Mégsem
péntek, 10:12
Saád Anna | Én vagyok és más versek
péntek, 10:05
Mátyás Emőke Ibolya | Áruház és más versek
péntek, 10:02
J. Simon Aranka | Kakaó
péntek, 09:10
Farkas Wellmann Endre | Átalakul a Helyőrség.ma!
csütörtök, 09:41
Károly Csaba | Két rövid történet
csütörtök, 09:36
Büky László | Bűvös szirmok és más versek
szerda, 06:33
Kincses Krisztina | Leskovics Gábor: Tudatosan vezettem vissza a zenekart az undergroundba
kedd, 06:06
Rácz Norbert Zsolt | Miről is szól Isten dicsősége?
hétfő, 07:37
Kolev András | Konklúzió és más versek
péntek, 11:11
Gyenes Imre | Néhány lepedőt összekötve
csütörtök, 09:26
Csík Mónika | Varázsfölde megmentése
szerda, 07:50
Farkas Wellmann Endre | Látnok
szerda, 07:45
Csáky Pál | Önismeret – vagy annak hiánya?
kedd, 08:28
Demeter Szilárd | Vita a ChatGPT Omegával
kedd, 07:54
Csáky Pál | Titánka, a búsképű lovag
Teljes lista
  • Magyarország
  • Felvidék
  • Délvidék
  • Erdély
  • 2025. május 23., Dezső
  • Hírek
  • Vers
  • Novella
  • Tárca
  • Képzőművészet
  • Portré
  • Szempont
  • Ajánló
  • Versvideó
  • Petőfi200
  • Kamera
  • Olvasókalauz
  • OMG
  • Nyomtatásban
Felvidék - Vers

Hodossy Gyula

Takard be a múltat

Takard be a múltamat mindazon szenvedésekkel,
amelyeket át kellett élnem, az összes megholttal,
akik időnap előtt itt hagytak, az összes faággal,
amelyet a mosolygós fákról emberi kéz tört büntetlenül.

Felvidék - Szempont

Hodossy Gyula

Kiforrta magát

Ilyenkor, októberben, nem is értem, május helyett, miért nem ez a szerelem hónapja. Ilyenkor, amikor kiforrja magát a szőlő, hogy kissé zavaros musttá váljon, olyanná, mint fiatal szüzek szeme, amikor még nem döntötték el, hogy eljött-e az idő a szerelemre. Ilyenkor, amikor a férfiak borospincéket takarítanak, helyet teremtve az újbornak, Noét istenítve, hogy egykor szőlőt ültetett a paradicsom helyett.

Felvidék - Szempont

Hodossy Gyula

Mi dolgunk a Kárpát-medencében?

1960-ban magyar szülők gyermekeként beleszülettem a Kárpát-medencébe. Nem Magyarországra, hanem Csehszlovákiába, nem a királyi hatalomba, hanem a kommunista diktatúrába. Nagyszüleimet nem ismerhettem, mert születésem előtt meghaltak, s velük együtt meghalt a múlt is, nem volt örökség, nem volt családi emlékezet, mert tilos volt, mert szüleim féltek beszélni.

Felvidék - Vers

Hodossy Gyula

Saját börtön

Saját börtönömben vagyok,
bezártam magamat önmagamba,
most egy ideig jó, ülök a szobámban,
a kisasztalon teáscsésze, üvegtálkában szeletelt alma,
mogyorós csoki, lázmérő és egy lámpa

Felvidék - Vers

Hodossy Gyula

Én vagyok Madách Imre

Emlékszem Madách Imre Ember tragédiájára, az emberiség szenvedéstörténetére.
Olyan szenvedésre emlékszem, amely tele van vággyal és
tagadással, bűnnel és erénnyel, szerelemmel és titokkal.

