Petőcz András: Versek

2021. március 19., 07:23
Nemes László: Önarckép I. (akril, 50 × 40 cm, 2015)

Múlik


„Fél egy.
Az idő gyorsan elmúlt”
(Kavafisz)


Öt éve már.

Gyorsan telik az, ami.
A napok, a pillanatok.
Sebesen, sebesen.

Minden más azóta,
minden, minden,
és mégis változatlan.

Szeretnék néha kiabálni!
Talán csak azért, hogy
valaki, végre valaki.

Ez a vers is, látod,
ez a vers is – mennyire
halk, mennyire csendes.

Nem kiabálok, csak
befelé suttogok, aligha
tehetek ennél is többet.

Öt éve már, hogy úgy
vagyok, ahogyan vagyok,
és nem is leszek másképp.

Jó volna látni az arcomat,
látni az arcom a szemeiddel:
megismersz-e még?

Fél 1 van, mondom,
az órámra nézek,
múlik az idő.

Gyorsan telik, nagyon is.
Telnek a napok, ahogyan kell.
Vágtatnak – valahová.

 

Éjfél előtt

„Lecsüng a kéz”
(J. A.)


Reggel a laptop elé ülök,
és rögtön este van.
Így múlatom az időt,
s magam.

Nézem a gépben a világot,
hegyeim sörényét,
eljátszom azt is, mintha
élnék.

Lehajtom végképpen a fejem,
előttem monitor,
valami árad, és el-
tipor.

Lehetnék éppen sziklatetőn!
Csüngene csak a kezem,
látnám, amit látok: hir-
telen.

Éjfélt üt, lassan itt az óra,
némán közeledik.
Talán kihúzom még reg-
gelig.

Üldögélek a laptop előtt,
és tudom: este van.
Így múlatom az időt,
s magam.