Szeretek itt, éjjel, a folyó felett,
lakásom ablakából nézem a várost,
és hallom, ahogy az autók gumija
pattog az utca macskakövein.
A hullámokon fénycseppek csillogása.
Szeretek itt. Lassultan figyelni,
mi történik bennem, körülöttem,
hogyan fogy el mindaz, ami idő,
hogyan fogynak a hétköznapok.
Mozdul a folyó, sűrű és sötét.
A magasból látom, miként dolgozik,
ami valóban dolgozik, a két part
közötti anyag, hogyan választja szét
a távoli odaáttól a közeli ideátot.
Éjszaka van, lakásom ablakában állok.
Pattog az utca macskakövein az autók
gumiabroncsos kereke, közben dolgozik
a víz, egyre csak dolgozik, sodorva
magával mindazt, ami majd eljön.
Sűrű és sötét, megállíthatatlan.
Itt vagyok tehát, éjjel, a folyó felett.
Lakásom ablakából figyelem a várost,
úgy tűnik, csend van, és mégis
valami nem hagy nyugodni.
(Karantének)