Helyőrség: Interjú Pál Dániel Leventével

2020. december 03., 07:54

Pál Dániel Leventével, a Petőfi Irodalmi Ügynökség irodalmi export-importért felelős igazgatójával Walczer Patrik beszélgetett a Hajónapló oldalán.

Pál Dániel Levente – Fotó: Bánkövi Dorottya/Kultúra.hu

A koronavírus mindent átírt, a magyar irodalom külföldi népszerűsítése terén is éreztette a hatását. Pál Dániel Leventével, a Petőfi Irodalmi Ügynökség irodalmi export-importért felelős igazgatójával többek között az online térbe költöztetett rendezvényekről, a nyelvtudás fontosságáról és az 1749.hu világirodalmi magazin új funkcióiról is beszélgettünk. 

– Külföldi programok terén hogyan alakult az idei esztendő?

– Egyfajta idézőjeles kultúrdiplomatákként tavaly ilyenkor arra készültünk, hogy legalább annyi időt dolgozunk külföldön, mint amennyit itthon. Hiszen a magyar irodalom külföldi népszerűsítéséhez és promóciójához ugyanannyi háttérmunkára van szükség, mint amennyi személyes jelenlétre, szervezésre, előadások tartására, programok megvalósítására és tárgyalások lebonyolítására, szerződések előkészítésére és ünnepélyes aláírására. Kezdődött volna a 2020-as év egy vietnami kiküldetéssel, folytatódott volna egy nigériai színházi projekttel, Szabó K. István rendezővel raktunk volna össze abujai középiskolások közreműködésével egy félig dramatizált, félig improvizációs elemekből építkező előadást, melyben találkozási pontokat kerestük volna a magyar és az afrikai népmesék és népdalok, mítoszok és legendák világai között. Aztán jöttek volna a nagy európai könyves vásárok: London, Lipcse, Párizs, Bologna, Prága, Torinó, Varsó, Madrid…

– Csakhogy a pandémia minden számítást átírt.

– Januárban a koronavírus még egy távol-keleti ügy volt, a vietnami utat már erre hivatkozva halasztották el bizonytalan időre, majd ideért hozzánk, és annyira itt hullámzik azóta is, hogy a féléves és az éves igazgatói beszámolómnak ebben a fejezetének táblázatában szinte csak másolom egymás alá a „törölve” szót.

– Melyik nagyszabású világesemény esett elsőként a koronavírus áldozatául?

– Mindegyik. A mi terveink közül mindegyik… Az első világrendezvény, mely a teljes lemondás helyett egyfajta online jelenléttel kísérletezett, a tavaszi bolognai gyermek- és illusztrációs könyvvásár volt. Mi feltöltöttük az anyagainkat a vásár felületére, illetve értesítettük és segítettük a magyar kiadókat, hogy kezdjék el használni ezt az új digitális platformot. Itt volt először komolyabb live stream is a zárt ajtós programokról. A bolognai szervezők gyorsan léptek, az eredményesség és a siker vegyes volt. Talán azért, mert a könyves világ képviselői még nem álltak át fejben, talán azért, mert a teljes lezárás, a digitális oktatás és a többi elszívta a résztvevők minden szabad kapacitását.

– A frankfurti nemzetközi könyvvásárt rendhagyó módon idén az online térben rendezték meg. Ez hogyan érintett titeket?

– A frankfurti vásár előkészítése körüli bizonytalanságok csak nyúltak, mint a rétestészta. Sorra mondták le a kiállítók, a könyvkiadók, az ügynökségek, a nemzeti pavilonok szervezői és más irodalmi szereplők, majd amikor az igazán nagyok, például az amerikai „big five” is visszalépett, onnantól kezdve tudni lehetett, hogy elmarad, esetleg valamilyen csökkentett üzemmódú vagy félig-meddig online, hibrid formában lesz csak megtartva. Ezért fejlesztettek ők is egy digitális platformot, ahová minden kiállítótól kértek mindenféle digitális tartalmat. Mi feltöltöttük a magyar irodalmat bemutató kiadványsorozatunkat, illetve különböző videós interjúkat, anyagokat. Jelenleg ezek még nem elérhetők, várunk a jóváhagyásra, visszaigazolást még nem küldtek, arra hivatkozva, hogy több tonnányi anyag ömlik be hozzájuk, aminek a feldolgozása rettentő hosszadalmas. De legalább a jóváhagyás után elérhető marad majd az oldalon.

– Frankfurton kívül milyen külföldi rendezvényekre küldtetek anyagokat, illetve szerzőket?

