– Ha nem tévedek, 23 éves vagy. Mikor kezdtél írni, vagy komolyabb figyelmet fordítani az irodalomra? Minek a hatására? Hogyan jött a felismerés, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?
– Az írás mint az önkifejezés eszköze nagyjából az ivarérettséggel egyszerre jelentkezett nálam, eleinte nyilvánvalóan borzasztó szerelmes versek formájában, aztán ahogy értem, növekedtem, egyre mélyebben beleástam magam. Komolyabban soha nem foglalkoztam az irodalommal, és nem is tervezek, szerintem a művészeteket kár komolyan venni, mindig visszásan hat, amikor egyetemi körülmények között száraz szekunder szövegekről beszélünk fapofával. Szerencsére általában nem ez jellemzi a szegedi BTK kurzusait. Gimnáziumban reálos osztályba jártam, s 11-ben kezdtem kacsingatni a humán tudományok felé, olvastam filozófiát, szépirodalmat, aztán beláttam, hogy nagyobb élvezetet lelek benne, mint a matekban vagy a fizikában, bár mentális berendezkedésem és személyiségem inkább efelé vinne. Még akkor sem dőlt el teljesen a meccs, amikor egyetemre felvételiztem: a magyar–médiatanári és a szabadbölcsészet mellett megjelöltem a matek–földrajztanár szakot. Most ugyan az irodalom felülkerekedni látszik más érdeklődési körökön, de egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy visszatérek egyszer a természettudományokhoz. Alkotóként azért foglalkozom kifejezetten a költészettel, mert lenyűgöz a tömörsége, a sejtelmessége, ahogyan hiánytalanul, mégsem egzakt módon képezi le a világ szeleteit és épít hidat a tudatos tudat és a szavakon túli világ között a nyelv építőköveivel.
– Jelenleg Szegeden tanulsz. Mi a célod az iskola elvégzése után?
– Végül a magyar–médiatanári képzést választottam és folytatom immáron öt éve – az utóbbi egy évben egyre növő lelkesedéssel. Hogyha lediplomázom, kipróbálnám magam tanárként (középiskolában), amennyiben a tanításról alkotott elképzeléseimet, terveimet gyakorlatba tudom ültetni. Ezek némileg szembemennek a hazai oktatási szisztémával, de szeretnék hinni benne, hogy működni tud egymás mellett a kettő, és kecske is, káposzta is jól tud lakni, s az idegeim sem mennek tropára. Aztán, ha mégsem sikerül megvalósítani, amit szeretnék, hát csinálok mást. Annyi érdekes dolog van!
[…]
– Mit kaptál az Előretolt Helyőrségtől? Még mindig hallgatója vagy? Ajánlanád a hozzád hasonló fiataloknak, hogy pályázzanak az itt tanulásra?
– Barátságokat, szakmai támogatást és tudást, motivációt az írásaim megjelentetéséhez, lehetőséget a könyvkiadásra, anyagi segítséget. Egy ideológiailag, kulturálisan, művészet- és világszemléletében meglehetősen differenciált közösség tagjává váltam, ahol a szakmai fejlődés és fejlesztés az elsődleges. Három évig pályakezdő kategóriában voltam, most elsőkötetes vagyok. Nem mondom, hogy most nem foglalkoznék költészettel, ha nem jelentkeztem volna, de egészen biztos, hogy nem ennyit és nem így írnék/olvasnék. Mindenképpen ajánlom.
A teljes interjú és a sorozat eddig megjelent részei a Hajónapló oldalán.
Volt valami mágikus a november 15-i estén, a Bartók Béla úton, ahol a kis kávéház roskadásig megtelt emberekkel az Irodalmi Szalon 13. születésnapjának tiszteletére. A legjobb szó valóban a mágikus; és milyen találó, hogy ezen a jeles ünnepen épp a mágikus realizmus egyik legnagyobb képviselője, Julio Cortázar argentin író kerülhetett reflektorfénybe.
Hat napon át ismét a spanyol filmeké lesz a főszerep az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A nagy hagyományú spanyol filmhéten, november 21. és 26. között tíz alkotást mutatnak be, amelyet a mozi idén is a spanyol nagykövetséggel és a Cervantes Intézettel együttműködésben valósít meg.
Az irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának 11. havi száma – akárcsak az előző, az októberi – megidézi az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot, amelynek elfojtása a szovjet csapatok novemberi eleji bevonulásával vette kezdetét, majd az azt követő megtorlásokba torkollott: részletek olvashatók a lapban Kopácsi Sándornak, Budapest egykori rendőrfőkapitányának visszaemlékezéseiből.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.