Horváth László Imre: Modern ima

2020. április 13., 14:59

Jovián György: Lépcsők (olaj, vászon, 2008)

Elpazarolt tehetség vagyok.

Bár sokat éltem már,

olajfa göcsörtös, összevissza

törzse a múltam, abba

kapaszkodom, másom sincs.

Élni mégis olyan, mint ez a liget,

élni a kert illata a sötétben.

A jövőm sós vizű tó,

nem élnek meg benne halak,

nem lesz gyerekem, mint mindenkinek.

Elpazarolt tehetség vagyok,

nem gyógyítottam eleget,

nem etettem meg eleget,

nem mosdattam meg eleget,

túl keveset mondtam, nem

értik majd, hogy eleget.

Feltámasztottam két halottat,

ilyesmit más is csinált, de

hogyan támasszam fel magam,

az nem sikerülhet senkinek.

Elpazarolt tehetség vagyok,

hogy kérhetsz ilyet,

túl banális, túl vakmerő,

még elmenekülhetek,

megoldhatatlan problémás

vidék ez, város ez,

még elmenekülhetek,

túl fiatal vagyok, mindent

tudok, túl öreg,

elúszom, mint a hal,

elbújok, mint a hold

és a csillagok,

hadd rejtőzzem el,

mint te magad,

nevem se lesz, néma leszek.

Annyira félek, hogy

szomorú vagyok,

legalább ne félnék

ennyire. Másra

készültem, elpazarolt

tehetség vagyok,

gyógyítottam, beszéltem,

megetettem ezreket.

Minek születtem,

ha meghalok.

Pedig nem fáradtam még el,

bár mindig egyedül voltam,

egyedül veled, gyönyörű

képzelt barátommal,

skizofréniámmal.

Igazságtalan vagy,

én meg gyáva és

hazárdjátékos

egyetlen, örök

megváltást várok

mindennapos kínhalálra.

Mint a fogaim közt az

ünnepi bárány húsa

olyan vagyok neked,

világ maradéka,

világ maradéka leszel

nekem is holnapra, most

a fogaid a fák a csillagok

a sötétben a fényük a leheleted.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. április 20-i számában)

Őszi fuvallat és más versek

2023. december 01., péntek

Látom a végeken túl
az aranyló sivatagot,
katarok, bogumilok
fénylő fáklyáit.

Gulyás és más versek

2023. november 30., csütörtök

Nagytestvérem, Olivér
rám parancsolt,
hogy én gyújtsak be ma
a bogrács alá.

Szelíden, az elvaduló kertben
Gazzá silányuló virágokat nézve
Hallgatózunk ledöntött kerítések felett:
Egyszer a mi időnk is eljön itt
Festetlen, őszi vásznakon
Megörökítve órát, napot, éveket
Pacsirta-győzelmet, keselyű-vereségeket

Szögi Klaudia

helyi érzéstelenítés

2023. november 27., hétfő

nyitott lengőajtó. a csempékről párolog
a harmat. a beteg gondot visel magára.
már képes egyedül mosakodni. felmerülni.
szalagot kötök a derekamra ha ugrok.