Őszi fuvallat
Nyakunkra tekeredik az ősz.
Selymes sálak válnak tövissé.
Rögös hantok fölött fütyül a szél,
didergő angyalszárny
tűzről álmodik.
Parázsló
Látom a végeken túl
az aranyló sivatagot,
katarok, bogumilok
fénylő fáklyáit.
Közelről nézve
a csend összerezzen
a forrás hangjától.
Fény, grál,
csontok közti járatok,
valamennyiben
öröklét bugyog.
S ahogy a gyufát is
fényre lehet váltani,
úgy kúszik az alagútban
a gyermek:
parázsló szemekkel.
Álomkép
… s mert rólunk
álmodik a Teremtő,
azt hisszük,
létezünk.
Álmában a sakktáblán
a trónig közelítünk.
Egy alma a kardélen,
fekete-fehér vérzik el a téren.
Élni vélt
megannyi hős.
Valaki
Valaki jön, aki a porba.
Valaki van, aki fénnyel.
Valaki azt hiszi, hogy ír.
Valaki ír,
mert azt gondolja,
hogy a gondolat tőle származik.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. novemberi számában)