Erdély - Vers

Hodossy Gyula

Elküldtek a rettegett homályba

Reggel az ég elsírta magát,
megcsúsztam, s mint farönk siklottam lefelé,
kapaszkodtam volna a mosolygó gyermekkorba,
álmaim világába, meséimbe, érzéseimbe

Felvidék - Vers

Hodossy Gyula

Cicero harca a patkánnyal

Ha nappal meglátsz egyet,
tudhatod, ezer is van belőlük,
lassan felzabálják a múltad,
történeteidet behurcolják a fészkeikbe,
hogy a másén, a tiedén feküdjenek.

Felvidék - Vers

Hodossy Gyula

A tűz és a rózsa

A szabadulás angyalkísérettel érkezik,
egybesepri múltat a jelennel
a csalánt az árvacsalánnal,
a kezdetet a véggel, a közönyt a bűnnel,
csupa por itt minden, csupa por.

Erdély - Vers

Hodossy Gyula

Ujjam hegyén szentjánosbogár

Láttam a lehullott vakolatot, a kátyúkkal teli járdát,
egyik kirakatban a ruhákat, a másikban a lángost.
A padon egy szakadt ballonkabátos nő ült,
csak nézett maga elé, nem akart látni semmit, senkit,
csak ült.

Felvidék - Vers

Hodossy Gyula

Talán az idő

hallom,
ahogy bogarak futkároznak az avarban,
talán a föld melegéről kellene beszélni,
arról, ahogy gőzölög,
mint haldoklóból a lélek,
száll magasba, keresztül szűrődve testemen,
a múlt összes keserűségével és gyönyörűségével,
a ki tudja milyen jövőbe,
talán a kapaszkodókról szólhatnék

Felvidék - Tárca

Hodossy Gyula

Az életre kelt karácsony

Gyermekkoromban a Jézuska hozta a karácsonyfát. Mi, gyerekek, abban az időben a templomban voltunk édesapánkkal, énekeltünk, szavaltunk és fáztunk, mert a templomban volt a leghidegebb. Főleg akkor, amikor teli voltunk izgalommal, jók voltunk-e, kapunk-e fát, mert a rosszaknak nem jár, na meg, ha sokan voltak jók, nehogy a Jézuska elfeledkezzen rólunk. Szegénynek ilyenkor nagyon sok a dolga, mi meg imádkoztunk, így kellett neki segíteni. Bevallom, én azért is szoktam imádkozni, hogy a lelkész bácsi mihamarabb ossza ki az isteni áldást, és mehessünk már haza.

Magyarország - Vers

Hodossy Gyula

A kényszerben

Kint gerlék turbékolnak,
kutyák ugatnak,
én bent, mert bent kell lennem,
testem, mintha nem is volna,
a lelkem is görcsben

Felvidék - Ajánló

Hodossy Gyula

A negyedik síp

Mostantól az Előretolt Helyőrség magyarországi, erdélyi és vajdasági kiadása után a felvidéki lapszámot is kezébe veheti az olvasó, megszólal a lapcsalád negyedik sípja, bízva abban, hogy hamarosan megjelenik a kárpátaljai változat is. Hisszük azt, hogy a felvidéki síp különösen szépen fog szólni.

 

Impresszum • Adatvédelmi nyilatkozat
        
  • Keresés
  • Főoldal
  • Magyarország
  • Felvidék
  • Délvidék
  • Erdély
  • Hírek
  • Vers
  • Novella
  • Tárca
  • Képzőművészet
  • Portré
  • Szempont
  • Ajánló
  • Versvideó
  • Petőfi200
  • Kamera
  • Olvasókalauz
  • OMG
  • Nyomtatásban
  • Impresszum
  • Adatvédelmi nyilatkozat
Bejelentkezés
Bejelentkezés Facebook-fiókkal
Bejelentkezés Google+ fiókkal
vagy
Elfelejtettem a jelszavam
Bejelentkezve maradok

Még nincs fiókja? Regisztráljon itt!

Regisztrálok