Szerző |

Kiforrta magát

Ilyenkor, októberben, nem is értem, május helyett, miért nem ez a szerelem hónapja. Ilyenkor, amikor kiforrja magát a szőlő, hogy kissé zavaros musttá váljon, olyanná, mint fiatal szüzek szeme, amikor még nem döntötték el, hogy eljött-e az idő a szerelemre. Ilyenkor, amikor a férfiak borospincéket takarítanak, helyet teremtve az újbornak, Noét istenítve, hogy egykor szőlőt ültetett a paradicsom helyett.

Mi dolgunk a Kárpát-medencében?

1960-ban magyar szülők gyermekeként beleszülettem a Kárpát-medencébe. Nem Magyarországra, hanem Csehszlovákiába, nem a királyi hatalomba, hanem a kommunista diktatúrába. Nagyszüleimet nem ismerhettem, mert születésem előtt meghaltak, s velük együtt meghalt a múlt is, nem volt örökség, nem volt családi emlékezet, mert tilos volt, mert szüleim féltek beszélni.

Felvidék - Vers

Hodossy Gyula

Cicero harca a patkánnyal

Ha nappal meglátsz egyet,
tudhatod, ezer is van belőlük,
lassan felzabálják a múltad,
történeteidet behurcolják a fészkeikbe,
hogy a másén, a tiedén feküdjenek.

Felvidék - Vers

Hodossy Gyula

A tűz és a rózsa

A szabadulás angyalkísérettel érkezik,
egybesepri múltat a jelennel
a csalánt az árvacsalánnal,
a kezdetet a véggel, a közönyt a bűnnel,
csupa por itt minden, csupa por.

Erdély - Vers

Hodossy Gyula

Ujjam hegyén szentjánosbogár

Láttam a lehullott vakolatot, a kátyúkkal teli járdát,
egyik kirakatban a ruhákat, a másikban a lángost.
A padon egy szakadt ballonkabátos nő ült,
csak nézett maga elé, nem akart látni semmit, senkit,
csak ült.

Felvidék - Vers

Hodossy Gyula

Talán az idő

hallom,
ahogy bogarak futkároznak az avarban,
talán a föld melegéről kellene beszélni,
arról, ahogy gőzölög,
mint haldoklóból a lélek,
száll magasba, keresztül szűrődve testemen,
a múlt összes keserűségével és gyönyörűségével,
a ki tudja milyen jövőbe,
talán a kapaszkodókról szólhatnék

Felvidék - Tárca

Hodossy Gyula

Az életre kelt karácsony

Gyermekkoromban a Jézuska hozta a karácsonyfát. Mi, gyerekek, abban az időben a templomban voltunk édesapánkkal, énekeltünk, szavaltunk és fáztunk, mert a templomban volt a leghidegebb. Főleg akkor, amikor teli voltunk izgalommal, jók voltunk-e, kapunk-e fát, mert a rosszaknak nem jár, na meg, ha sokan voltak jók, nehogy a Jézuska elfeledkezzen rólunk. Szegénynek ilyenkor nagyon sok a dolga, mi meg imádkoztunk, így kellett neki segíteni. Bevallom, én azért is szoktam imádkozni, hogy a lelkész bácsi mihamarabb ossza ki az isteni áldást, és mehessünk már haza.

Magyarország - Vers

Hodossy Gyula

A kényszerben

Kint gerlék turbékolnak,
kutyák ugatnak,
én bent, mert bent kell lennem,
testem, mintha nem is volna,
a lelkem is görcsben

Felvidék - Ajánló

Hodossy Gyula

A negyedik síp

Mostantól az Előretolt Helyőrség magyarországi, erdélyi és vajdasági kiadása után a felvidéki lapszámot is kezébe veheti az olvasó, megszólal a lapcsalád negyedik sípja, bízva abban, hogy hamarosan megjelenik a kárpátaljai változat is. Hisszük azt, hogy a felvidéki síp különösen szépen fog szólni.

Hodossy Gyula

Takard be a múltat

Hodossy Gyula

Kiforrta magát

Hodossy Gyula

Mi dolgunk a Kárpát-medencében?

Hodossy Gyula

Saját börtön

Hodossy Gyula

Én vagyok Madách Imre

Hodossy Gyula

Elküldtek a rettegett homályba

Hodossy Gyula

Cicero harca a patkánnyal

Hodossy Gyula

A tűz és a rózsa

Hodossy Gyula

Ujjam hegyén szentjánosbogár

Hodossy Gyula

Talán az idő

Hodossy Gyula

Az életre kelt karácsony

Hodossy Gyula

A kényszerben

Hodossy Gyula

A negyedik síp