– Milyen tapasztalatokkal látott munkához?
– Természetesen korábban már ismertem a nemzeti könyvtárat: több mint húsz éve vagyok olvasója, és tíz éve szakmabeliként is követem az itt zajló tevékenységet. Tavaly ősszel, az átvilágítás során aztán alaposabban tanulmányoztam az OSZK működését. Az első kedvező megállapításom az volt, hogy még mindig igen sok nagy tudású szakember dolgozik itt, pedig az utóbbi évtizedben rengeteg pótolhatatlan kolléga távozott. Munkám során az a kérdés foglalkoztatott, hogy ha egyszer ilyen kiemelkedő szakembergárda gyűlt össze, és ilyen óriási értéket képviselő, a magyar írásbeliség évszázadait felölelő gyűjtemény jött létre, vajon miért tompább az intézmény nimbusza a lehetségesnél. A magyarázatot a többszintű szervezetlenségben leltem meg, amelynek egyik megnyilvánulása, hogy sok kis műhely végzi egymás mellett, de a többitől függetlenül a tevékenységét. Nincs meg az a szinergia, amely lehetővé tenné, hogy az intézmény többet, jobban és láthatóbban produkáljon. Egy nemzeti könyvtár esetében a láthatóság nem pusztán marketingkérdés, hanem közszolgálati kötelezettség. Ha a lakosság elenyészően kis hányadának van tudomása arról, hogy mit csinál a nemzeti könyvtár, akkor azon változtatnunk kell. Ez a könyvtár nemcsak sok száz évnyi szöveges anyagot (kódexeket, ősnyomtatványokat, régi és ritka könyveket, kötelespéldányokat) őriz, hanem térképeket, grafikus plakátokat, metszeteket, zeneszerzői hagyatékokat, gramofonlemezeket, történeti interjúkat és sok egyebet. Páratlan kulturális érték van ránk bízva. Kötelességünk mindezt mindenki számára elérhetővé tenni. Azoknak is szolgáltatnunk kell, akik nem tudják, hogy itt milyen kincsek vannak. Igényt kell keltenünk, nemcsak a kutatók érdeklődését kielégítenünk. A nemzet minden tagjához szólnunk kell – ettől lesz az OSZK nemzeti könyvtár.
– Milyen lépéseket, átszervezéseket indított el, amikor átvette a főigazgatói pozíciót?
– Az első hetekben az a feladat tornyosult előttünk, hogy átállítsuk a rendszert a digitális működésre, azaz a távmunkára, mivel belépésem másnapjától a koronavírus-járvány miatt be kellett zárnunk a könyvtárat.
– Jöhetett volna egy szalagcím valamelyik lapban, hogy az új főigazgató első lépéseként bezárta az intézményt?
– Ez majdnem így is történt. Március 16-án beléptem, 17-én pedig az egyik hetilap – ki tudja, milyen félinformáció alapján – jóindulatúan szétkürtölte, hogy a járványhelyzet közepén berendeltem az épületbe az alkalmazottainkat. Miközben éppen gőzerővel készítettük az OSZK távmunkaszabályzatát, és meghatároztuk a több mint négyszáz kolléga otthoni feladatait. A harmadik nap reggelére elkészültünk, a negyediken pedig aláírtam a szerződéseket.
– Mit jelentett önöknél az átszervezés?
– Az átszervezésekkel kapcsolatban az volt a fő cél, hogy kiküszöböljük az átvilágítás során tapasztalt működési anomáliákat, s megszűnjön a sok párhuzamosság, a felelősségek elmosódása. Egyes szervezeti egységek korábban osztódással szaporodtak, jobbára nem szakmai, hanem egyéb okok miatt. Ezekről az átvilágításkor az összes felső- és középvezetővel konzultáltam, mindenkinek megismertem a vonatkozó álláspontját. Ennek alapján készült el az OSZK új szervezeti és működési szabályzata, amely június 11-én lépett hatályba. Ebben már a könyvtárszakmai feladatok köré csoportosítottuk a tevékenységeket, lehatárolva a teendőket és a hozzájuk tartozó felelősséget. Minden olyan feladatot, amelyet korábban elvégzett az OSZK, viszünk tovább, sőt újakat is kaptunk.
– Kérem, említsen meg egyet az új feladatok közül.
