Jankovics Marcell legújabb könyvének borítóján neve ezúttal nem szerzőként, hanem címként szerepel. Róla írták. A Magyar Művészeti Akadémia impozáns kiadványa. Egy-egy tanulmányban Hoppál Mihály etnológus, folklorista és Varga Zoltán filmtörténész elemezte/méltatta a munkásságát. A bevezető Életpálya részt maga írta. Sok-sok rajz, filmkocka támogatja az általuk írottakat. Méltóságteljes, kézműves munka.
– Elmondhatod, hogy te sem tudnál jobbat? S nehogy megsértsem a szerzőket, átfogalmazom kicsit a kérdésemet. Volt befolyásod arra, hogy miként alakuljon a kötet tartalma, külleme, formája?
– Volt. Példákat mondok. A szövegben talált egy-két tárgyi tévedést javítottam. A képanyagát túlnyomórészt én bocsátottam a könyv fotósának, Török Máténak a rendelkezésére. Bizonyos megoldások helyett másokat ajánlottam. Például a borítót a tervező valamiért negatívnak, fekete alapon fehér rajzzal, fehér betűkkel tervezte, én ragaszkodtam, hogy a tusrajz olyan legyen, mint a Sisyphus filmemben, fehér alapon fekete. Részt vettem a nyomdában a színek korrigálásában. És elkövettem egy nagy hibát. Készült egy tartalomjegyzék a rajzaim forrásaiból fekete alapon fehér betűkkel, amit nem szeretek olvasni, és nem is olvastam el. Így nem vettem észre, hogy azon könyvek szerzői egy kivétellel nem szerepelnek a jegyzékben, amelyeket illusztráltam. Ez nem a szerző dolga, hanem a kiadói lektoré, de figyelmesebb lehettem volna. Volt jogos bántódás, kör-e-mailben esedeztem bocsánatért.
– Szakolczay Lajos az Agria nyári számában kimerítő elemzést írt a rólad szóló monográfiáról. Életműved azonban még korántsem teljes, elképesztően sokrétű. Gőzerővel dolgozol, így bizonyára sok minden kimaradt a kötetből. Mivel egészítenéd ki?
– Mindenekelőtt a Toldi animációs filmváltozatával, mely tévésorozatként és egész estés filmváltozatban készül; aztán a Magyar szentek és boldogok című ismeretterjesztő tévéfilmsorozatommal, aminek a gyártása halálesetek miatt szünetelt, de most folytatódik; a Biblia meg nem magyarázott és fejtett „titkairól, jelképeiről” készülő könyvsorozatommal. A már megírt első két kötetnek Mózes 5 könyve a tárgya, az éppen írt kötetből már túl vagyok Józsué és a Bírák könyvén, Ruth van soron.
– Ha jól emlékszem, a 2019. decemberi műcsarnokbeli kiállításodon olvastam a falon, hogy „Ha mindazt megcsináltam volna, amit nem csinálhattam meg, akkor nem tudtam volna megcsinálni, amit megcsináltam.” Aki ellátogat a honlapodra, napokig bóklászhatna ott anélkül, hogy a végére érne. Rengeteg elfoglaltságod van, például jelenlegi lakhelyemre is meghívtak előadónak az Oslói Magyar Animációsfilm-napra. A közönséggel való találkozások, ismeretterjesztő előadások, a filmbemutatók és a kiállításmegnyitók inkább inspirálók számodra, vagy elterelik a figyelmedet az alkotásról?
– Be lehet sokallni. Bevallom, jólesik, ha egy kiállításom sikeres, szeretek előadni (filmbemutatóm régen volt, de az is boldog izgalom), ám ha ugyanaz a téma sokadszor kerül terítékre, és a média naponként „dolgoztat”, akkor alig várom a csendesebb hetek visszatértét.
A teljes interjú az Olvasat oldalán olvasható.
Volt valami mágikus a november 15-i estén, a Bartók Béla úton, ahol a kis kávéház roskadásig megtelt emberekkel az Irodalmi Szalon 13. születésnapjának tiszteletére. A legjobb szó valóban a mágikus; és milyen találó, hogy ezen a jeles ünnepen épp a mágikus realizmus egyik legnagyobb képviselője, Julio Cortázar argentin író kerülhetett reflektorfénybe.
Hat napon át ismét a spanyol filmeké lesz a főszerep az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A nagy hagyományú spanyol filmhéten, november 21. és 26. között tíz alkotást mutatnak be, amelyet a mozi idén is a spanyol nagykövetséggel és a Cervantes Intézettel együttműködésben valósít meg.
Az irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának 11. havi száma – akárcsak az előző, az októberi – megidézi az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot, amelynek elfojtása a szovjet csapatok novemberi eleji bevonulásával vette kezdetét, majd az azt követő megtorlásokba torkollott: részletek olvashatók a lapban Kopácsi Sándornak, Budapest egykori rendőrfőkapitányának visszaemlékezéseiből.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.