Bánkövi Dorottya: Sárból férfit II.

2020. augusztus 22., 06:23

Valentin Lustig: Flóra asszony sétája (75 × 95 cm, 2003)

Sárból férfit teremtek magamnak,
napon szárítom anyagát, hogy érjen,
tűzbe tartom, és ha el nem hamvad,
hálómba vonom, mígnem ölne értem.

Tévedéseiből erényt szülök,
sajátjaimmal átlátszóra festem
rút alakját, míg fülembe gügyög,
lelke helyébe növesztem a testem.

Eredetébe, az ősforrásba
– mikor belém néz, majd magába szeret –
énrajtam jut kéjjel telt hazába,
fogaim vésnek nyakára vízjelet.

Sárból férfit teremtek magamnak,
majd újra gyermekké kínzom, kevély
mellemből a tüskék kihajtanak,
saját vérem visszaömlik belém.

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júliusi számában)

Lakója másfajta szegény volt, mint amilyeneket eddig a gróf uradalmán láthattunk. Taknyády Antal gróf hatalmas birtokán sajátos szegény-gyűjteményt, egyfajta skanzent működtetett, ahol különféle nincsteleneket állított ki természetes környezetükben, osztályozva.

Szondy-Adorján György

Versek

2020. augusztus 31., hétfő

Cipőm alatt a sár, a folt,

a lé, a por, a bánatok,

fölkúsznak mind a kedv erén,

mint aprót ugró állatok

Sántha Attila

Egy méltatlanul elsikkadt könyv: Lakatos István Siculiája

2020. augusztus 30., vasárnap

Képzelje el a kedves olvasó az alábbi helyzetet: létezik egy gyakran idézett írás a székelyekről, viszont a lábjegyzetek mindegyre egy vagy más kézirathoz vezetnek, melynek elolvasásához el kell menni egy távoli városba. Ennek az idegesítő helyzetnek most szerencsére vége, hisz a mű könyvformában is megjelent, és hozzáférhető. Vagy nem.

G. Szabó Ferenc

Versek

2020. augusztus 30., vasárnap

A cirkusz marad,

a bohócok és az álomlégtornászok is.

A gyerekek

átlépik a határt,

vissza sem néznek.

Közben az árulók hősökké válnak,

életműdíjasok.

Király Farkas

A végtelen meghosszabbításai

2020. augusztus 30., vasárnap

legyenek sejtjeim főnixparányok,

hevükben oldódjon minden határ,

s a tűzben olvadjon fel végre

az életre fagyott higanymadár.

Zsidó Ferenc

Végzetes szenvedély

2020. augusztus 30., vasárnap

Na, most akkor szépen elmesélem, hogyan lettem tanár.

Az úgy volt, hogy gyermekkoromban imádtam horgászni. A fene tudja, miért kellett nekem ilyen úri, mondén hobbi, egész famíliámban egyetlen horgász se volt, becsületes földművesek voltak a rokonaim, akik enyhén szólva naplopásnak tartották a pecázást. Én azonban egyszer valami nagyvilági helyen sétáltam, már nem tudom, hol lehetett; menő tavak, cuccos csónakok, botok fölött görnyedő emberek, berregő orsók, merítőhálók, bennük megcsillanó, ﬁckándozó halak; anyám szidott eleget, hogy ne mind bámészkodjam, de én nem hallgattam szavára, s kész, megfertőztek.