Szerző |

Csík Mónika

E tágasságban, látod,
nincsenek határok,
pontnyi bár a tér –
tér feszül a pontban,
ami innen óriási,
csöppnek tűnik onnan

Ő ette meg mind az összes
epreset meg szamócást,
bámészkodó közönségnek
nem okozott csalódást.

Akár bálnák kék fényű háta –
partvonal lejt a horizont alatt,
feltűnik, eltűnik, a ködbe vész,
látni egy pillanatra ismét…

de félig elvétette,
mármint a Jocó,
megbotlott bunyó közben,
és bezuhant a halászhálók közé

A sárkány a szekrényemben él –
télikabátok, pulcsik mögött,
anya mesélt róla egyszer,
és a sárkány még aznap éjjel
a szekrény mélyére költözött.

a madarak csőrükben

hozták-vitték a kéket,

várfalak épültek, ahol

föld és víz összeért,

homokállatok sorjáztak

háttal az égnek,