Ki gondolná, hogy különös dolgok bárkivel és bármikor megtörténhetnek? Illetőleg: ki gondolná, hogy különös dolgok nem történhetnek meg bárkivel és bármikor? M. Nyirő Mária A varázsmag szövetsége című meseregényének főhőse ez utóbbi kérdés hallatán bizonyára egyetértően bólogatott volna egészen addig a napig, amikor egy különös pillanatban megnyílt egy varázsajtó, és… Na de ne fussunk ennyire előre!
felhők csuhájarojtosan foszlik, pőréndidereg a tó*fűpaplan alattszunnyad a domb – madárfüttyére ébred
Lekváros Párizsban minden ablak,barátfüle nő ott minden falnak,fánkfákon fityegnek ízes fánkok,pufánkok, akár a telefántok.
Ssss, ssss, ssss, ssss,hallgasd csak, hallgasd,hogyan beszél a tenger,elsuttogja álmait,ssss, ssss, ssss, ssss,mesél a felhőkről,gyapjas bárányokrólaz égi karámban
Figyelemre méltó könyvet adott közre a csíkszeredai Gutenberg Kiadó Ragyog a mindenség címmel: olyan erdélyi gyermekvers-antológiát, amelyben huszonnégy kortárs költő csaknem kétszáz verséhez tizennégy Erdélyben alkotó képzőművész készített illusztrációkat, a Kaláka együttes pedig megzenésített e gazdag gyűjteményből huszonnégy verset, s a CD-re került hanganyag is része a kiadványnak.
Piszke papa furmányos figura, aki önmagáról nem árul el semmit, inkognitóban mesélget. Ha úgy tartja kedve, visszanyúl az állatmesék hagyományához, ugyanakkor történeteiben a mai kort jeleníti meg. Meséinek logikája sajátos, a helyszínük ismeretlen. Nem derül ki, hogy tundra-e vagy tajga, erdő-e vagy mező, hegyvidék vagy tengerpart, az összefüggő történetek ugyanis kicsit itt is játszódnak, meg ott is.
A Cerkabella Könyvkiadó Macskák Mesés könyve címmel figyelemre méltó válogatást adott közre a macskairodalom színe-javából. Lovász Andrea szerkesztő negyven mesét, verset és regényrészletet gyűjtött ebbe az impozáns kiadványba, amelyben a nagy klasszikusoktól a kortárs alkotásokig sokféle írás kapott helyet. Közös vonásuk, hogy a maguk nemében mindegyik irodalmi bravúr, valamint az azonos központi szereplőjük, azaz főhősük: őfelsége, a macska.
Aznap korán sötétedett, öregesenmozgatták csontszínű ágaikat a fák,reccsent kérgük alatt a megdermedt élet,gyökerük a mélység vizeibe fagyvafeszült, és fénylett a tócsák szeme.
A nyár a lombok közt átoson,virágszirmot hullat a felhő,lépdel valaki a szivárványon át,és a fák ága az égig felnő.
E tágasságban, látod,nincsenek határok,pontnyi bár a tér –tér feszül a pontban,ami innen óriási,csöppnek tűnik onnan
Ő ette meg mind az összesepreset meg szamócást,bámészkodó közönségneknem okozott csalódást.
Akár bálnák kék fényű háta –partvonal lejt a horizont alatt,feltűnik, eltűnik, a ködbe vész,látni egy pillanatra ismét…
de félig elvétette,mármint a Jocó,megbotlott bunyó közben,és bezuhant a halászhálók közé
A sárkány a szekrényemben él –télikabátok, pulcsik mögött,anya mesélt róla egyszer,és a sárkány még aznap éjjela szekrény mélyére költözött.
a madarak csőrükben
hozták-vitték a kéket,
várfalak épültek, ahol
föld és víz összeért,
homokállatok sorjáztak
háttal az égnek,