2021. június 24., 12:43
Magyar Kultúra címmel havonta megjelenő kulturális-művészeti lap indul a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) gondozásában. A magazin elsődleges célja, hogy izgalmas és egyedi kontextusba helyezve mutassa be a kortárs irodalom, képző- és iparművészeti, komoly- és könnyűzenei, színház-, tánc- és cirkuszművészeti világot.
A Magyar Kultúra magazin bemutatóján elsőként Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntötte az érdeklődőket. Kiemelte a tételmondatát, mely szerint „mi magunk vagyunk a saját kortársaink”. Ennek jegyében szerveződik a Petőfi Kulturális Ügynökség élete és ennek jegyében született a PIM állandó Kazinczy-kiállítása Széphalmon, a Magyar Nyelv Múzeumában. Júliusban a Művészetek Völgye összművészeti fesztiválon is képviselteti magát a PIM, bemutatkozik a Petőfi Udvar. Demeter Szilárd hozzátette: a kultúra az, amelynek középpontjában a különböző kultúráktól való különbözőségek állnak. Mint fogalmazott, „a mi másságunk az önazonosságunk”.
A magazin egyik legfőbb célja, hogy közérthető nyelven ismertesse a magyar kortárs kultúra értékeit és minél több érdeklődőhöz juttassa el azokat. Ezt emelte ki Bonczidai Éva, a magazin főszerkesztője is a lap bemutatóján: „Az lebegett a szemem előtt, hogyha több évtized múlva az akkori emberekben felvetődik a kérdés, hogy milyen volt a 2020-as évek eleje, akkor a mi lapunk – hitem szerint – releváns válaszokkal szolgál majd ezen kérdés megválaszolására. Bizonyára szerepelnek majd a válaszban olyan kifejezések, mint a pandémia, klímaváltozás, migráció, adat… De ha most tevődik fel a kérdés, a válasz az életünkről szól. Ha őszinték vagyunk, a válasz egy történet – veszteségekről, áldásról, próbák idejéről és gondviselésről.”
Pál Dániel Levente, a Petőfi Kulturális Ügynökség irodalomszakmai igazgatója, a Magyar Kultúra lapigazgatója a következőképp reflektált a magazinban található interjúk nagy számára. „A történetek korát éljük. Elhallgatott és elmesélt, elfojtott és feloldott, traumatikus és motiváló történetek korát. Ennek megfelelően a lap nagy részét egy-egy jó beszélgetés, érzékeny témakezelés, s a megfelelően összeválogatott kérdések töltik ki akár hosszan, lapokon átívelve. Úgy gondolom, hogy a Covid–19 világjárvány egy olyan tapasztalattal gazdagított minket, amelyet fontos továbbvinnünk magunkkal. Az otthonainkban bezárva töltöttük az elmúlt időszakot, megszűntek a találkozási pontok és helyek, így előtérbe kerültek a hosszú, estékbe nyúló telefonbeszélgetések olyan személyekkel, akikkel az idő hiánya miatt akár 5-10 éve nem ejthettünk meg hasonlót. Ha ezek a beszélgetések valamiképp nyomot hagynak az életünkben és képesek leszünk továbbörökíteni ezt az újranyitott világban is, akkor valamely értékkel is gazdagíthatott minket a világjárvány.” A lap igazgatója kiemelte, hogy a magazin tördelése során a kép-szöveg egymás mellé helyezésére is nagy hangsúlyt fektettek, ezáltal a lap gyönyörű tárgyként is funkcionálhat az olvasóközönség számára.
A magazin nyitó lapszámának tematikája a Duna. Az oldalakat lapozgatva elsőként Andrásfalvy Bertalan Széchenyi-díjas néprajzkutatóval készült interjút talál az olvasó, de interjút közölnek Visky András íróval vagy Hegyi Dóra énekesnővel, azaz Ohnodyval is. A magazin szem előtt tartja az évfordulókat is. Idén 95 éves a Szentendrei Régi Művésztelep, az ottani műtermekben alkotó tíz képzőművésszel készült portréinterjú. Száz éve született Mészöly Miklós Kossuth-díjas író – a szekszárdi Mészöly-emlékházról rendhagyó riport olvasható Döme Barbara főszerkesztő-helyettes tollából.
Az interjúk és riportok mellett számos magyar szépirodalmi szöveg első közlését is megtalálhatjuk a Magyar Kultúrában: Száraz Miklós György, Farkas Wellmann Endre, Bék Timur, Zsille Gábor, Nagy Lea és Bene Zoltán írásait.
Az első lapszámot a 2020 novemberében tragikus hirtelenséggel elhunyt Szőcs Gézának ajánlja a szerkesztőség.
Az öt éve elhunyt Csoóri Sándor életművére pedig minden hónapban egy különleges, hatoldalas melléklettel reflektálnak a szerkesztők. Mint Bonczidai Éva fogalmazott: „Fontos, hogy újra és újra olvassunk Csoórit.”
Kortársak közelről – ez a Magyar Kultúra mottója. Mit jelent nekem a mottó? Szabadságot. Személyes találkozást, interjúkat – mély beszélgetéseket. Festék- és könyvillatot, műtermeket, s a még be nem mutatott alkotásokra vetett lopott pillantásokat. Számomra a mottó az elmúlt másfél év hátráltatásait is jelképezi, de tükrözi a jövőt is, az újranyitás gondolatát, az újbóli közelséget, a kávézókban eltöltött perceket, órákat. És tükrözi a határtalanságot is, hiszen közös misszió, hogy minél több emberhez eljusson a kortárs magyar kultúra sokszínűsége.
A júliusban megjelenő második számban a család kerül a magazin középpontjába.
