Helyőrség: Elhunyt Jankovics Marcell

2021. május 29., 12:35

80. életévében elhunyt Jankovics Marcell rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, művelődéstörténész, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnöke – adta hírül a Magyar Művészeti Akadémia.

Fotó: Éberling András

"Jankovics Marcell népszerűségét – a mindenki által ismert animációs filmjei mellett – közösségépítő, pozitív lelkiségének is köszönheti. Oldott előadói stílusa és magabiztos szakmai tudása miatt méltán lett közkedvelt, a magyar kultúra meghatározó személyisége. Jankovics Marcellt a Magyar Művészeti Akadémia mély fájdalommal gyászolja és saját halottjának tekinti" – olvasható az intézmény honlapján közzétett közleményben.

Jankovics Marcell Kossuth- és Balázs Béla-díjas, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett rajzfilmrendező 1941. október 21-én született Budapesten. 1955-től a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba járt, és ott érettségizett. Segédmunkásként dolgozott, majd 1960-tól a Pannónia Filmvállalatnál fázisrajzoló lett. 1965-ben rendezőnek nevezték ki, majd három évig Dargay Attilával és Nepp Józseffel közösen készítették a nagy sikerű Gusztáv rajzfilmsorozatot. Rendezőként és dramaturgként is jegyzi a Magyar népmesék sorozat számos epizódját és a magyar történelmi mondákból készült sorozatot. Kiemelkedő filmjei közé tartozik a János vitéz, az Ének a csodaszarvasról, Fehérlófia és fontos ismeretterjesztő tévéműsorok is kötődnek a nevéhez. A Sisyphus című munkáját 1974-ben Oscar-díjra jelölték, Küzdők című alkotásával pedig 1977-ben elnyerte a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálma-díját. Elkészítette Az ember tragédiája rajzfilmváltozatát, melyet 2011-es bemutatóját követően több mint húszezren láttak a magyar mozikban. Munkássága szerteágazó: művelődéstörténészként, kultúrtörténeti ismeretterjesztő művek szerzőjeként és illusztrátorként is jelentős. Életműve és közéleti tevékenysége okán meghatározó alakja volt a magyar kultúrának.

Fotó: Éberling András

 "Bár én mindig azt hittem, hogy egy roppant tudatos művész vagyok, de egy nyavalyát! Idegesített, hogy a Tragédia utolsó mondata nem stimmel, hiszen az Úr sosem mondta azt, amire hivatkozik, hogy „Mondottam ember: küzdj…” A küzdésről Lucifer beszél először, majd Ádám jóval később, és ez számomra a kezdetektől probléma volt. Ezért a film végén én felidézem Lucifer mondatait: ott áll Ádám, a tenyerébe temetett arccal sír, és ismét hallja, mit mondott neki Lucifer a paradicsomban, majd mit mondott ő maga az űrben. Meghívtak a Film- és Színházművészeti Egyetemre bábrendezőket tanítani, és ismerkedés céljából levetítettem nekik a paradicsomi színt, mert én azt szeretem a legjobban az egészből, az a legegyénibb. És azon a vetítésen szembesültem azzal, hogy mit üvölt Lucifer: „Küzdést kivánok, diszharmóniát!” Szeretem Lucifert, csodálatos benne a szenvedély. Nekem akkor és ott esett le a tantusz, hogy az egész életem a küzdelemről szólt, és hogy végre értem magam. Nem úgy vagyok küzdő, hogy veszekszem másokkal vagy harcolok ügyekért, utálok vitatkozni. A küzdelmek számomra elsősorban a magammal való küzdelmet jelentik. Nem a filmet fedeztem föl újra, hanem magamat, mintha tükröt tartottak volna elém – hogy ezt kerestem mindig: ez van a Sisyphusban, a Küzdőkben, és benne van a Prometheus-filmben is. Nem a küszködés, mert az az élet értelmetlensége, hanem a küzdelem – az az értelme" – mondta a lapunknak adott korábbi interjúban.

 

 

 

A Kultúra.hu interjúja itt olvasható: Seres Gerda Jankovics Marcellel beszélget