Petőcz András: Versek

2021. március 19., 07:23

Nemes László: Önarckép I. (akril, 50 × 40 cm, 2015)

Múlik

„Fél egy.
Az idő gyorsan elmúlt”
(Kavafisz)

Öt éve már.

Gyorsan telik az, ami.
A napok, a pillanatok.
Sebesen, sebesen.

Minden más azóta,
minden, minden,
és mégis változatlan.

Szeretnék néha kiabálni!
Talán csak azért, hogy
valaki, végre valaki.

Ez a vers is, látod,
ez a vers is – mennyire
halk, mennyire csendes.

Nem kiabálok, csak
befelé suttogok, aligha
tehetek ennél is többet.

Öt éve már, hogy úgy
vagyok, ahogyan vagyok,
és nem is leszek másképp.

Jó volna látni az arcomat,
látni az arcom a szemeiddel:
megismersz-e még?

Fél 1 van, mondom,
az órámra nézek,
múlik az idő.

Gyorsan telik, nagyon is.
Telnek a napok, ahogyan kell.
Vágtatnak – valahová.

Éjfél előtt

„Lecsüng a kéz”
(J. A.)

Reggel a laptop elé ülök,
és rögtön este van.
Így múlatom az időt,
s magam.

Nézem a gépben a világot,
hegyeim sörényét,
eljátszom azt is, mintha
élnék.

Lehajtom végképpen a fejem,
előttem monitor,
valami árad, és el-
tipor.

Lehetnék éppen sziklatetőn!
Csüngene csak a kezem,
látnám, amit látok: hir-
telen.

Éjfélt üt, lassan itt az óra,
némán közeledik.
Talán kihúzom még reg-
gelig.

Üldögélek a laptop előtt,
és tudom: este van.
Így múlatom az időt,
s magam.

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.