– Az egyik legizgalmasabb új feladatunk a webarchiválás. Az emberiség tudáskincsének jó része ma már eleve az interneten jelenik meg. A mi feladatunk, hogy a .hu-s, azaz a magyar vonatkozású honlapokat megőrizzük az utókornak. Természetesen lehetetlen minden egyes honlap minden egyes pillanatnyi állapotát megőrizni. Ehelyett évente két alkalommal végzünk teljes körű mentést, amikor minden magyar doménű honlapról készítünk pillanatfelvételt. Egy válogatott kör esetében évente négyszer tesszük meg ezt. Ezenkívül eseményalapú archiválást is végzünk a fontosabb eseményekkel, rendezvényekkel (például kiemelt évfordulókkal) kapcsolatos tartalmakból. Kérdés, hogy mi az, amit ezekből a rögzített webes tartalmakból nyilvánosan szolgáltathatunk. Ennek a jogszabályi háttere még alakul. A lementett weboldalak zöme egyelőre helyben kutatható, és csak azok a tartalmak nyilvánosak, amelyekről a jogtulajdonosokkal már megállapodtunk.
– Miért szűnt meg a kutatási főosztály, hiszen ott értékes munkák születtek?
– Tévedés, semmi sem szűnt meg, legfeljebb átalakult: a tudományos igazgatóság olvadt vissza a különgyűjtemények közé, ahonnan 2007-ben vétetett. (Ezt fejezi ki az „új” szervezeti egység, a kutatási és különgyűjteményi főosztály neve.) Részben ez az igazgatóság diszponált számos különgyűjteményi dolgozó munkaideje fölött is. Most mindössze annyi történt, hogy ezt a két, szervesen összetartozó területet újból egyesítettük. Erről egy félreérthető Facebook-poszt kapcsán terjedt el az a vélekedés, hogy éppen szétverjük az OSZK tudományos tevékenységét, és az álhírt felkapta egy hetilap és néhány weboldal is. Mindezt úgy, hogy szmsz-ünkről és a tényleges helyzetről nyilvánvalóan egyik sem tájékozódott. Az élet egyébként viszonylag gyorsan igazolta, hogy racionális alapokon álló összevonás, átszervezés esetén elbocsátás nélkül is teljesítménynövekedést lehet elérni. Leépítésről nem volt, és azóta sincs róla szó, s mindeközben ellátatlan feladatunk sincs.
– Ezek szerint az átszervezések a vezetői beosztások csökkenésével járnak. Hogyan fogadták az új helyzetet a nem vezető pozícióban lévő szakemberek?
– A nagyszabású átalakítások nyilván sosem mennek konfliktusok, érdeksérelmek nélkül, azonnali közmegelégedésre. Mindenesetre a feltett kérdésre egzakt válaszhoz jutottunk az elmúlt hónapokban, hiszen a közalkalmazotti jogviszony november 1-jétől munkaviszonnyá átalakulása kapcsán a több mint négyszázból mindössze húsz fő (4,7 százalék) nyilatkozott nemmel a tőlünk kapott munkáltatói ajánlatra, és további hét fő nem írta alá végül új munkaszerződés-tervezetét. Megelőzőleg azt kellett eldöntenünk, hogy az évekkel ezelőtti, ötszáz fő fölötti személyi állománnyal, közepes bérszínvonalon, és emiatt folyamatos fluktuáció kíséretében, vagy némileg kisebb létszámmal, de a kimagasló szakértelmet, elhivatottságot magasabb anyagi elismeréssel honorálva, valamint a néhol kaotikus szervezettségű intézményt átalakítva folytassuk-e kiemelt jelentőségű munkánkat. Vezetőtársaimmal a második utat választottuk. Az átállás kapcsán a kollégák nyolcvan százalékának átlagosan 15 százalékos béremelést biztosítunk, ráadásul a már rendelkezésünkre álló intézményi költségvetésből, külső forrás bevonása nélkül. Ehhez társul majd az állami forrásból érkező hatszázalékos bértömeg-növekedésből származó emelés.
– Jelent-e kihívást a könyvtárnak a Wikipédia erősödő jelenléte?
– A könyvtárosok alapfeladata az, hogy az információhordozókat gyűjtsék, megőrizzék, szabványosan feldolgozzák, és azokból információt szolgáltassanak. E tekintetben a könyvtárnak a Wikipédia nem versenytársa. A Wikipédia nem állítja magáról, hogy mindent tud, és végső tudást ad, ráadásul igyekszik használóit további forrásokhoz vezetni. Ez utóbbi miatt a Wikipédia inkább a szövetségesünk, mivel azt szorgalmazza, hogy ha mélyebb és teljesebb tudást szeretne az olvasó, akkor forduljon a releváns kézikönyvekhez, szakcikkekhez, könyvtárakhoz. Az igazi veszélyt az jelenti, ha sokan hajlamosak azt hinni, hogy a Google találati listájának első oldala maga a teljesség.
A teljes interjú az Országút oldalán olvasható.
