Kabdebó Lóránt (1936–2022) irodalomtörténész, egyetemi tanár 2022. január 24-én elhunyt.
Kabdebó Lóránt 1936-ban született Budapesten. Tanulmányait az ELTE BTK magyar–történelem szakán folytatta, ezt követően, 1958 és 1970 között Miskolcon dolgozott mint középiskolai tanár. 1962 és 1984 között a Napjaink folyóirat rovatvezetője, illetve főszerkesztő-helyettese, közben 1962-ben megszerezte az egyetemi doktori fokozatot, 1969-ben pedig az irodalomtudomány kandidátusa lett. 1970-től a Petőfi Irodalmi Múzeum főmunkatársa, ahol 1972-től 1989-ig osztályvezetőként dolgozott, majd 1989–1991-ben tudományos tanácsadó lett. 1990-ben szerezte meg az irodalomtudomány doktora (DSc) címet. 1989 és 1993 között a JPTE Irodalomtörténeti Tanszékének tanszékvezetője volt, 1991-től egyetemi tanár, ezt követően, 1993 és 1997 között a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetét igazgatta, majd az egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja lett. 1990-től 1991-ig a Magyar Irodalomtudományi Társaság főtitkára volt. 1993 és 1998 között az Irodalomtörténet főszerkesztője; 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia Szabó Magda-szakértője, 1999-től Szabó Lőrinc-szakértője. Megalapította az Irodalomtudomány című folyóiratot és a Szabó Lőrinc-füzetek című sorozatot. 2005-ig az Irodalomtudományi Doktori Iskola vezetője volt; 2006-tól a Miskolci Egyetem professor emeritusa.
Sokoldalú munkásságában kiemelkedő fontossággal bírt Szabó Lőrinc életművének aprólékos feldolgozása. Több évtizedes munka eredménye háromkötetes Szabó Lőrinc-monográfiája (Szabó Lőrinc lázadó évtizede, 1970; Útkeresés és különbéke, 1974; Az összegezés ideje, 1980) és a Vers és valóság című visszaemlékező kötet (1990).
Főbb művei továbbá: Dayka Gábor költői pályája (1968); Versek között (1980); Szabó Lőrinc hévízi versfüzete (1980, második kiadás 1997); Szabó Lőrinc (1985); Lakatos István (1986); Az Újhold költői (1988); „A magyar költészet az én nyelvemen beszél.” A kései Nyugat-líra összegződése Szabó Lőrinc költészetében (1992, második kiadás 1996); Jánosy István (1994); Szabó Lőrinc költészete (2001); Az egymást átjáró hangnemek polifóniája. A cselekvés és önfelépítés korrekciós narrációja Kodolányi János Vízöntő című regényében (Tiszatáj 2001/1). Interjúkötetek: A háborúnak vége lett (1983); A műhely titkai (1984); Sorsfordító pillanatok (1994); Elveszett otthonok (2003). Életmű-interjúk: Szentkuthy Miklóssal: Frivolitások és hitvallások (1988); Határ Győzővel: Életút I–III. (1993–95); Színpompás ostrom. Kabdebó Lóránt életműinterjúja Orbán Ottóval (2016). Főbb Szabó Lőrinc-dokumentumok: Naplók, levelek, cikkek (1974); Érlelő diákévek (1979); Harminchat év I–II. (1989–93); Bírákhoz és barátokhoz (1990); Vers és valóság I–II. (1990); Szabó Lőrinc összes versei I–III. (1998).; Szabó Lőrinc: Vallomások. Naplók, beszélgetések, levelek (2008).
Díjai, kitüntetései: Miskolc Város Irodalmi Díja (1969); A Mikes Kelemen Kör Díja (1983); Miskolc Városért Emlékplakett (1986); Szabó Lőrinc-díj (1989); A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1990); Herman Ottó-díj (1998); A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1998); Signum Aureum Universitatis (Miskolci Egyetem) kitüntetés; Jubileumi egyetemi emlékérem kitüntetés (1999);
Bölcsészettudományi Karért: Kari kitüntetés (2001); Toldy Ferenc-díj (2007); József Attila-díj (2012); Miskolc díszpolgára (2021); A Magyar Érdemrend középkeresztje (2021).
Temetéséről később intézkednek.
Emléket kegyelettel megőrizzük.
(Forrás: Magyar Írószövetség)
2022. január 21-én a Miskolci Nemzeti Színházban volt látható a világon első alkalommal Selmeczi György Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző hetedik operája, a Veron. Az opera témáját a zeneszerző egyik fő munkatársa és jóbarátja, a Kossuth- és József Attila-díjas Szőcs Géza választotta – a bemutató szomorú apropója, hogy a Veron volt a költő utolsó műve 2020. novemberi halála előtt.
1622. január 15-én látta meg a napvilágot minden idők egyik legnagyobb színházcsinálója, Jean-Baptiste Poquelin, aki Molière néven írta be magát a drámatörténetbe. Születésének 400. évfordulóját ünnepli az egész teátrumi világ. Ehhez az ünnepléshez csatlakozik az Uránia Nemzeti Filmszínház Molière 400 sorozata....
Az Irodalmi Szalon szezonkezdő, január 11-i estjén főszerepbe ismét a kortárs irodalom és egy újabb szerző került, aki versben, dalban, regényben, filmen, színpadon vált kedvencünkké és a kortárs kulturális élet egyik legjelentősebb alkotójává. A Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas magyar író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező Bereményi Gézával az est háziasszonya, Juhász Anna irodalmár, valamint Udvaros Dorottya színművész és Hrutka Róbert zeneszerző beszélgettek az emlékekről.
Mi élteti immár 18. éve a Kortárs hangon nemzetközi irodalmi pályázatot, hogy az Egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem a Miskolci Egyetemmel közösen ezt a lehetőséget kínálja Észak-Magyarország, a Felvidék, Kárpátalja és Erdély magyar egyetemistáinak?
A mindannyiunkban létező közlési vágy lenne a mozgató erő?
Az Irodalmi karaván egy olyan irodalmi road-show, amely a magyar nyelv és irodalom értékeit őrizve, klasszikus és kortárs szerzőket egyaránt bemutatva több generációt is összekapcsol. A tervezett turnék Magyarországon és az országhatáron túl is „utaztatják” majd az irodalmat, kiemelten a Kárpát-medencében és Erdélyben.
Száz éve, 1922. január 3-án született Nemes Nagy Ágnes költő, műfordító, esszéíró, pedagógus. Egykori lakhelyén, a XII. kerületi Királyhágó utca 5-ös ház falán lévő emléktáblánál tették tiszteletüket ma délután 15.00 órakor a kulturális élet jelesei, akik az idei kiemelt évben azon dolgoznak majd, hogy Nemes Nagy Ágnes költészete, munkássága minél szélesebb körhöz elérjen.