– A nyári hónapokban szerencsénk volt, a cseh főszervezésű Author’s Reading Month meg tudott valósulni. Ugyan csökkentett üzemmódban, a tervezett több mint fél tucat helyszín helyett csak egy-kettőn. Még a PIÜ létrehozása előtt, a tavalyi PesTexten megegyeztünk és kezet fogtunk a fesztivál főigazgatójával, a kiváló Petr Minarikkal, hogy sok-sok év után Magyarország is csatlakozik ehhez az igazán izgalmas, főleg a visegrádi országokat és városokat bevonó, sok helyszínes „turnéfesztiválhoz”, és ha már csatlakozunk, akkor rögtön legyünk is díszvendégek. Ezt azon melegében be is jelentettük sajtónyilvánosan a PesText egyik programján, a Magyar Műfordítók Egyesülete Jeromos Oroszlánja díjátadója előtt. Aztán kezdődött a hosszú előkészítő és szervezőmunka, melyben az egyre fokozódó pandémiás helyzet nem sietett a segítségünkre, mégis be tudott mutatkozni és meg tudott jelenni 31 magyar szerző – többek között Kukorelly Endre, Kemény István, Tompa Andrea, Garaczi László, Nagy Ildikó Noémi, Lackfi János, Totth Benedek, Jónás Tamás, Izsó Zita, Czinki Ferenc stb. – a kinti közönségnek. A munkakapcsolatot folytatjuk, és már javában készülünk a visegrádi együttműködés harmincéves évfordulójára, ennek részeként pedig a csehekkel közösen 16 filmet gyártunk: cseh filmrendezők készítenek portréfilmeket a fesztiválon is szereplő írókról, például Varró Dánielről Erika Hníková, Horváth Viktorról Tomás Bojar, Csender Leventéről Zuzana Spidlová vagy Tóth Krisztináról Zdenek Chaloupka. A PIÜ ebben executive producerként vesz részt. Nagyjából ezt leszámítva majdnem az egész világ átállt online vagy virtuális működésre, ehhez szükséges alkalmazkodnunk, ismereteink és lehetőségeink szerint minden lehetőséget megragadnunk. Folyamatosan érkeznek a megkeresések a világ számos szervezőjétől és fesztiváljától, és tőlünk várják a válaszokat vagy a magyar szerzőket, a szerepléshez szükséges háttérmunkát is. Más esetben mi kezdeményezünk, és keresünk minden lehetőséget és online eseményt, ahová magyar szerzők szereplését el tudjuk intézni.

– Említs egy példát, kérlek!

– Mostanában jelenik meg Kínában Szántó T. Gábor 1945 és más történetek című elbeszéléskötete – melynek megjelenéséhez mi is hozzá tudtunk járulni az egyik pályázati keretünkből –, nem volt kérdés tehát, hogy őt ajánljuk az idei, immár ötödik alkalommal megrendezésre kerülő EU–China International Literary Festival programjába (http://eu-china.literaryfestival.eu/?speaker=gabor-t-szanto) vagy a 2021. január 26–31. között megrendezésre kerülő Taipei International Book Exhibition (TIBE) nemzetközi könyvkiállítás és -vásár „online stream” műsorába.

– Miért Szántó T. Gábort ajánljátok?

– Ő azért is egy nagyon „jól menedzselhető” szerző, mert kiválóan beszél angolul. A nyelvtudás korábban nem volt ennyire hangsúlyos – ha megjelent a könyve, és kiment egy szerző valahová, nem volt nagy pluszfeladat tolmácsot szerezni, én is beugrottam többször fordítani, ha erről volt szó. Az online térbe átrendeződő világban és beszélgetések során viszont nagyon is felértékelődött a jó idegennyelvtudás. Szinte lehetetlen megoldani, hogy egy ilyen online beszélgetésben vagy Zoom-konferencián még a tolmácsok-fordítók is be tudjanak kapcsolódni, ne legyen az egész egy totális, egymás szavába vágó zavar és a közönséget elrettentő káosz.

– Tehát felértékelődött a nyelvtudás szerepe.

– Igen, nagyon is. Egyszer talán Demeter Szilárdnak mondtam, félig viccesen, hogy a sok külföldi szereplés és megjelenés szervezése helyett nyelvtanfolyamokat kellene szerveznünk a kortárs magyar íróknak-költőknek, és sikeres teljesítés után aztán már mehetnek a négy égtáj felé bárhová… Mondok egy másik példát, középpontban a nyelvtudással. Magyarország mexikói nagykövetségével közösen készítettük elő irodalmunk bemutatkozását a guadalajarai nemzetközi könyvvásár (FIL) virtuális európai irodalmi fesztiválján. A fesztivál szervezői szigorú listát adtak arról, hogy mind a szerzőnek, mind a vele készült videóinterjúnak milyen feltételeknek kell megfelelnie. Lehetőleg legyen az utóbbi években spanyolul megjelent könyve, magas szintű spanyol, francia vagy angol nyelvtudása, a videó legyen full HD, 8 bites felvétel… Ez volt a feladvány. Szerencsére Kun Árpád azonnal nagy lelkesedéssel igent mondott, és akkor már csak annyit kellett megoldanunk, hogy a második hullám karanténjának Budapestjéről a megfelelő minőségben tudjuk elkészíteni ezt a francia nyelvű videóinterjút a Norvégiában élő magyar íróval.

 

A teljes interjú a Hajónapló oldalán olvasható.