– Az 1749 főszerkesztőjeként előzőleg volt elképzelésed, hogyan kellene kinéznie egy valamirevaló kortárs világirodalmi portálnak?
– Igen. Legyen üde, letisztult, minimál, és épp csak annyira trendi, hogy az még frissességnek hasson, és senki számára ne legyen irritáló.
– Az oldal előtt a Nagyvilág, újonnan a Versum látott el világirodalmi feladatokat. Vettetek valamit mintául? Milyen példák álltak még a rendelkezésetekre?
– A Nagyvilág megszűnt, a Versum viszont köszöni, remekül van. A Nagyvilág amúgy csak a profilt tekintve lehetett számunkra példa, hiszen printlapként élt és szűnt meg, mi viszont a kezdetektől fogva napi frissítésű online formátumban gondolkoztunk, ami egészen másfajta kihívásokat jelent. És persze nyitott szemmel járunk a világban, átnéztünk egy csomó kulturális oldalt, külföldi mintákat is, ezekből is inspirálódtunk mind a dizájn, mind a rovatstruktúra terén.
– Nagyon sok világirodalmi kötetről akkor szerez tudomást a magyar közönség, ha a piacvezető kiadók nyomására foglalkoznak vele a lapok, a média. Pár éve jelent meg például Marlen Haushofer A fal című, fontos regénye, Magyarországon alig volt róla kritika, míg más szerzőkbe lépten-nyomon beleütközünk. Cél, hogy ne csak a mainstream irodalommal foglalkozzatok?
– Igen, mindenképp. Nemrég volt például egy posztjugó hetünk, amit a vajdasági születésű költő, Orcsik Roland szerkesztett – minden hónapban lesz egy vendég szerkesztőnk, hogy ezzel is bővítsük a spektrumot. Én magam Szlovéniában is tanultam, tehát nem ért meglepetésként, hogy itt vannak a déli szomszédságunkban ezek az izgalmas, különálló, mégis ezer szállal egymáshoz kapcsolódó irodalmak, amelyekről a magyar irodalmi átlagolvasó (ha van ilyen) majdhogynem semmit nem tud. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy a déli szomszédaink utóbbi tíz évéről beszélünk, nem a karibi térség legfrissebb költészeti zizzenéseiről. Mindenképp van tehát igényünk az efféle feltárómunkára. De ha már a karibi térség: ugyancsak mostanában közöltük a Nobel-díjas V. S. Naipaul különleges fesztávú, revelatív nagyesszéjét; úgy tapasztalom, mintha ez a nagyon fontos műfaj ugyancsak kívül esne az olvasói elvárás horizontján. A világirodalom azonban nem csak az, amit a nem magyar nyelven író szerzők munkáiból a könyvesplázák kirakatába kitesznek.
A teljes interjú a Dunszt.sk oldalon olvasható.
A lap az 1749.hu oldalon érhető el.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.
Sok szó esett a múltról, kevés a jelenről, a jövőről szinte semmi. Ma, ha jó dolgokra akarunk gondolni, a legtöbb beszélgetés ilyennek mondható. Különösen, ha kárpátaljai magyarok beszélgetnek. Főleg, ha a kultúráról a határon túli régió kapcsán.
Díszpadot avattak Serfőző Simon Kossuth-és József Attila-díjas költő, író, drámaíró tiszteletére szombaton, a Zagyvarékasi Tájház-Faluház udvarán. Az észak-alföldi település fennállásának 700. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen adták át a költő arcképével és az Itt élnem című verséből származó idézettel díszített padot.
"Rettegés és suttogás, megcsalás és becsapás, nyomor és humor tizenkilenc páratlan novellában." – írja Gerencsér Anna kötetéről (Az ajtó másik oldalán) Nagy Koppány Zsolt, aki az Előretolt Helyőrség Íróakadémián egykor oktatója volt az ugyancsak a mai napon debütdíjjal kitüntetett szerzőnkek.