Petőcz András: Valami múlt és más versek

2022. szeptember 17., 09:45

Gesztelyi Nagy Zsuzsanna: A soha el nem múló múlt I. (vegyes technika, papír, 57 × 76 cm, 2019.)

Valami múlt

Valami múltat
érzek,
ami a jelen.

Nem akarok tudni semmit.

Csak a tenyerem,
ahogy ide-oda,
csak az ujjaim.

Türelmetlenül és
erőszakosan.

Annyira éhes a bőröm!

Érintem, amit érinthetek,
szenvedély ez,
meg valami menekülés.

Még soha nem éreztem,
amit most,
ebben a pillanatban.

Kommunikál a nyelved.
Mi mást is tehetne.
Meg a szád.
Hang nélkül magyaráz.

Valami múlt,
ami
még nem volt.

Valami jövő,
ami
nem lesz soha.

Éhezők

Felidézem a pillanatot,
ahogy éhesen,
csak éppen éhesen,
ahogy neked,
és ahogy viszont.

Lejátszom újból és újból.
Mint aki ismerkedik.
Azzal, ami volt.

Éhezők esnek egymásnak így.
És akiknek már nincs vesztenivalójuk.

Mert leszámoltak azzal,
ami van,
és nem érdekli őket semmi sem.

Jó volna megenni mindent!,
mondja a koldus
magában,
persze,
és nagyon is pontosan tudja,
hogy nem változik,
soha,
semmi,
ami itt.

Nem tudom

Nem tudom,
mit akarok,
de valahonnan
a mélyből,
a zsigerek
világából,
nagyon.

Egymásba ránt
minket valami,
valami, ami nem
mi vagyunk, de
mi csináljuk mindezt
az egymásba rántást,
az ösztönöket.

Kiabálj fel, ahogy!

Nem tudom,
mit akarok,
de a pillanatot,
ahogy akkor,
azokat
a perceket
mindenképpen.

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.