Erős Kinga, a Magyar Írószövetség nemrég megválasztott új elnöke adott interjút a Helikon folyóiratnak, melyben többek között beszélt a szervezet megújulásáról, az együttműködések fontosságáról és nem utolsósorban a fiatal szerzők megszólításáról, bevonásáról. A kritikusként, szerkesztőként alkotó elnököt Király Farkas kérdezte.
− Az írószövetség eszerint már ki tud lépni a saját székházából és el tud menni más helyszínekre is rendezvényeket tartani. Számos írószervezettel van kapcsolatban. Bővülni fog a kapcsolati háló?
– Egyre több a partnerünk. Például nagyon sok kis csoportosulás van, kis szigetek, amelyeknek a mienkhez hasonló az értékrendje, a világlátása – akkor meg miért ne működjünk együtt különböző projektekben? Az Erdélyi Magyar Írók Ligájától a Sétatér Kulturális Egyesületig vagy a székelyföldesektől a helikonosokig lehetne sorolni a műhelyeket. Vagy a kárpátaljai Kovács Vilmos Irodalmi Társaságot, a felvidékieket, vagy akár itthon az olyan kisebb köröket, mint amelyek egy-egy folyóirat körül alakulnak ki, vagy mint a Vörösmarty Társaság vagy a Hermaion Irodalmi Társaság. Jólesik, hogy az elmúlt másfél hónapban, amióta elnök vagyok, rengetegen kerestek meg terveikkel. Ez annak a jele, hogy megértették az erről szóló kommunikációt: az írószövetség jogilag egy civil egyesület, hasonszőrű emberek gyülekezete, akiknek ahhoz, hogy valami történjék, oda kell tenniük magukat, különben semmi nem fog előremozdulni. Több tag megkeresett, és elmondták, hogy „Van egy ötletem, ez és ez, mit szólsz hozzá, szívesen megcsinálnám ezzel és ezzel a kollégával”. Két egészen konkrét, kidolgozott tervet kaptam, az egyik a szociográfiai szakosztály megújítására vonatkozik, a másik pedig olyan mentálhigiénés drogprevenciós program iskolások számára, amelynek az eszköze a szépirodalom. Ez nagyon jól jön. Úgy érzem, nekem nem az a feladatom, hogy túl sokat gondolkodjak mindenki helyett, hanem hogyha fellelkesedtek a tagok, jönnek az ötleteikkel, és munkakedvük meg affinitásuk is van hozzá, az én dolgom elnökként az, hogy lehetővé tegyem a tervük végigvitelét. Meggyőződésem, hogy az elnök dolga nem az, hogy a tagok egyéni karrierét építgesse, hanem az, hogy az írótársadalom és az olvasók érdekeit szolgálja.
– Szintén az utóbbi évek hozadéka, hogy az írószövetség a Digi-csoport révén, később meg az olvasat.hu portál által is megjelent a virtuális világban. Ebbe az irányba elképzelhető a terjeszkedés? Vannak tervek az erős jelenlétre az új médiumokban?
– Ez kétélű dolog. Például az írószövetség honlapja nagyon szép lett Szentmártoni János elnöksége alatt, naprakész meg hiperszuper. A Facebook-oldalunk szintén megy, ezek a kommunikációs csatornák működnek. Viszont ugyanakkor azt látom, hogy a tagság – a szervezet korfájából adódóan – jelentős része nem ezt a fajta kommunikációt igényli. Sőt ezt a fajta kommunikációt sokan nem is értik.
– De ha a másik oldalról nézzük, akkor meg azt látjuk, hogy a fiatalok valószínűleg szívesebben csatlakoznának egy olyan szervezethez…
– …most mondod a lényeget: miközben ki kell elégítenünk a „non-digital” igényeket, muszáj foglalkozni azokkal az adathordozókkal, platformokkal, azokkal a kommunikációs eszközökkel, amelyeket a negyven alattiak használnak. A másik, ami ezzel szorosan összefügg, a junior írócsoport megszervezése. Ebben a KMTG-vel biztosan együtt fogunk működni. Beszélgettem már erről fiatal írókkal, olyanokkal, akik nem tagjai az írószövetségnek, mert csak egy kötetük van vagy egy sem. Azt kértem tőlük, hogy gondolkodjanak, milyen lenne az a hely, ahova szívesen járnának – én nem szeretném 42 évesen kitalálni, hogy egy 24 évesnek hol kell jól éreznie magát. De ha ő meg tudja fogalmazni, mit szeretne, mi megpróbáljuk kitalálni, hogy miképpen lehet kivitelezni. Vannak fiatalok, akik elkezdtek beszélni erről – érdekes, hogy egészen konzervatív dolgokat kértek.
– Több írószervezet van, amelyik kifejezetten a fiatalokat szólítja meg. Aki egy efféle fiatalos szervezetben szocializálódik, az értelemszerűen kicsit feszeng, amikor bekerül egy zordonabb helyre, idősebb pályatársak közé.
– Innen tudunk elindulni. A FISZ-nél is mostanában választottak új vezetőséget, velük is le szeretnék ülni és beszélni arról, hogy aki közülük be akar kapcsolódni a „juniorprojektbe”, azt szívesen látjuk. Valamelyik nap itt járt néhány fiatal, megkérdeztem tőlük, milyen programokat szeretnének, ha lenne egy junior írócsoport, mit kellene tennünk, hogy eljárjanak a rendezvényekre. Aranyosak voltak, eleinte hallgattak, de gyorsan megértették, hogy ezt komolyan kérdezem, és akkor elkezdtek ötleteket adni. Mondtak nagyjából húsz helyet, ahol érdemes lenne programot szervezni. Amivel teljesen egyetértek, mivel az írószövetség nem a Bajza utca 18., hanem egy szellemi konglomerátum.
A teljes interjú a Helikon folyóirat oldalán olvasható.
