. Előttem egy fiatal fiú foglalt helyet. Kezében vörös rózsát szorongatott, detektív hajlamaim pedig azt súgták: békülés reményében fonnyad most a kezében ez a növény. Ahogyan az utasokra pillantottam rájöttem, hogy egy valami közös bennük: mindannyian telefonjuk filterén keresztül látják a világot.
Mint azt tudjuk, az online tér bárkit képes magával rántani, és aki egyszer megízlelte, milyen az, amikor a világ egy globális faluvá csökken, az csak nagyon nehezen képes ebből az új, még talán számunkra is ismeretlen univerzumból kiszakadni. Éppen ezért epekedve vártam, hogy vajon milyen újdonsággal tud szolgálni ez az este, s vajon hogyan volt képes Szálinger Balázs arra, hogy végérvényesen kiszakítsa magát a közösségi médiumok felületéből.
Kürti László, Bella István-díjas költő, valamint Szálinger Balázs József, Attila-díjas költő nem csak az önmenedzselés problematikájáról, de a közösségi média irodalmi szcénában való szerepvállalását is részletesen áttekintették a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében helyet kapó, a Petőfi Irodalmi Ügynökség Kárpát-medencei Programigazgatósága KMI 12 programjában szereplő költők őszi műsorában. A rendezvény házigazdája, Luzsicza István elsőként az önmarketinghez kapcsolódó, életükben talán mérföldkőnek számító változásokról kérdezte a szerzőket.
Kürti László Kovács Lászlóként látta meg a napvilágot 1976-ban, Vásárosnaményban. Névváltoztatása tudatos döntés volt. Mint mondta, ötödikes korában elhatározta, hogy megválik eredeti vezetéknevétől. „Ötödik osztályos koromban eldöntöttem, hogy nem vagyok hajlandó egy egész életet leélni ezzel a névvel, s mindenképpen változtatni fogok rajta. Persze akkor még nem volt szó arról, hogy írok. Végül az első kötetem megjelenése után változtattam meg Kürti Lászlóra a nevem. Az online tér megjelenése előtt személy szerint számomra az volt a legnehezebb, hogy rettentően vidéken éreztem magam. A lehetőségem sem volt meg arra, hogy a közéletben részt vegyek. Teljes ködben tapogatóztam, így az online világ kétségtelenül segítség volt a számomra.”
A névváltoztatás bizonyára sokunknak sarkalatos téma. Személy szerint, míg gyermek voltam, alig vártam, hogy betöltsem a 18. életévemet és végérvényesen megszabaduljak a keresztnevemtől. Aztán ahogyan teltek az évek, úgy próbáltam megszeretni a Klaudiát. Azt, aki vagyok. Mert hogy tagadhatatlanul Klaudia vagyok, a név minden jelzőjével, s hiába lenne a nevem holnaptól Szeder, nagy valószínűséggel akkor is a Klaudia névre vonatkozó pimaszság lenne az uralkodó jellemvonásomban. Talán Szálinger Balázs is hasonlóképpen gondolkodott, aki nem engedett az online marketing nyomásának, s megtartotta anyakönyvezett nevét. „Kolozsváron, a pályám elején figyelmeztettek, hogy ilyen családnévvel nem lehet elindulni, hiszen mindenki különféle asszociációkat fognak levonni a nevem hallatán. Az akkori pártfogóm javaslatára például majdnem Baráth Balázs lettem.”
A szerző végül megtartotta családnevét, azonban első kötetének fülszövegén mégis történt egy hangsúlyos változtatás, amely az önmarketing szcénájához köthető. „Az első kötet fülszövegén eredetileg Keszthely szerepelt, mint születési helyem, azonban az akkori szerkesztőm, Orbán János Dénes ezt kihúzta, mondván: gondolja csak mindenki azt, hogy én is messziről származom. Nyilvánvalóan ennek is egyfajta marketing szerepe volt. Van egy história, miszerint a magyar költészet leginkább vidéki fiúk játéka Budapesten – azt hiszem akkoribban én is ebben a tudatban éltem.”
Mindkettejük irodalmi pályafutása a ma már offline terminussal illetett világból indult. Bemutatkozó kötetük 1999-ben jelent meg, az online térrel való megismerkedésük pedig egészen a myVIP, valamint az iWiW ismerettségi hálózatokhoz nyúlik vissza. A Facebook megjelenésével azonban nem csak az ismeretségi körük, de a szerzői oldaluk is más megvilágítást kapott. Ma már kétségtelen, hogy a Facebookot sokkal inkább a középkorúak, valamint az idősebbek generációja használja, míg a fiatalok az Instagram, valamint a Tiktok néven elhíresült felületeket böngészik. Ahhoz, hogy irodalmi szerzőként az utca emberéhez is eljussanak az alkotások fontos, hogy a rohamosan fejlődő világgal lépést tartva ezen felületeken is képviseltessék magukat.
Kürti Lászlót jelenleg 5 ezer ember követi Facebookon, míg Szálinger Balázs néhány évvel ezelőtt végérvényesen is visszavonult a virtuális életből, s magánéletére koncentrálva ma már a különböző közösségi felületek nélkül folytatja szerzői munkásságát. „A Facebookról való levonulásom anyagilag is kimutatható kiesést jelentett a számomra, ugyanakkor művekben mérhető az, amelyet adott nekem ez a döntés. Magyarán sokkal több verset írtam meg, olyanokat, amelyekről tudom, hogy elhanyagoltam volna, ha a közösségi médiában maradok. Tulajdonképpen ezt is tekinthetjük egyfajta önmenedzselésnek, hiszen ma már az online térből való elvonulás is egyfajta imázs lehet az olvasóknak.”
Az est záró részében a költők verseinek az Eleven Költők Társasága által megzenésített változatát is hallhatta a közönség. A sorozat záróestjére december 7-én kerül sor Iancu Laura, Lövétei Lázár László és Zsille Gábor szereplésével, ahol hitről, irodalomról, karácsonyról beszélgetnek a szerzők.
Zenék:
https://www.youtube.com/watch?v=ylsrI6ju7WE
https://www.youtube.com/watch?v=l4h8cST4qII
