– Az 1749 főszerkesztőjeként előzőleg volt elképzelésed, hogyan kellene kinéznie egy valamirevaló kortárs világirodalmi portálnak?
– Igen. Legyen üde, letisztult, minimál, és épp csak annyira trendi, hogy az még frissességnek hasson, és senki számára ne legyen irritáló.
– Az oldal előtt a Nagyvilág, újonnan a Versum látott el világirodalmi feladatokat. Vettetek valamit mintául? Milyen példák álltak még a rendelkezésetekre?
– A Nagyvilág megszűnt, a Versum viszont köszöni, remekül van. A Nagyvilág amúgy csak a profilt tekintve lehetett számunkra példa, hiszen printlapként élt és szűnt meg, mi viszont a kezdetektől fogva napi frissítésű online formátumban gondolkoztunk, ami egészen másfajta kihívásokat jelent. És persze nyitott szemmel járunk a világban, átnéztünk egy csomó kulturális oldalt, külföldi mintákat is, ezekből is inspirálódtunk mind a dizájn, mind a rovatstruktúra terén.
– Nagyon sok világirodalmi kötetről akkor szerez tudomást a magyar közönség, ha a piacvezető kiadók nyomására foglalkoznak vele a lapok, a média. Pár éve jelent meg például Marlen Haushofer A fal című, fontos regénye, Magyarországon alig volt róla kritika, míg más szerzőkbe lépten-nyomon beleütközünk. Cél, hogy ne csak a mainstream irodalommal foglalkozzatok?
– Igen, mindenképp. Nemrég volt például egy posztjugó hetünk, amit a vajdasági születésű költő, Orcsik Roland szerkesztett – minden hónapban lesz egy vendég szerkesztőnk, hogy ezzel is bővítsük a spektrumot. Én magam Szlovéniában is tanultam, tehát nem ért meglepetésként, hogy itt vannak a déli szomszédságunkban ezek az izgalmas, különálló, mégis ezer szállal egymáshoz kapcsolódó irodalmak, amelyekről a magyar irodalmi átlagolvasó (ha van ilyen) majdhogynem semmit nem tud. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy a déli szomszédaink utóbbi tíz évéről beszélünk, nem a karibi térség legfrissebb költészeti zizzenéseiről. Mindenképp van tehát igényünk az efféle feltárómunkára. De ha már a karibi térség: ugyancsak mostanában közöltük a Nobel-díjas V. S. Naipaul különleges fesztávú, revelatív nagyesszéjét; úgy tapasztalom, mintha ez a nagyon fontos műfaj ugyancsak kívül esne az olvasói elvárás horizontján. A világirodalom azonban nem csak az, amit a nem magyar nyelven író szerzők munkáiból a könyvesplázák kirakatába kitesznek.
A teljes interjú a Dunszt.sk oldalon olvasható.
A lap az 1749.hu oldalon érhető el.
A Moly.hu egy olvasással foglalkozó közösségi oldal, ahol a felhasználók olvasási élményeiket, kritikáikat osztják meg egymással és nemegyszer az oldalra regisztrált szerzőkkel is. Az oldal évek óta díjazza a legjobb könyveket, a szakmai zsűri elismerése mellett közönségdíjat is kiosztva. Ifjúsági könyv kategóriában a közönségdíj nyertese Csóti Lili Hetedvérig című kötete lett, a zsűri díját Szigeti Kovács Viktor A táltos című kötete nyerte, míg líra kategóriában a zsűri és a közönség díját is egyaránt Nádasdy Ádám Jól láthatóan lógok itt című kötete nyerte. Most a
Van egy tér a Petőfi Irodalmi Múzeum déli szárnyában, amely korábban kiállítások helyszínéül szolgált, azonban 2020 májusában új funkciót kapott: kiállítótérből, csendes sarokszobából múzeumpedagógiai műhellyé lényegült át. Ez a tér nemcsak a gyerekeket, csoportokat szólítja meg, hanem az egyéni látogatót is, aki itt megpihenhet, elmerenghet két tárlat között. Kocsis Katica írása a most megnyílt múzeumpedagógiai térről a Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai blogján, a PIM-Blogon olvasható.
"Zord szépségű költői hangjáért" Louise Glück amerikai költő nyerte el az idei irodalmi Nobel-díjat.
Glück 1943-ban született New Yorkban, apai nagyszülei Magyarországról emigráltak Amerikába. Louise Glück erőteljesen önéletrajzi jellegű költeményeivel korábban az Egyesült Államok koszorús költője címet és a Pulitzer-díjat is elnyerte.
„Testünk, vérünk érte adni, a hazához hívnek lenni” – honvédereklyék 1848/49-ből címmel nyílt időszaki kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Az ünnepélyes megnyitó október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján volt. Beszédet mondott Varga Benedek, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, a tárlatot Benkő Tibor honvédelmi miniszter nyitotta meg.
106. évében elhunyt Dr. Patay Pál a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott régész-főmuzeológusa.
1914. december 8-án, amikor Patay Pál született, még Ferenc József urakodott. A viharos évszázadban, amelyet végigélt, levonult két világháború, majd véget értek a szocializmus kilátástalan évtizedei is.
A Fordítás Nemzetközi Napján, szeptember 30-án tette közzé a Petőfi Irodalmi Ügynökség a júniusban megújított pályázati rendszer második fordítástámogatási pályázatának eredményét. A magyar irodalom műveinek fordítását és külföldi megjelentetését elősegítő pályázat keretösszege hozzávetőleg 25 000 000 forint (68 380 euró).
– Manapság nincs kettészakadt magyar irodalom, ahogyan ezt a két világháború között 1927-ben a Nyugat hasábjain Schöpflin Aladár és Babits Mihály írta – osztotta meg gondolatait a díjátadó gála nyitányaként Böszörményi Zoltán Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, az Irodalmi Jelen főszerkesztője. Hozzátette, hogy a mai magyar irodalom egységes, színes és szerteágazó, amelyet az is bizonyít, hogy a tavaly kiírt szépirodalmi pályázatra több mint 300 pályamunka érkezett be a történelmi Magyarország egész területéről.
A Vigyázz, kész című regény főhőse egy kamasz fiú. A főszereplő mindennapjairól, ezzel együtt a szerző élményanyagáról, valamint a kézirat útjáról a megjelenésig Jónás Ágnes beszélgetett az íróval, Zsembery Péterrel és a szerkesztővel, Györe Borival a Kortárs Online oldalon.
Helyén lévő gyerekirodalom, kísérletezés és nosztalgia, avagy milyen érzés az szerzőnek, hogy azok az emberek, akik 10-15 évvel ezelőtt gyerekként olvasóik voltak, most szülőként veszik kezükbe a köteteiket. Berg Judittal és Varró Dániellel Ruff Orsolya készített páros interjút a Könyvesmagazin oldalán.