Szerző |

Emlékezés Cselényi Lászlóra

Tudunk-e beszélni a monumentalitásáról? A szerző azon vágyáról, hogy valami nagy-nagy összefoglaló műben mindent megmutasson, és a minden alatt érthetjük nyugodtan mindazt, ami a körülöttünk lévő valóság, a mindennapok hordaléka, jelenünk, múltunk és a jövőnk. Mert Cselényi valami ilyesmire vágyott. Beszélni a teljességről, megmutatni mindazt a tudást, ami egyetemes és egyben nagyon is hazai módon a miénk, csak a miénk, itt, a Duna mentén, valahol Közép-Európában.

Egy utazás emlékképei (részlet egy készülő regényből)

A családi ház mellett, majdhogynem közvetlenül ott folyik a Rima. Nem nagy folyó. Nem is különösebben széles. Valamikor az anyja, akit néhány hete látogatott meg a kórházban, amikor behívták hozzá elbúcsúzni, de ő nem igazán tudott elbúcsúzni az anyjától, és ezért is szégyellte magát, szóval, valamikor az anyja, még kislányként itt, a Rima partján szeretett volt játszani.

Életünk a százszorszép sziromréten

Van az apró kis házikó, és van a Százszorszép Sziromrét. És van Mimi és Momi, akik az apró kis házikóban laknak, és lelkesen gondozzák a tulipánoskertjüket. És vannak még lepkék, egészen pontosan két lepke van, Lepike és Lopika, meg aztán van Augusztin, a pöttyök nélküli katicabogár. Ha mindez együtt van, akkor máris ezer és ezer dolog történhet meg, ezer és ezer kaland, hiszen lepkék, katicabogár, sziromrét, apró házikó és két kislány az éppen annyi, hogy abból bármi lehet, bármi, ami mese.

Írni tanulunk

Az írás nem más, mint a forma, a keretek megtalálása. Amikor írok, tudnom kell, mit írok. Milyen formában írok, milyen kereteket töltök ki. Mindennek van formája, minden valamiféle keretek között létezik. Saját határaim determinálják a létezésemet. Létrehozok valamit, és annak a valaminek megvan a szabályos, vagy látszólag „szabálytalan” kiterjedése. Írás közben is tudom, hogy mi az a keret, mi az a forma, az a kiterjedés, amit megtöltök tartalommal.

Magyarország - Vers

Petőcz András

Valami múlt és más versek

Valami múlt,
ami
még nem volt.

Valami jövő,
ami
nem lesz soha.

Erdély - Vers

Petőcz András

Versek

Szigorú szabályok őrzik
a zöld gyepet. Nem lépsz
rá, nem hódíthatod meg,
ameddig ódon házaid meg
nem hódolnak előtted.

Felvidék - Vers

Petőcz András

Adrenalin

Miközben haladsz az úton,
hiheted azt is,
mindez vezet valahova, ahol,
ki tudja, valami jó dolog,
valami vagy valaki vár rád

Felvidék - Szempont

Petőcz András

Mire jó a vers?

A költészet – alapvető, elemi ösztön.
Miként a kisgyerek, amikor beszélni tanul. Reagál a világra, kommunikál, hangot ad ki, jelez: mimikával, gesztusokkal.
Rátalál a nyelvre. Kimondja a szót: anya. Kimondja a szót: apa. A hangokat szavakká formálja.
Felfedezi, hogy a hangoknak testük van. Hangtestük.

Magyarország - Vers

Petőcz András

Versek

Jó volna látni az arcomat,
látni az arcom a szemeiddel:
megismersz-e még?

Fél 1 van, mondom,
az órámra nézek,
múlik az idő.

Magyarország - Vers

Petőcz András

A folyó felett, a magasban

Szeretek itt, éjjel, a folyó felett,

lakásom ablakából nézem a várost,

és hallom, ahogy az autók gumija

pattog az utca macskakövein.

Magyarország - Hírek

Helyőrség

Interjú Petőcz András íróval

Idegenek – Egy évszázad története címmel megjelent a Napkút Kiadó gondozásában Petőcz András trilógiája, szerves egységbe forrasztva a korábban három részben napvilágot látott regénysorozatot. Így, nagyregényként az író korábbi vágya is beteljesült a kiadást illetően. Kovács Katáng Ferenc az új megjelenés körülményeiről és tanulságairól kérdezte a szerzőt az Irodalmi Jelen oldalán.

Petőcz András

Házasság

Petőcz András

Emlékezés Cselényi Lászlóra

Petőcz András

Egy utazás emlékképei (részlet egy készülő regényből)

Petőcz András

Életünk a százszorszép sziromréten

Petőcz András

Írni tanulunk

Petőcz András

Nem tudom, hova

Petőcz András

Valami múlt és más versek

Petőcz András

Versek

Petőcz András

Adrenalin

Petőcz András

Mire jó a vers?

Petőcz András

Versek

Petőcz András

A folyó felett, a magasban

Helyőrség

Interjú Petőcz András íróval