Bogdán László: Az utolsó határ

2020. szeptember 04., 09:48
Kuti Dénes: Sírhant (olaj, vászon, 120 × 100 cm, 1983)

Én – én vagyok. De nem köt ide semmi,
az életünk csak. Messzi, kusza árnyak
bukkannak fel, hátán egy hullámnak
tűnnek tova. Nincs hova továbbmenni.
Az egész csalfa álom, kósza látszat.
Neveket adunk fáknak, füveknek,
szólongatjuk őket, még szeretnek,
és valahol egy keresztúton várnak,
az elmúlásnak adva testüket,
elfelejtjük imádott nevüket,
homályba tűnnek. Vissza soha már
nem térhetnek. Fénysugárrá válva
kísértenek a néma éjszakánkba.
Elválaszt tőlük a végső határ.

(Vaszilij Bogdanov: A másik én című ciklusból)

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. augusztusi számában)