– Filmrendezőként felnőtt témájú filmeket készítesz, fordítóként viszont gyerekkönyveket ültetsz át magyarra. Utóbbi kapcsán hogyhogy a kicsiknek szánt alkotásokra esett a választás?
– A fordítást valójában már gyerekkorom óta művelem, tehát jóval régebben, mint a filmezést. Körülbelül tízéves voltam, amikor megkaptam a nagybátyámtól A. A. Milne When We Were Very Young című könyvét, amit aztán tíz éven át fordítottam, tizenhat éves koromtól huszonhat éves koromig. 1993-ban aztán megjelent Amikor még kicsik voltunk címmel. A könyvet egyébként Milne szintén a fiának, Christopher Robinnak, a Micimackóból ismert Róbert Gidának írta, ahogy a második verseskötetét, a Hatévesek lettünk címűt is, melyet Devecseri, Tandori és Tótfalusi fordított magyarra.
– A Milne-kötet fordítása mellett hogyan sajátítottad el a szakmát?
– Időközben az ELTE bölcsészkarán látogattam Lator László műfordító szemináriumát, melyen komoly, nagy verseket fordítottunk. Jelentek is meg fordításaim Catullustól, Lermontovtól, Giovanni Pascolitól, William Wordsworth-től. Aztán valahogy mégis úgy alakult, hogy a kiadók főként gyerekversfordítások miatt kerestek meg. Így később lefordítottam még Robert Louis Stevenson Gyermekkert című verseskötetét is, amelyet a Móra adott ki. 2010 óta pedig a Pagony Kiadó jelenteti meg az általam fordított Julia Donaldson-mesekönyveket, amelyekben csodálatos lények, állatok és olykor emberek is szerepelnek
– Utóbbi írótól jó pár könyvet lefordítottál. Hogy esett rá a választás?
– 2004 táján az akkor ötéves Máté fiam megkapta az író The Gruffalo című művét angolul, és kérte, hogy fordítsam le neki. Tulajdonképpen ezzel indult el itthon a Donaldson-sorozat, tehát a történetnek van egy személyes szála is.
– És van olyan könyv, amire külföldön leltél rá?
– Igen, Stevenson Gyermekkert című verseskötetét 1997-ben, Belfastban szúrtam ki egy könyvesboltban, és vettem meg rögtön.
– Számodra mi a kihívás a gyerekkönyvek fordításában?
– A legnagyobb kihívás, hogy a lefordított szöveg úgy szóljon, hogy a gyerekek számára érthető és élvezhető legyen. Vagyis nyelvileg legyen számukra követhető, frappáns és humoros, a szöveg egésze pedig ragadja meg őket. Olyannyira, hogy egy nap akár tízszer is kérjék az anyukájukat, hogy olvassa fel nekik. Valamint fontos az is, hogy a fordító mindig a saját korának a nyelvén szólaljon meg. A közönsége akkor érti meg őt.
A teljes interjú a MeseCentrum oldalán olvasható..
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.
Sok szó esett a múltról, kevés a jelenről, a jövőről szinte semmi. Ma, ha jó dolgokra akarunk gondolni, a legtöbb beszélgetés ilyennek mondható. Különösen, ha kárpátaljai magyarok beszélgetnek. Főleg, ha a kultúráról a határon túli régió kapcsán.
Díszpadot avattak Serfőző Simon Kossuth-és József Attila-díjas költő, író, drámaíró tiszteletére szombaton, a Zagyvarékasi Tájház-Faluház udvarán. Az észak-alföldi település fennállásának 700. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen adták át a költő arcképével és az Itt élnem című verséből származó idézettel díszített padot.
"Rettegés és suttogás, megcsalás és becsapás, nyomor és humor tizenkilenc páratlan novellában." – írja Gerencsér Anna kötetéről (Az ajtó másik oldalán) Nagy Koppány Zsolt, aki az Előretolt Helyőrség Íróakadémián egykor oktatója volt az ugyancsak a mai napon debütdíjjal kitüntetett szerzőnkek.