E tágasságban, látod,nincsenek határok,pontnyi bár a tér –tér feszül a pontban,ami innen óriási,csöppnek tűnik onnan
Ő ette meg mind az összesepreset meg szamócást,bámészkodó közönségneknem okozott csalódást.
Akár bálnák kék fényű háta –partvonal lejt a horizont alatt,feltűnik, eltűnik, a ködbe vész,látni egy pillanatra ismét…
de félig elvétette,mármint a Jocó,megbotlott bunyó közben,és bezuhant a halászhálók közé
A sárkány a szekrényemben él –télikabátok, pulcsik mögött,anya mesélt róla egyszer,és a sárkány még aznap éjjela szekrény mélyére költözött.
a madarak csőrükben
hozták-vitték a kéket,
várfalak épültek, ahol
föld és víz összeért,
homokállatok sorjáztak
háttal az égnek,